BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy képviselõtársaim már magát a törvényt ismertették, nekem ezzel nem kell töltenem az idõt, ezért ettõl eltekintek.
Az elõttünk fekvõ törvénytervezet tulajdonképpen nem egy a törvények sorából, annál sokkal fontosabb. Az élelmiszer nem egyszerûen egy fogyasztási cikk: egy olyan fogyasztási cikk, amivel a lakosság minden áldott nap találkozik, ebbõl adódóan lényegesen befolyásolja egészségi állapotát és anyagi helyzetét is. Tekintettel arra, hogy nagy összegek fordulnak meg ezen a pályán, nagy a csábítás a csalásra.
Ezeket a problémákat már az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az utána következõ mindenkori magyar kormány is fölismerte, és egészen korán, már a múlt század vége tájékán, 1876-ban a XIV. törvénycikkely - ez a közegészségügyrõl szóló törvénycikkely - is foglalkozott vele, majd a '895. évi XLVI. törvénycikk az élelmiszerek elõállításáról, piaci ellenõrzésérõl stb.; majd késõbb az '58. évi XXVII., a '76. évi IV. és a '88. évi IV. törvény is foglalkozott vele.
A rendszerváltás óta sem ez az elsõ eset, amikor a parlament foglalkozik, vagy foglalkozni szándékozott az élelmiszertörvénnyel, ugyanis az elõzõ kormány már beterjesztette 1993-ban ezt a törvényt, idõ hiányában ennek a megtárgyalására akkor nem került sor, és ezért van most ez a törvény a parlament elõtt.
A nemzetközi szervezetek is rendkívül aktívak voltak az élelmiszer- jogalkotás területén: a FAO, a WHO már mintegy három évtizeddel ezelõtt javasolta a világszabványok gyûjteményének, ennek a bizonyos a Codex Alimentaliusnak a létrehozását, amirõl itt már szó esett.
Ennek alkalmazását, a magyar élelmiszertörvény megalkotását az 1976. évi törvény is elõírta Magyarországon. Bár sem magának a törvénynek a szövege, sem pedig preambuluma nem tesz említést arról, hogy ez a törvény kerettörvény, de tudnunk kell, hogy ez olyan kerettörvény, mint a környezetvédelmi törvény volt nem is olyan régen, és ez a törvény is majd a pótlólagosan elfogadandó törvényeken keresztül fejti ki igazándiból a hatását.
Egy új fejlõdés lehetõségét teremti meg, és reméljük, ez a fejlõdés odavisz, hogy a magyar élelmiszerek mindinkább megfelelnek az európai szabványnak, és ez a majdani Európa Közösség-i csatlakozásunknak nem lesz akadálya, illetve fékje. Azt viszont látnunk kell, hogy ez az út hosszú. Hosszú, ugyanis nemcsak a törvényalkotásból, hanem a törvények végrehajtásából is áll. Mûködtetni kell azt az intézményrendszert, amelyik garantálja a jó élelmiszer-elõállításhoz elengedhetetlen jó alapanyag elõállítását. A növényegészségügy, állategészségügy, állattenyésztés, nemesítés, kutatás, ha nem is szorosan, de mindenképpen ezt a célt szolgálja, sõt a fajtafelügyelet, a vetõmag-ellenõrzés, a szaporítóanyag-ellenõrzés is.
Itt ma már esett szó errõl más törvénnyel kapcsolatosan, de itt is el kell mondanom, hogy ezen intézmények mûködéséhez sajnos nem jó a széljárás. Elmondtam már a '94. évi pótköltségvetés vitájában, elmondtam a '95. évi költségvetés vitájában is, hogy az intézményrendszerektõl elvett pénzek nagyon drágák. Könnyen elõfordulhat, hogy annak a másfél milliárd forintnak, amit e két költségvetés elfogadásával tulajdonképpen megspóroltunk az FM intézményeinek költségvetésébõl, minden forintja tíz vagy esetleg száz forintba kerül, mert ezeket az intézményeket nemhogy az eddigi szinten, hanem annál sokkal magasabb szinten kell mûködtetnünk ahhoz, hogy megfelelhessünk az elõírásoknak.
(19.00)
Remélem, hogy a burgonya-, a gabona-, a mustpiacon kialakult helyzet felhívja arra a figyelmet, hogy ezeket a pénzeket nem lehet megtakarítani, mert ráfizetést jelentenek.
Azt is meg kell említenem, hogy a mind igényesebbé váló piacon egyre drágább és egyre gyakoribb ellenõrzéseket kell végezni, és ezek a mûszerek rendkívül drágák - tehát nem csökkentésrõl, hanem költségvetés-növelésrõl kellene hogy szó essék, hogy az elvárásoknak megfelelhessenek.
Mivel a költségvetés vitája elõtt vagyunk, azt hiszem, nem késõ ezeket a szavakat elmondanom, és kormánypárti képviselõtársaim végre meghallgatják ezt a kérést.
Mint említettem már, a kezdeti lépéseknél tartunk. Remélem, a késõbbi lépések azokat a hibákat, amelyeket ebben a törvényjavaslatban felleltem, majd korrigálják.
Mint Glattfelder Béla képviselõtársam már említette, a minõségvédelmi bírság maximálása nem végiggondolt dolog. Nem végiggondolt azért, mert jóllehet, azoknál a kicsi és közepes cégeknél, amelyeknek a termelési volumene nem túl nagy, ez egy jelentõs bírság, visszatartó erõ lehet. De a nagy cégeknél, a multiknál ez nem jelent igazán visszatartást. Ennek a maximálását ilyen formán nem tartjuk helyesnek, hanem sokkal inkább a veszélyeztetettség mértékét kellene figyelembe venni és annak alapján kiszabni a bírságot.
Sajnos a törvényjavaslat nem tartalmazza azt, hogy azt a bizonyos élelmiszerkönyvet, a magyar változatot milyen idõszakra kell elkészíteni. Valamilyen idõt kellene szabni ennek, hogy ne nyúljon a végtelenségbe és belátható idõn belül elkészüljön.
Van még néhány olyan kérdés, amelyet fel kellene vetni, de azt hiszem, célszerûbb, ha e vita a törvényjavaslat fölött befejezõdik és a jövõ héten meg tudjuk szavazni. Remélhetõleg a fejlõdés során ezek a hibák kiküszöbölõdnek.
Az MDF nevében a törvényjavaslat elfogadását javasolom. (Taps.)