DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz három módosító indítvány érkezett. A módosító indítványok közül Sepsey Tamásét a bizottság támogatja. Dögei Imre képviselõtársunk módosító indítványa azt fejezi ki, hogy az ingatlanegyeztetõ bizottságokban az egyházi és az állami oldal jogai és kötelezettségei azonosak legyenek.
A bizottság véleménye szerint erre a módosító indítványra nincsen szükség, mert bár az alapvetõen helyes elvet fejt ki, a két oldal egyenjogúsága jelenleg is biztosított a törvényben eljárásilag. Ugyanis az egyenlõ szavazati nyomaték biztosítása végett az egyházi oldal képviselõi a kormányt képviselõ tagokkal azonos számban vesznek részt a bizottság munkájában. A bizottságok vezetése is társelnöki rendszerben valósul meg.
A harmadik módosító indítványt Balsai István képviselõtársunk nyújtotta be. Ezt sem támogatja az emberi jogi bizottság. A törvényjavaslat szövege alapján az ingatlanegyeztetõ bizottság elnöke a kormány által megbízott személy lenne, Balsai István módosító indítványa szerint a kormány által megbízott államtitkár. Balsai István ezt azzal indokolja - idézem -, hogy a törvényjavaslat úgymond nem tartalmaz megfelelõ garanciákat arra nézve, hogy az egyházak által elvárt, megfelelõ szintû kormányképviselet a jövõre nézve biztosítva legyen.
(21.10)
Az emberi jogi bizottság részletesen megvitatta a Balsai István által felvetett kérdést. A bizottság többségének álláspontja szerint a kormányképviselet szintje az egyeztetõ bizottságokban nem garanciális kérdés. Ugyanis a bizottságok feladat- és hatáskörét, jogosítványait törvény határozza meg és ezek függetlenek a bizottság elnökének rangjától.
Másik oldalon viszont a bizottságok nem is ügydöntõ bizottságok, hanem döntés-elõkészítõ tevékenységet végeznek, a végsõ döntést pedig éppen a legmagasabb szint, a kormány hozza. Tehát a bizottság elnöke által viselt bármilyen, akár államtitkári, akár miniszteri rang önmagában nem garancia arra, hogy a bizottság javaslatát a kormány ne bírálhassa felül.
Álláspontunk szerint mind az állami, mind pedig az egyházi oldal elemi érdeke az, hogy szakmailag a leghozzáértõbb, politikailag a legtárgyalóképesebb, illetve leghitelesebb képviselõit ültesse a bizottságokba, hiszen a döntés-elõkészítés minõségét elsõsorban nem a címek és nem a rangok határozzák meg.
Balsai István képviselõtársunk módosító indítványa önmagával is ellentmondásban áll a bizottság többségének véleménye szerint, hiszen ugyanakkor, amikor magas szintû kormányképviselet mellett érvel, kizárja például a mûvelõdési és közoktatási miniszter elnöki szerepvállalásának lehetõségét, márpedig egyes különösen kényes ügyek kezelése ezt kívánatossá teheti.
Jogtechnikai szempontból sem indokolt az elnöki pozícióhoz szükséges rangot törvényileg bemerevíteni, hiszen ez azzal járhat, hogy a kormányzati struktúra esetleges késõbbi változása miatt újabb törvénymódosítás válik szükségessé. Ezt a szempontot mindenképpen célszerû figyelembe venni, tisztelt képviselõtársaim, egy olyan törvény esetén, amelynek végrehajtása több kormányzati cikluson átível.
Fel szeretném hívni továbbá tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy a törvény az egyházak képviseletének szintjét sem határozza meg. Mindössze az egyházak képviselõirõl beszél, a további kijelölést az adott egyház belügyének tekinti. Helyes, hogy ez így van, hiszen az egyházi autonómia egyik alapvetõ feltétele, hogy az egyházak maguk döntsenek szervezeti és képviseleti kérdéseikben. Ennek alkotmányos garanciáját képezi az állam és az egyház elválasztása.
Az éremnek azonban van egy másik oldala is, ezen garancia alapján az állami oldalt, jelen esetben a kormányt is megilleti az a lehetõség, hogy maga határozzon saját szervezeti és hatáskör-telepítési kérdéseiben. Arra pedig, hogy az államot adott esetben államtitkár képviselje, Balsai István módosító indítványa nélkül is lehetõséget nyújt a törvény.
Végezetül, tisztelt képviselõtársaim, azt is el szeretném mondani, hogy mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány ne tartozna politikai felelõsséggel azért, hogy egy adott ügyben milyen szinten jeleníti meg magát. Ez azonban már nem a jog, hanem a politikai illem területére tartozó ügy. A politikai jómodor valóban azt diktálja, hogy az állam az egyházakkal lehetõség szerint magas szinten érintkezzen. Az érintkezés szintje azonban az ügyek jellegére tekintettel esetenként eltérõ lehet. Gyakorlatiasnak, azaz ügycentrikusnak, nem pedig rangcentrikusnak kell lennünk, hiszen az állam és az egyházak viszonyának fokmérõje elsõsorban az ügyek elfogulatlan és szakszerû kezelése, nem pedig címek és rangok.
Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmet, és ennek figyelembevételével kérem, hogy a törvényjavaslatot támogassák a Sepsey Tamás képviselõtársam által módosított formájában. Még egyszer köszönöm. (Taps.)