DR. SZÁNTÓ MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr. Tisztelt Országgyûlés! A magyar nemzetgazdaság jövõjét lényegesen befolyásoló törvényjavaslat fekszik a tisztelt képviselõtársaim asztalán. Az agrárágazattal szorosan összefonódó élelmiszertermelés, amelynek feltételeit az élelmiszertörvény meghatározza, a magam és sokunk meggyõzõdése szerint a magyar gazdaság legfontosabb ágazata.
Bár a törvény a jövõnek szól, mégis visszatekintéssel kell kezdenem. Száz évvel ezelõtt, 1895-ben alkotta meg az akkori parlament az elsõ élelmiszertörvényt. Szorosan követte ezzel a legfejlettebb országokat, például Angliát, Németországot és az akkori közös Monarchia nyugati felét, Ausztriát.
Az elõzõ parlament - amelynek az akkori kormánya már 1993 õszén benyújtotta e törvény tervezetét - talán azért nem tárgyalta, hogy mi most, az elsõ törvény centnáriumán alkothassuk meg a magyar élelmiszeripart a jövõ évezredbe és reményeink szerint egyúttal az Európai Unióba bevezetõ törvényt.
Miért van szükség erre a törvényre? Kétségtelenül igaz, de a dolgokat leegyszerûsítõ, a tények mögé nem nézõ válasz: az Európai Unió. Tagállamai voltak, vannak és lesznek élelmiszereink legfõbb exportpiacai és - amilyen gyorsan lehet - mi is tagok akarunk lenni. Ennek elemi feltétele, jogi elõírásrendszerünknek az Unióéhoz való igazítása, amelynek szükségességét Brüsszel sokszor hangoztatja, Magyarország készségét mind a kormány, mind a parlament kinyilvánította.
Az élelmiszerszektor az elsõ olyan ágazat, amely ezt a harmonizálást jelen törvénnyel megkezdi és segítségével két éven belül átfogóan el is végzi. Ez a parlamentnek és a kormánynak elemi kötelessége, az élelmiszertermelõknek pedig érdeke.
S itt szeretnék visszatérni arra, amire az elõbb utaltam: az Európai Unióra, annak elvárásaira való hivatkozás csak felszín. Soha nem szabad elfelejteni, ami e mögött van. Ez az egyetlen reális lehetõsége annak - és ebben ritka, széles közmegegyezés van ma Magyarországon -, hogy a magyar népnek olyan vagy legalább ahhoz fogható életminõséget kell biztosítsunk, mint amilyen Európa szerencsésebb, fejlettebb, tõlünk nyugatra fekvõ országaiban van. Helyes, hogy ebben az átfogó, az egész gazdasági ágazatra kiterjedõ jogharmonizációban az élelmiszer élen áll.
Az élelmiszer nem csupán statisztikák termékcsoportjaiból áll, hanem kiemelt, elsõdleges jelentõségû. Az élelmiszer az emberi élet, a munkavégzés elemi feltétele, az emberi egészség döntõ befolyásolója - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Meghatározó az emberek, a családok gazdálkodásában, hiszen napi kiadásaink 40 százalékát élelmiszerre fordítjuk. S az élelmiszerszektor sem egy a magyar gazdaság szakágazataiból.
A területi, éghajlati adottságainkra, a magyar földmûvelõk, gazdálkodók évszázadokon át gyûjtött tapasztalatára, tudására alapozva, a múlt század második felében kialakult és folyamatosan fejlõdött élelmiszeripar, a magyar gazdaság húzóágazata volt és meggyõzõdésem szerint lesz is.
Az Európa fejlettebb részeivel azonos szabályozásra ennek az iparnak szüksége van. Szüksége van ma, amikor még kivülállóként el akar adni az Unió belsõ piacán. De legalább akkora szüksége van ahhoz, hogy felkészüljön az Európai Unió tagságának idejére, amikor a határok eltûnnek és nemcsak mi jelenhetünk meg az Egyesült Európa bármely piacán, hanem a mi üzleteinkbe is teljesen szabadon szállíthat bármely holland, olasz, francia vagy dán cég.
Jogos és megkerülhetetlen ezek után a kérdés: meg tud-e felelni az önök elõtt fekvõ törvénytervezet ezeknek az elvárásoknak? Igen, de nem önmagában. Az természetes - gondolom -, ha tudjuk, hogy több ezer oldalt tesz ki az Európai Unió élelmiszer-szabályozása. Az önök elõtt fekvõ törvényjavaslatot egy hatalmas fa gyökérzetéhez tudnám hasonlítani. Meghatározza, életre kelti, táplálja a rajta néhány éven belül felépülõ és kiteljesedõ, az Európai Unióval teljesen konform, új magyar élelmiszer-szabályozást.
Ezért úgy gondolom, hogy befejezésként a törvényjavaslatot nem tartalmának ismertetésével, hanem egy nagy fa, ma még nem látható, de már készen lévõ néhány ágának ismertetésével ajánlom elfogadásra. Ezzel érzékeltetni szeretném, hogy a törvény zárórendelkezéseinek egy-egy mondata, felhatalmazása milyen jelentõs joganyagot jelent.
Az önök elõtt fekvõ, 24 oldalas törvényjavaslat végrehajtási rendelete 70 oldalas, és szó szerint átveszi az Európai Unió fogyasztói tájékoztatást és hatósági ellenõrzést szabályozó anyagát.
(19.10)
Az eredetvédelemrõl, a különleges tulajdonság tanúsításáról, a biotermelésrõl, a dohányról szóló rendelettervezetek a megfelelõ európai dokumentumok átvételével készen vannak. Az európai elõírások legnagyobb részét, a részletes technikai szabályokat átvevõ magyar élelmiszerkönyv körülbelül fele, 81 elõírás, körülbelül 700 oldal terjedelemben ugyancsak készen hatálybalépésre vár.
Az elõkészítõ munkát végzõk meggyõzõdése - és errõl engem is meggyõztek -, hogy az elõttünk lévõ törvény elõírásai és felhatalmazásai alapján két éven belül megtörténik az Európai Unió teljes élelmiszerjogi elõírás-rendszerének honosítása.
Ugyancsak meggyõzõdésem, hogy erre a magyar fogyasztóknak, a magyar élelmiszer-gazdaságnak és az egész nemzetgazdaságnak szüksége van. Ez az egyik igen fontos feltétele annak, hogy a gazdaságunk legfontosabb vagy egyik legfontosabb ágazata eséllyel versenyezhessen a jelenlegi európai piacon, egyúttal már felkészülve, jó eséllyel várhassa azt a nagy lehetõséget, de még erõsebb versenyt is jelentõ helyzetet, amelyet majd az Európai Unió tagsága jelent.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében javaslom, és kérem önöket, hogy az elsõ magyar élelmiszertörvény megalkotásának centenáriumán, az elõttünk lévõ törvényjavaslat elfogadásával teremtsük meg a magyar élelmiszergazdaság további fejlõdésének jogi szabályozási alapját. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)