DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az együtt felvezetett témák közül a 12/b ponthoz szeretnék hozzászólni.
Engedjék meg, hogy a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló már 1993-ban aláírt egyezménynek a magyar Országgyûlés elé kerülése alkalmával rövid említést tegyek a török-magyar kapcsolatépítésrõl, mivel ennek válhat állomásává a H/1405. számú országgyûlési határozati javaslat.
A más anyaggal történõ együtt-tárgyalás ténye is jelzi, hogy Magyarországon még mindig történelmi közhelyek és az átmenõ forgalommal kapcsolatos felszínes tapasztalatok uralják a fogalmi mezõt, ha Törökországról esik szó. Még politikusok sem látszanak tudatában lenni annak, hogy Törökország nem a János vitézben ábrázolt mesebeli ország valahol a világ végén, hanem a délkelet- európai és egyben a közép- és közel-keleti három nagy térség egyik erõs kulcstényezõje, és e geopolitikai helyzetének megfelelve az átfogó biztonsági struktúrákban sokkal nagyobb a szerepe, mint ahogy azt nálunk felbecsülik.
Ugyanakkor jeleznem kell, hogy a török gazdaságban is nagy lehetõségek rejlenek. Az amerikai gazdasági szakértõk az ankarai fizetésimérleg-hiány és az ország külsõ adósságai ellenére is arra hívják fel a State Department figyelmét, hogy fokozottabban figyelje a törökországi gazdasági lehetõségeket, szerintük ugyanis a hatvanmilliós lakosságszámhoz közelítõ Törökország nemcsak egyes iparágakban meghatározó a nemzetközi gazdaságban, hanem az amerikai terminológiával nagy emelkedõ piacoknak, "Big Emerging Market"-eknek egyike.
Egyúttal azonban a nyugati gazdaságnak legnagyobb közvetítõje Törökország a közel- és közép-kelet, valamint a Kaukázus és Közép-Ázsia felé. Mégis az áttörés várat magára kapcsolatainkban - és ezzel mi vesztünk többet.
Érdekünk lenne, hogy kormányzati intézményeink és gazdasági kamarák nagyobb kezdeményezõkészséget mutassanak. A most szavazásra bocsátandó megállapodás elõrelépés ugyan, de még az Antall-kormány hagyatéka, és sajnos nem látom, hogy a magyar-török gazdasági kapcsolatokban az elmúlt évben bármi elõrelépés következett volna be.
A magyar kormánytagok nem jeleskedtek abban, hogy Ankarába utazzanak és kezdeményezõ lépéseket tegyenek. Figyelmen kívül hagyják - ellentétben Lengyelországgal és Romániával -, hogy a török kapcsolatok fejlesztése, mivel Törökország NATO-tagállam, euroatlanti integrációnk elmélyítését is szolgálja.
Tisztelt Országgyûlés! Mindezek elõrebocsátásával hangsúlyozni kívánom, hogy az elõttünk fekvõ megállapodás országgyûlési megerõsítését fontosnak tartom és támogatását kérem. (Taps.)