HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mészáros István László tanult és tisztelt képviselõtársam itt a Horn-Kuncze-kormányról beszélt. Nyilván szótévesztést követett el: ellenzékiek szokták ezt némi iróniával használni, úgy tudom, hogy a miniszterelnököt Horn Gyulának hívják - legalábbis jelenleg még. Soha nem szoktam koalíciós képviselõtársaimmal vitatkozni, most se vitatkozom, hanem nyilván csak a késõi óra miatti fogalmazásbeli megcsúszásokról van szó.
Én nem hiszem, és nem szeretem azt a fogalmazást, hogy a kormány, vagy a miniszterelnök úr engedett az egyházaknak, az egyházügyi államtitkár iránti nosztalgiájának. Én nem hiszem, hogy amikor az egyházak és a miniszterelnök úr egymással tárgyalnak és ottan megállapodás születik, akkor ezt valamifajta nosztalgiák kielégítésének lehetne nevezni. Nem hiszem, hogy nekünk az lenne a mi dolgunk, hogy minõsítsük azt, hogy az egyházak mit miért óhajtanak, mit miért nem óhajtanak. Amennyiben lehetõségünk, törvényes lehetõségünk, és fõleg anyagi lehetõségünk - ez a nagyobb hatály sajnos, vagy korlát -, akkor igyekszünk kielégíteni az egyházak jogos kívánságait. Amennyiben persze úgy érezzük, hogy túltesznek, vagy ellentétesek a mi alkotmányos elveinkkel, akkor lehetséges, hogy nem fogadjuk el a kívánságaikat. Ezt a fajta ironizáló stílust azonban, megmondom õszintén, magam nem használnám. Köszönöm szépen.