TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielõtt belefognék a bizottsági állásfoglalás taglalásába, engedjenek meg nekem egy közbevetõ megjegyzést a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Köztudott, hogy körülbelül 1991 tavaszától kezdve de jure és de facto komoly késedelmet szenvedett ez a törvényjavaslat. Egyetértek azokkal, akiknek az a véleménye - egészen finoman fogalmazva -, hogy ez nem tett jót, nem volt hasznos sem az ország biztonságának, sem pedig a szolgálatoknak. Ezért tehát osztanám azt a megint csak sokak által hangoztatott álláspontot, miszerint ennek a javaslatnak a legszebb tulajdonsága az, hogy újra itt van a Ház elõtt; és õszintén remélem, hogy a törvényjavaslat elfogadásáig itt is marad.
Rátérve most már a bizottság állásfoglalására:
Az emberi jogi bizottság a régi, T/420. változatot nem kijelölt bizottságként tárgyalta, de megtárgyalta, és akkor is és most is egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Ezt azért hangsúlyoznám így, mert azért az nem mindennapi eset, hogy egy törvényjavaslatot néhány hónappal korábban minden bizottság, amelyik megtárgyalta, általános vitára alkalmasnak tartotta, és most úgy látom, ugyanazt a törvényjavaslatot, más számmal, átdolgozva, ismét általános vitára alkalmasnak ítélte.
Bizottságunk most kijelölt bizottságként, a bizottság jellegébõl fakadóan mindenekelõtt az emberi jogok európai egyezménye elõírásainak, az adatvédelmi és az azóta megszületett államtitoktörvény, valamint az Alkotmánybíróság határozatainak a tükrében próbálta áttekinteni és értékelni a törvényjavaslatot.
A bizottságnak az a véleménye, hogy ez az új verzió is figyelembe veszi az állam biztonságához és az alapvetõ emberi jogok védelméhez fûzõdõ alkotmányos érdekeket, és tekintettel van hazánk nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségeire is, továbbá megfelel az Európa Tanács tagországai által elfogadott elveknek. Nevezetesen azoknak az elveknek, hogy a titkosszolgálatok szervezetérõl és mûködésérõl nyilvános, közérthetõ jogszabály rendelkezzen, ezen szervezetek tevékenységét a parlament felügyelje, a titkosszolgálati eszközök és módszerek használata e szervezetektõl független szerv engedélyéhez legyen kötve; továbbá a törvényjavaslat tartalmazza a fontos és bizalmas munkaköröket, és gondoskodik az ezeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl.
Tisztelt Ház! Az úgynevezett garanciális problémaköröknél maradva elmondható, hogy az új törvényjavaslatban, tehát ebben az új verzióban jelentõsen megnövekedett a nemzetbiztonsági bizottság parlamenti ellenõrzési jogköre, és mindezek mellett sokkal pontosabbá is vált. Az a helyzet, hogy a kormány, az elõterjesztõ eddig sem kívánt és ezután sem kíván gátat szabni annak, hogy az állampolgár az adott rossz cselekedettel szemben bármilyen irányú jogorvoslati lehetõséget vehessen igénybe. Magyarán: minden jogorvoslati lehetõség az állampolgár kezében van olyan értelemben, hogy ha úgy érzi, személyes szabadságát, személyi jogait bármi módon, akár adatkezeléssel, akár információgyûjtéssel vagy a hivatalok nem rendeltetésszerû mûködésével megsértenék, akkor teljesen törvényesen és normális módon fordulhat bármely bírósági fórumhoz.
Kedves Képviselõtársaim! Még néhány, a bizottság ülésén felmerült kérdésrõl szeretnék röviden néhány szót szólni. Nem tudom felsorolni mindet, mert jó néhány kérdés merült föl, de mindenesetre kettõrõl mindenképpen szólni kívánnék. Az egyik a szervezett bûnözéssel kapcsolatos problémakör, a másik pedig ennek a törvényjavaslatnak a 47. §-át érinti, illetve annak (4) bekezdése kapcsán vetõdött föl, és az úgynevezett provokatív adatkéréssel kapcsolatos dolgokat feszegette.
Elõször a szervezett bûnözésrõl:
Senki elõtt nem titok, aki itt ül a kupolában, hogy a koalíciós egyeztetés egyik igen érzékeny pontja volt ennek a kérdéskörnek a pontos meghatározása. Egyrészt illetékességi, hatásköri kérdések miatt, másrészt pedig azért, mert a szervezett bûnözés mint olyan, jogdogmatikailag igen nehezen megfogható valami. A Btk.-ban ugyan nagyon kevés tényállásnál lehet pontosan ilyen elemeket találni, van azonban persze precízebb, a cselekményi oldalról történõ megközelítés, amelyik amolyan munkadefinícióként is felfogható. Ámde ebbõl a definícióból is csak az tûnik ki, hogy a szervezett bûnözõi tevékenységgel kapcsolatba hozható bûncselekményeknek vége-hossza nincs.
Végül is a bizottság elfogadta azt a megoldást, amit az elõterjesztõ kínált; vagyis azt, hogy a javaslat megpróbálja megadni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak azt a lehetõséget, hogy igenis, eljárhassanak olyan volumenû és mértékû cselekmények esetében, amelyek már magának az országnak a pénzügyi, gazdasági biztonságát veszélyeztetik. Egy biztos: elengedhetetlen, hogy a törvénynek - amennyiben a parlament elfogadja ezt a törvényjavaslatot - legyenek az illetékességi hatáskörre vonatkozóan precíz végrehajtási szabályai. Jó lenne, ha ebben a kérdésben konszenzusra tudnánk jutni. S merem állítani, hogy ez a remény megalapozott, tekintettel arra, hogy ez a szöveg, a szervezett bûnözésrõl szóló passzus is kompromisszumos megoldás eredménye.
Végül nagyon röviden a provokatív adatkérésrõl néhány szót:
Bizottságunk egyik tagja azt firtatta, hogyan is néz ki a gyakorlatban a 47. § (4) bekezdése - nem idézném most ezt szó szerint. Az elõterjesztõ képviselõjének meghallgatása után csak az biztos, hogy ez egy borzasztóan érzékeny és roppant bonyolult kérdés. Nálunk fejlettebb demokráciákban sem képzelhetõ el az, hogy valaki egyenes módon forduljon a szolgálatokhoz és megkérdezze: "Te, nemzetbiztonsági szolgálat, folytatsz-e ellenem valamilyen tevékenységet?" Mert erre, kérem szépen, megint csak azt mondom: minden demokráciában csak egyet válasz adható, hogy "Nem mondom meg".
Be kell tehát érnünk azzal, hogy az adatkezeléssel kapcsolatban a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben három különbözõ fórum járhat el. Nevezetesen: az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, az adatvédelmi biztos, a harmadik pedig a nemzetbiztonsági bizottság. Ez utóbbinak ellenõrzõ, felügyeleti jogköre lehetõvé teszi, hogy a bizottság kivizsgálja az egyéni panaszokat, akár a helyszínen is tájékozódhat, és vizsgálat lefolytatására is felkérheti az illetékes hatóságokat.
Mindezeket tekintetbe véve, az elõterjesztõ képviselõjének érveit és válaszait meghallgatván a bizottságunk a javaslatot összességében és részeiben szükségesnek tartja, az alkotmánnyal és az emberi jogok terén vállalt kötelezettségeinkkel összhangban lévõnek ítélte, következésképpen a T/1474. számon beterjesztett régi-új törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak ítéljük. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)