GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselõtársak! A Független Kisgazdapárt, ahogyan az elõzõ két szakmai törvényt: az állat-egészségügyi törvényt és az élelmiszertörvényt, úgy a harmadik szakmai törvényt, a T/1304. számú törvényjavaslatot is nagyon fontosnak, jó törvénynek tartja és természetesen megszavazza. Köszönet az elõterjesztõnek és mindenkinek, aki jó módosító indítványt adott be.
E hármas szakmai csomagra már korábban is szükség lett volna, végre elkészült: az állattenyésztés és az élelmiszeripar szempontjából bizonyára meghatározó jó eredményekre sarkallja majd az ágazatban résztvevõket.
A T/1304. számú törvényjavaslat két alapvetõ célt tûzött ki: egyrészt szolgálja az állatok, valamint az állati eredetû terméket fogyasztók egészségének, másrészt a takarmányfelhasználók érdekeinek a védelmét.
Az elsõ célkitûzést véleményem szerint nagyon jól elérte, megoldotta a T/1304. számú törvényjavaslat, a másikról majd késõbb szeretnék röviden szólni, az talán nem sikerült annyira, de a miniszteri végrehajtási rendelettel a jelenlegi rossz gyakorlat - amelyrõl kell pár szót ejtenünk - megváltoztatható.
Azért fontos ez a T/1304. számú törvényjavaslat, mert ha visszagondolunk, Magyarországon ezelõtt nyolc-tíz évvel is az export 20 százaléka vágómarhából volt, de nagyon jelentõs volt a csirke, a sertéshús exportunk, s vissza kell állítani az állattenyésztés rangját, jelentõségét, és azt elsõsorban a takarmányozás jó minõségével lehet visszaállítani, hiszen az állattenyésztés költségeinek általában hatvan százaléka a takarmányozási költség, nem beszélve arról, hogy addig nem várhatók növénytermesztési eredmények sem - mint ahogy ma délután a kérdések között Barkóczy képviselõtársam is felvetette, hogy mindig alacsonyabbak a termésátlagok gabonából, megfelelõ idõjárás esetén is. Természetesen a talaj kizsarolása történik meg, ha nincs állattenyésztés, nincs szervestárgya... - olyan szûk szakmai elit maradt itt a Házban, valóban úgy néz ki, hogy csak a szakemberek maradtak itt, akiknek nem kell külön magyarázni a szervestrágya jelentõségét.
Senki nem vitatja e törvényjavaslat jelentõségét és jóságát, és most már tényleg csak az lenne a cél, hogy minden eszközzel azt szolgálja elsõsorban a minisztérium, a kormány, de nyilván mindenki a maga lehetõségével, hogy a termelés meginduljon, hogy valóban olyan árudömping jelentkezzen, mint ami a nyolcvanas évek elején. Véleményem szerint el tudjuk adni az állati termékeinket. Nincs más lehetõség a vidék lakosságának megtartása érdekében, mint az állattenyésztést fejleszteni, mert állattenyésztés nélkül nincs mezõgazdaság, de nem lesz végül magyar vidék sem.
A takarmányozás meghatározó szerepét gondolom senki nem vitatja. Szükséges is a törvényi szabályozás, hogy az Európai Unió adott szabályainak figyelembevételével megfeleljen az egységes európai belsõ piac követelményeinek, hiszen az állatitermék-exportunk egyik legfontosabb devizabevételünk még ma is.
A törvényjavaslat hatálya, a korábbiaktól eltérõen nemcsak a takarmányok elõállítására, forgalmazására, hanem felhasználására is kiterjed. Indokoltnak tartjuk, hogy a korábbi négy minisztertanácsi rendelet - amely 1974-tõl gyakorlatilag háromszor lett módosítva - végre egy egységes törvényi keretben legyen.
A törvényjavaslat által megfogalmazott második célkitûzésrõl szeretnék még pár mondatot mondani, nem élve vissza türelmükkel.
A 18. § (2) bekezdése írja, hogy az ellenõrzõ intézet és az állomás csökkent értékûnek nyilvánítja azt a takarmányt stb. stb. - nem olvasom fel az egész (2) bekezdést, a (2) bekezdés utolsó mondata így hangzik: "A takarmányozási hatóság által végrehajtott értékcsökkentés mértékét a felhasználó számára egyértelmûen jelezni kell." Én azt, hogy "jelezni kell" nagyon kevésnek tartom, mert valójában mi történik? Jelzik az illetõnek, aki 10 tonna csibetápot - melynek mázsája most közel négyezer forint - kapott: a százmázsás tápszállító kocsival kivitt táp rossz. Megállapítja a takarmányozást ellenõrzõ hatóság: az intézet és állomás embere, hogy a takarmány-elõállító, tehát a tápkeverõ üzemben rossz, csökkent értékû táp készült. Azt jelzik Kiss Péter füzesgyarmati termelõnek - azért mondtam, hogy füzesgyarmatinak, mert ott a baromfitermelõk közel fele abbahagyta a termelést, elsõsorban nem takarmányozási problémák, hanem rossz minõségû naposcsibe miatt.
(20.10)
De azért említem, mert ott ahol évtizedekig jól termelnek, jó állattenyésztõk azok az emberek, elég egy gikszer, és több százezer forintos kár keletkezik. Ez vonatkozhat akár a rossz minõségû naposcsibére - jelen esetben a füzesgyarmatiaknál -, de vonatkozhat egy százmázsás rossz minõségû tápra, amely egy tíz- vagy húszezres brojlerállományt tönkretehet. Hisz ott az elmaradt haszon is jelentõs amiatt, hogy ugyanúgy hét hétig termelik az istállóban, de nem éri el az 1,80 kilogramot a brojlercsirke, hanem csak 1,50 kilogramot, de ugyanúgy fûtenek, világítanak stb., a járulékos költség mind megvan, de az elmaradt haszon bizony több tízezer forintra rúghat.
Ilyen esetben tehát hiába jelzi az állomás Kiss Péter termelõnek, hogy ez a százmázsás tétele rossz volt. Mit tud csinálni Kiss Péter termelõ? Elkezd polgári peres úton pereskedni a takarmánykeverõ üzemmel? Tudjuk, ismerve a magyar jogviszonyokat, hogy két-három évig eltart egy per, márpedig Kiss Péter magántermelõnek a következõ héten már jön a naposcsibe, meg kell elõlegeznie, a tápot meg kell vennie stb. Nem tudja tehát meghitelezni, megelõlegezni a magántermelõ a következõ turnust, de ez vonatkozik a sertésállományra vagy bármely más állatfajra is nemcsak a brojlercsirkére.
A törvénynek a problémáját itt érzem, hogy nagyon jól szabályozza a takarmánykeverõknél a jogokat, törvényileg minden szabályozva van, a gyakorlatban egyedül az nincs szabályozva, hogy azok az, elsõsorban magántermelõk, akiknek nincs jogtanácsosuk, akik nem rendelkeznek ilyen hálózattal, hogyan tudják érvényesíteni jogos kártérítési igényüket. Mert az intézet - jelen esetben az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzõ Állomás - megállapítja, hogy rossz az a százmázsás tétel, és abból õneki lett százezer forintos kára. A százezer forint neki nem azért kell, hogy autót vegyen, hanem hogy a következõ turnusba be tudja fektetni, hogy egyáltalán tudjon fogadni csirkét. Nem tud fogadni, mert évekig pereskedni fog.
Véleményem szerint a minisztérium szakembereinek is nagy a felelõssége, hogy olyan végrehajtási rendelet szülessen, hogy ne csak jelezze az illetõnek, hanem a kártérítést valamilyen formában meg is kapja. Ha másként nem, az állam segítsen neki, ha neki van egy jogos, százezer forintos kártérítési igénye, akkor ezt a pénzt kvázi befektethesse a következõ turnus termelésébe. Én így tudom elképzelni ezt a dolgot, hogy automatikusan érvényesüljön az, hogy a tápfelhasználó megkapja a jogos kártérítését, hisz itt nem külön elõnyöket akar kapni a felhasználó, hanem a jogos kártérítését szeretné megkapni.
Ezt csak a gyakorlati élet szempontjából mondtam el, nagyon sok magántermelõ azért hagyta abba az állattenyésztést, mert nem volt meg az a, részérõl jogosan elvárható védelem, hogy a tápkeverõ üzemekkel szemben - amelyek mégis csak monopolhelyzetben vannak, és a takarmányfelhasználó van kiszolgáltatott helyzetben - valahogy érvényesíteni tudja a kártérítését. Ezért kérem a tisztelt miniszter urat és apparátusát, hogy a végrehajtási rendeletben erre helyezzék a hangsúlyt, és ezt valahogy oldják meg.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)