IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom túlságosan sokáig a figyelmüket elrabolni. A törvényjavaslat 1. §-a (1) bekezdéséhez kapcsolódva kívánnék néhány szót szólni, és egy kissé reflektálni a vitában korábban elhangzottakra.
Én örömmel üdvözlöm ezt a törvénycikkelyt. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a valós gyakorlathoz igazítja a törvényi hátteret, tehát a valós gyakorlattal adekvát helyzetet teremt a törvényben. Kár, hogy nem korábban történt ez meg, de megjegyzendõ itt, hogy az ingatlan-egyeztetõ bizottság mûködése azért természetesen eddig is biztosítható volt, az akadályoztatás esetén való helyettesítés formuláját alkalmazva tudott ez a bizottság eddig is ülésezni, tudomásom szerint legutóbb például az elmúlt héten.
Le kell szögezni azt, hogy ez a koalíció ígéretet tett a törvény végrehajtására, és szándékainak komolyságát többek között ez a most benyújtott és most tárgyalt törvényjavaslat is jelzi. És annak, hogy az iangatlanügyek nem úgy haladnak, ahogy az ideális lenne, nem valamiféle sanda szándék, hanem az ország pénzügyi helyzete az oka elsõsorban. Utalnék itt arra többek között, hogy az ingatlantörvény 2. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi fedezet léte, vagy nem léte automatikusan korlátját képezi a visszaadásoknak, és azt hiszem, nem kell azt ismételnem, ami a mai vitában is elhangzott már, és Hegyi Gyula képviselõtársam korábbi vitában szintén említette már, hogy itt azért az elõzõ kormány talán egy kicsit túlköltekezett az utódjai rovására. De nem hiszem, hogy ezt a vitát tovább kellene folytatnunk.
Meg kell jegyezni azt, hogy a pénzügyi és mûködési problémák nem egyházspecifikusak, hanem sajnos, az egész társadalomra jellemzõek. Sokszor megfogalmazódott az, és ellenzéki képviselõtársaink is elmondták a vita során - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk -, hogy az egyház és az állam szétválasztása természetesen nem jelenti az egyház és a társadalom szétválasztását. Jelenti ez azonban azt is, hogy ha a terhek a társadalom egészét sújtják, akkor, ha a társadalom része az egyház is, a terhek természetesen az egyházakat is szükségképpen érintik. Amikor a társadalom egészét érintõ pénzügyi megszorító intézkedések váltak szükségessé - például szociális kiadások területén és számos más területen is -, akkor elvben fölvetõdhetett volna, hogy a szûkös helyzetbõl eredõen nem kell-e az egyházi támogatások mértékét is újragondolni. Én éppen ezért tartom nagyon lényegesnek újra fölhívni a figyelmet arra, hogy az úgynevezett Bokros-csomag nem rótt ki semmiféle megszorító intézkedést az egyházak terhére, és a jelenlegi kormány, elõdjéhez hasonlóan a költségvetésben biztosítja a körülbelül évi négymilliárd forintot az egyházak kárpótlására. Számomra példaértékû az, ami az ingatlan- visszaadások során az egyházak és az önkormányzatok együttmûködésében történt, hiszen elmondható, hogy országosan a legtöbb helyen, a legtöbb esetben mindenféle probléma nélkül zajlottak ezek az ingatlan-visszaadások. Én azt hiszem, hogy ebben a légkörben való kezelése a problémának az, amire mindannyian áhítozhatunk. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)