DR. SZABÓ IVÁN elõterjesztõ: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõház! Idén tavasszal a jövedéki törvénynek egy nagyobb volumenû módosítására került sor, amely egyidejûleg tartalmazott bizonyos pontosításokat és tartalmazott lényeges szigorításokat is, hiszen egy igen jelentõs területrõl, egy 200 milliárd forintos adóbevételt érintõ termékkörrõl van szó. Ugyanakkor emellett még bizonyos területeken tartalmazott enyhítéseket is, ezek egyike például a fûszerpaprika-õrlemény elõállítóinak, illetve a bérfõzési szeszadó alanyi körben 1 millió forintra leszállított jövedéki biztosítékának volt a területe.
Azóta, hogy ez a törvény napvilágot látott, három probléma merült fel, amelyekre vonatkozóan két képviselõtársammal együtt az önálló indítványt megtettük.
Ezek közül az elsõ a sörfõzdékben elõállított sör letétével kapcsolatos. A jövedéki törvény július 12-én hatályba lépett módosítása a sörfõzdéknek minimum 5 millió forint biztosítékot ír elõ per- és tehermentes saját ingatlan biztosításával, illetõleg bankgarancia formájában. Ezt a jövedéki biztosítékot minden jövedéki üzem tulajdonosának 1995. szeptember 30-áig be kellett volna nyújtania a vámhivatalhoz. Amennyiben ez nem történt meg, a törvény értelmében a jövedéki engedélye december 31-én automatikusan megszûnik, és az érintettek 1996-ban jövedéki tevékenységet már nem folytathatnának. Az országban mintegy 380-400 kis kapacitású sörfõzdét üzemeltetõ vállalkozás mûködik. Ezek az üzemek 1000-1200 egyéni és társas vállalkozó, 3500-4000 családtag, valamint legalább ugyanennyi alkalmazott megélhetését biztosítják.
A jövedéki biztosíték magas összege és a rövid végrehajtási határidõ igen nehéz helyzetbe hozta a sörfõzdék tulajdonosait, mert a vállalkozók 85-90 százaléka 25-50 százalék mértékben banki hitel segítségével hozta létre vállalkozását. A beruházások ebben a körben magasnak számító 5 és 15 millió forint közötti költségigénye miatt ez a zömében közép- és hosszú távú hitel milliárdos nagyságrendben érinti magukat a bankokat is.
A másik ilyen kérdéskör szintén fontos eleme a jövedéki törvénynek, nevezetesen a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység fizikai szétválasztását elõíró szabály. Szintén ennek a törvénynek a megjelenése teszi lehetõvé az adóalanyok azon körének - amelyek anélkül, hogy fizikailag megtennék a szétválasztást - a bármikor, akár cikkmélységben is történõ ellenõrzését, tehát azt, hogy milyen nagy- és milyen kiskereskedelmi készlelteik vannak, így következésképpen jól ellenõrizhetõ az adófizetési kötelezettség. Erre a második kérdéskörre egy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amely - meglehetõsen szigorú feltételek mellett - lehetõvé teszi, hogy a fizikai szétválasztás nélkül is folytatólagosan folytatható legyen a tevékenység.
A harmadik kérdéskör az úgynevezett zárjegyprobléma. Szeretnék utalni arra, hogy ekörül igen nagy vita keletkezett, mert egyidejûleg többféle érvényes megfontolás játszik és játszhat itt szerepet. Az egyik megfontolás - amely a módosító javaslatot megtevõket vezette -, az, hogy az állam a forgalmi jövedelemadó beszedéséhez is, és ennek ellenõrzése érdekében is elõírt bizonyos formai követelményeket. A nyugta- vagy számlaadási kötelezettséghez, az adóbevalláshoz tartozó nyomtatványok összes költségét az adóalany viseli ezekben az esetekben. Nem így van ez a zárjegy esetében, amely egyébként ugyanilyen kategóriának minõsül, és a személyi jövedelemadó bevallásához szükséges nyomtatványnál sem.
Tehát megítélésünk szerint arról volt szó, amikor e javaslatot beadtuk, úgy gondoltuk, hogy vajon minden adófizetõ állampolgár pénzébõl kell-e megfizetni azt a fajta költséget, amely nemcsak ezt az egy kört, hanem tulajdonképpen sokkal kisebb kört, azoknak a fogyasztóknak a körét érinti, akik ebbõl a termékkörbõl származó árut vásárolnak. A zárjegyrõl szóló módosítás tehát arról szól, hogy ezt csak azok fizessék meg, akik ilyen termékkörben élnek.
Kétségtelen tény, hogy ezzel szemben felvetõdött módosító javaslatok formájában más vélemény is, nevezetesen az, hogy a jövedéki termékekre a zárjegy bevezetését az állam határozta el, fogyasztásiadó-bevételeinek biztosítása érdekében.
(17.20)
A szabályozás világossá tette, hogy a zárjegy az állam eszköze, s a gazdálkodónak a zárjegy megõrzésérõl, számbavételérõl és a terméken való elhelyezésérõl kell csak gondoskodnia.
Hivatkoznak az ellenvetésben arra, hogy ennek az intézkedésnek a végrehajtása érdekében a gazdálkodó szervezetek igen komoly nagyságrendû beruházásokra kényszerültek. Egyedül a szeszesital-gyártók 150 millió forint értékben importáltak gépeket és felszereléseket a zárjegyek felrakásának technikai megoldása céljából.
Itt szeretnék hivatkozni arra, hogy az árba egyébként megítélésünk szerint beépíthetõ ez a fajta zárjegytöbblet, amely a jelenlegi szabályozás szerint 50-50 százalékban megosztott az állam és a vállalkozók között. Nagyságrendjét tekintve pedig olyan kérdéskör, amely független az objektív valóságtartalmától, hogy ezt most tényleg csak azok fizessék, akik ezzel élnek, vagy az állam a rá jutó részét fizesse meg.
Nagyságrendileg szeretném érzékeltetni, hogy 100 és 300 forint értékû doboz cigarettánál körülbelül 50 fillér az, amivel most ez nõ. Tehát nagyságrendjében egy olyan tétel, amely a termék árában, ha meg is jelenik, olyan kis százalékot jelent, amely nem jelenthet még a fogyasztó szempontjából sem többet.
Mégis azt kell mondanom, hogy ebben az ügyben nagyon komoly vita alakult ki a költségvetési bizottságban. A mai napon - a kivételes eljárás szabályai szerint - a költségvetési bizottságban elfogadott módosító javaslatok egyetlen szavazással való jóváhagyásáról van szó.
A jelenleg érvényben levõ Házszabály szerint - mivel itt sok módosító indítványról egyetlen szavazással kell döntenünk -, mindenképpen szükséges a végszavazás jövõ hétre való elhalasztása.
Szeretném azt a véleményt is ismertetni, amely szerint elkerülhetetlennek látszik e kérdésnek - az esetleges koherenciazavar megállapítása érdekében - az alkotmányügyi bizottságnak történõ kiadása. A bizottságban ugyanis az történt, hogy Farkas Gabriella, Raskó György, Kalmár Péter, Érsek Zsolt, Soós Gyõzõ, Keller László és Ungár Klára képviselõknek a jelentés 3. pontjában elhangzott módosító indítványát a bizottság támogatja, tehát az elfogadásra került. Ezzel szemben ugyanennek a képviselõi körnek a II. fejezet 5. pontjában szereplõ módosító indítványát a bizottság nem támogatta. Így az a furcsa helyzet áll elõ, hogy a törvény értelmezésében a zárjegy fogalma megmarad az eredeti törvény szerint, mert a módosítást elvetette a költségvetési bizottság. Tehát marad az eredeti, ahol a zárjegyre vonatkozóan az a megállapítás szerepel, hogy ezt bizonylat fejében gyakorlatilag átveszi a jövedéki terméket elõállító elszámolásra. Viszont nem fogadta el a képviselõknek azt a módosító indítványát, hogy ezt készpénzzel kell megváltani.
Tehát úgy érezzük, hogy a mai szavazást követõen meg kell nézni az alkotmányügyi bizottságnak, és a jövõ héten a végszavazás elõtt az alkotmányügyi bizottságnak állást kell foglalnia abban, hogy van-e koherenciazavar, vagy egyidejûleg a két szabály olyan, amely összeegyeztethetõ egy bizonyos jogmagyarázat keretében.
Mindezek ellenére a koherencia esetleges fennállásától eltekintve, kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a költségvetési bizottság által támogatott módosító javaslatokat - a kivételes eljárás szabályai szerint - ma fogadja el, és a jövõ héten, a zárószavazás elõtt még visszatérünk azokra a kérdésekre, amelyeket az alkotmányügyi bizottság esetleg megállapít.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)