HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr türelmét megkockáztatva egy olyan mondatot idéznék, ami talán nem közvetlenül kapcsolódik a részletes vitához. Ma délelõtt a vonaton Morel Gyulának, a kiváló ausztriai magyar jezsuitának a könyvét olvastam, amelybõl egyetlenegy mondatot szeretnék felolvasni: "A keresztény tanításnak az autenticitás, a szerénység és a szavahihetõség maximumára kell törekednie, ha elfogadásra akar számítani."
Azt hiszem, ez a gondolat többé-kevésbé azokra is vonatkoztatható, akik valamilyen módon egyházakkal kapcsolatos törvényekrõl vitatkoznak, egyházak ügyeiben szólalnak fel itt, a parlamentben. Valamilyen módon azt hiszem, hogy a szerénységet, nem mondom, hogy sérti, de legalábbis a határait súrolja az a tény, hogy valóban - ahogy Balsai képviselõtársam említette - egy hónapja vitatkozunk errõl a törvényrõl. Itt ilyen szavak hangzottak el ma is, hogy gyûlölet, és más szélsõséges megfogalmazások az egyházakkal kapcsolatban, fõleg az általános vitában. Ezt nagyon sajnálom, hiszen ezt a törvényjavaslatot még azok sem igen vitathatják, akik ezt az egy pontot, amit Balsai képviselõtársam vitat, mert végül is azért született, hogy elõmozdítson valamit, ami az elmúlt egy évben valóban nem úgy mûködött, mint ahogy mûködnie kellett volna.
Azt hiszem, e kései órán nem árulok el titkot, ha bevallom, hogy a bizottsági ülésen megszavaztam Balsai képviselõtársamnak a módosító indítványát, nem azért, mert úgy éreztem, hogy amennyiben nem szavaznám meg, akkor súlyos hibát követnék el, hanem azért, mert úgy éreztem - ne sértõdjön meg se Balsai képviselõtársam, se Szabó Zoltán államtitkár úr -, hogy ennek a problémának túl nagy jelentõséget tulajdonítunk. Ha ugyanis a bizottság jó szellemben dolgozik, és a kormánynak az a célja, hogy az ingatlanokat visszajuttassa az egyházaknak, ez akkor is mûködni fog, ha esetleg nem államtitkár ül ott, hanem más köztisztviselõ. Természetesen lehetséges, hogy ezt helyesebb lett volna a törvénybe belevenni.
Ezenkívül pedig Balsai István képviselõtársam módosító indítványával kapcsolatban nekem az volt a problémám - annak ellenére, hogy el tudtam volna fogadni -: valóban helyesebb lett volna úgy megfogalmazni, hogy miniszter vagy államtitkár, vagy államtitkár, vagy annál magasabb rendû személy, mert e szerint a tétel szerint tulajdonképpen a miniszter sem vehetett volna részt, mint kormánymegbízott. Sõt utalnék tulajdonképpen arra is - s ez a legfontosabb érvem talán -, hogy bár nem a formális bizottság ülésén, de közel egyéves szünet után mégiscsak azzal lendült elõre az ingatlan- visszaadási folyamat, hogy maga a miniszterelnök úr tárgyalt az egyházak vezetõivel. Ilyen értelemben tehát elõfordult az, amikor a miniszterelnök vezette, ha nem is magát a bizottságot, hanem azt az alkalmi grémiumot, amely az ingatlan-visszaadásokkal kapcsolatos kérdéseket megvitatta.
Az, hogy miért nem szerepel benne az, hogy valamilyen köztisztviselõ legyen, gondolom azért, mert ugyanúgy a kormány megbízottja ez a személy, mint ahogy az igazságügy-miniszter megbízottja, a pénzügyminiszter megbízottja a többi, az 1. § (1) bekezdésben megjelölt személlyel együtt. Nyilvánvalóan itt is kormánytisztviselõrõl van szó az én jogértelmezésem szerint, bár lehet, hogy Balsai képviselõtársam ezt másként ítéli meg.
Én azért fontosabbnak tartom, hogy ez a törvény egyáltalán elénk kerül, és remélhetõleg meg fogják szavazni azok is, akiknek e módosító indítvánnyal kapcsolatban rossz lelkiismeretük van vagy vitatják, hiszen a következõ évi költségvetési tervezetben ott szerepel a négymilliárd forint ismét az ingatlanok visszaadásának a fedezésére. Az lesz ennek a bizottságnak a dolga, hogy tulajdonképpen megteremtse e pénzügyi keret elköltésének vagy hasznos felhasználásának a területét. Ilyen értelemben tehát azért azt hiszem, a legfontosabb mégiscsak az, hogy föláll ez a bizottság.
Végül pedig hadd mondjam azt, hogy mindig rosszul érzem magam, s ez természetesen senki ellen nem szól, aki ebben a vitában fölszólalt, amikor az egyházak ingatlanairól való törvényhozás elõtti vitatkozás túllépi azokat a kereteket, amelyeket szerintem a nyilvánosság elõtt el kellene érnie. Magyarán arra gondolok, hogy azért ezeknek a vitáknak nem szabadna ilyen értelemben pártcivódássá válniuk, hiszen maga az a tény, hogy a költségvetés, ha csak nominálértékben is, de ugyanannyit szab meg az idén, mint tavaly és tavalyelõtt, amikor Balsai István még minisztere volt a kormánynak, jelzi azt, hogy ebben a tekintetben az új kormány ugyanolyan komolyan gondolja azt, hogy az egyházakat bizonyos értelemben a lehetõségeken belül kárpótolni kell veszteségeikért azért, hogy új funkcióiknak megfelelõen nyithassák meg intézményeiket.
Balsai képviselõtársam azt kérte, hogy fontoljuk meg az érveit, én meg azt kérem tõle, fontolja meg, amennyiben érvelése nem kerül elfogadásra a többség részérõl, ez a törvény akkor is egy elõrelépést jelent.
Köszönöm szépen.