DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, és köszönöm a lehetõséget, hogy innen szólhatok; ezt egyszerûen a gipsz, ami a lábamon van, teszi indokolttá.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Országgyûlés! Nem túl érdekes, nem is igazán izgalmas és nem is terjedelmes törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház asztalán, viszont annál jelentõsebb ez a törvényjavaslat.
Óhatatlanul felvetõdik a kérdés: mi indokolja azt, hogy országgyûlési döntés szülessen egy mikrocenzusos statisztikai felmérésrõl, illetve azt, hogy törvény formájában szülessen meg ez a javaslat. Erre könnyen lehetne egy formáljogi érvvel válaszolni, nevezetesen azzal, hogy az 1993. évi XLVI. törvény a statisztikáról így rendelkezik. Úgy rendeli, hogy mind a teljes körû statisztikai felmérésrõl, mind pedig a mikrocenzusos felmérésrõl az Országgyûlésnek kell döntenie. Azonban ennek a rendelkezésnek is megvan a maga ésszerû oka és indoka. Ez az ésszerû ok és indok az, hogy azok a magyarok állampolgárok, akik a véletlenszerûen kiválasztott mikrocenzusos mintába beleesnek, kötelesek választ adni. Márpedig az állampolgárokat adatközlésre kötelezni csak törvényben lehet, tehát csak törvényben lehet számukra kötelezõ jelleggel elõírni az adatszolgáltatást.
Az indokok között fel lehet sorolni azt is, hogy az adatgyûjtés kapcsán bizonyos garanciákat és elveket, bizonyos szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni, illetve ezek érvényesítését biztosítani kell. Melyek ezek? Azok, amelyek az eredeti statisztikáról szóló törvényjavaslat elõbb idézett paragrafusához is vezettek, nevezetesen, hogy meg kell védeni az állampolgárokat a felmérésekkel való zaklatástól. Ráadásul ilyen teljes körû felmérések esetében különösen fontos, hogy csak olyan szerv végezze a felmérést, olyan szakmai és módszertani felkészültséggel rendelkezõ kérdezõbiztosok, akik garantálják egyrészrõl a felmérés korrektségét, másrészrõl a szakmai és módszertani elvek érvényesítését, harmadrészt pedig a megszerzett adatok feldolgozásának korrektségét; de nemcsak a korrektségét, hanem azt is, hogy mind az adatgyûjtés, mind pedig azok feldolgozása a személyes adatok védelmérõl szóló törvényi és alkotmányos elõírásoknak megfeleljen.
Végül - azt gondolom - indokolja e törvényjavaslat beterjesztését az is, hogy egy országos hatáskörû szervet kell utasítani e felmérés elvégzésére. Ezt pedig a Központi Statisztikai Hivatal esetében csak az Országgyûlés teheti meg.
Nagyon fontos az, amirõl államtitkár asszony is beszélt a bevezetõ expozéjában, hogy a felmérés szakmai hitelét is biztosítani kell. Azt gondolom, hogy Magyarországon mind a teljes körû, mind pedig a mikrocenzusos felmérésre a legteljesebb szakmai garanciát a Központi Statisztikai Hivatal és annak szakértõ apparátusa biztosítja.
(18.00)
Ez a szakértõ apparátus biztosítja a mintavétel korrektségét, hogy megfeleljen azoknak a matematikai statisztikai, véletlen kiválasztáson alapuló módszereknek, amelyek alapján a mintába bekerülõ mintegy 80 ezer lakás, az ezekhez tartozó körülbelül 200 ezer állampolgár adataiból levont következtetések és tények általánosíthatók legyenek az egész magyar társadalomra. Ezt pedig csak akkor lehet megtenni - és a szociológia és a matematikai statisztika módszertani szabályainak akkor felel meg -, hogyha a jól ismert és a szakemberek elõtt egyértelmûen ismert követelményeket a rétegzett mintavétel kialakítása kapcsán, illetve a kérdõív összeállítása, megszerkesztése, majd feldolgozása kapcsán betartják.
A felmérés tárgyköreit tartalmazza a törvényjavaslat 3. §-a. Kicsit részletesebben, magyarázó jelleggel az indokolás még tovább bontja azokat a tárgyköröket, amelyekre kiterjed a felmérés - ez azt is jelenti, hogy másra nem terjedhet ki a felmérés. Egyúttal az indokolásban utalás van arra is, hogy az ezekre a tárgykörökre vonatkozó adatok milyen társadalmi változásokat, milyen társadalmi tendenciák változását képesek mérni: a lakástulajdoni viszonyoktól kezdve, a demográfiai viszonyokon - születési, halálozási, válási statisztikákon - keresztül a mûveltségi, iskolázottsági viszonyok tekintetében egyaránt; vagy a munkavállalásból, illetve a gazdaságilag aktív rétegbõl való kiesés kapcsán megmutatkozó folyamatokat.
Tudjuk jól azt, hogy a tízévenként sorra kerülõ teljes körû felmérés nem elegendõ ezeknek a folyamatoknak az idõszerû értékeléséhez. Ezért vezették be a világon szinte mindenhol, hogy a tízévenkénti teljes körû felmérésnek körülbelül félidejében mikrocenzusos felméréssel is megállapítják az adott idõben a társadalom legfontosabb társadalmi, gazdasági, mûvelõdési és a többi folyamatait, hogy a tendenciák és a folyamatok elõbb kirajzolódjanak - és pontosabban kirajzolódjanak.
Azt hiszem, nem kell részletesen indokolni azt - ahogy államtitkár asszony is szólt róla -, hogy 1990 vagy '87 és 1995 között milyen lényeges változások következtek be a lakástulajdoni viszonyokban, a foglalkoztatási, a jövedelmi viszonyokban és a többi; és elõre mondhatjuk azt is, hogy 1996 és 2000 között legalább akkora változások - a társadalmi rétegezõdésben bekövetkezõ átalakulások - tanúi leszünk, mint aminek a tanúi voltunk eddig, és ez óhatatlanul szükségessé teszi ennek a mikrocenzusos felmérésnek a megtörténtét.
A felmérés adatainak a felhasználói között, azt gondolom, két csoporttal lehet elsõsorban számolni: egyrészt a tudomány mûvelõi - bizonyos tudományok mûvelõi - nem is élhetnek meg ezek nélkül az adatok nélkül. Nemcsak a társadalomstatisztikusok, de a demográfusok, a szakszociológia, gazdaságszociológia, mûvelõdésszociológia, politikai szociológia, szervezetszociológia mûvelõi egyaránt alapmûként kezelik ezeket a statisztikai kiadványokat. Mondhatjuk azt, hogy ebben a tudománykörben - vagy az ezeket a tudományokat mûvelõk körében - szakmai bestsellernek számít a Statisztikai Hivatalnak mind a teljes körû, mind pedig a mikrocenzusos felmérésrõl szóló kiadványa, illetve kiadványsorozata. De legalábbi ilyen körben számíthat érdeklõdésre ez az anyag - legalábbis reményeim szerint - a politikai döntéshozók körében, hiszen azok a politikai döntések, amelyeket a kormány és az Országgyûlés hoz, elsõsorban ezeket a viszonyokat - foglalkoztatási, demográfiai, iskolázottsági, lakástulajdoni viszonyokat - érintik. Van, amikor közvetlenül, direktben, rögtön, szinte napok alatt érzékelhetõ a változás; van, amikor csak közvetve, áttételesen és nem direktben és nem teljes egészében természetesen.
Végül néhány szót arról, hogy mi indokolja, mi a célja egy ilyen mikrocenzusos felmérésnek. Mi a célja, és mi indokolja azokon kívül, amiket eddig elmondottam? Egyrészrõl az, hogy jelentõs pénzt lehet megtakarítani a mikrocenzusos felméréssel a teljes körû felméréshez képest, úgy ugyanakkor, hogy a teljes populációra, az ország, a lakosság egészére általánosítható tendenciákra, törvényszerûségekre lehet következtetni a minta feldolgozása kapcsán megállapított törvényszerûségekbõl.
A másik célja a mikrocenzusos felmérésnek az, hogy az általánosítható adatokkal egy idõben tulajdonképpen a magyar statisztikai felmérés folyamatosságát lehet biztosítani. Ahogy államtitkár asszony is elmondotta, 120 éve folyik a rendszeres statisztikai adatgyûjtés Magyarországon, tízévenként, illetve a hetvenes évektõl bevezetve ez a mikrocenzusos formája is. Nem mindig sztenderd kérdõívek, nem mindig sztenderdizált eljárás keretében folytak, de a magyar statisztika megbízhatósága biztosította és biztosítja azt, hogy évtizedekre, sõt évszázadra visszamenõleg lehet társadalmi folyamatokat, elsõsorban makrotársadalmi folyamatokat megállapítani.
Hadd mondjam el azt, hogy a magyar statisztika megbízhatóságát bizonyítja az is, hogy a francia szociológus, Durkheim, amikor az öngyilkosságról makrotársadalmi aspektusból kívánt anyagokat gyûjteni - és végül elkészíteni a nagy tanulmányát -, akkor többek között azért választotta az Osztrák-Magyar Monarchiát - és azon belül a magyarországi öngyilkossági eseteket -, mert megállapította, hogy megbízható, korrekt és teljes körû statisztika van Magyarországon például az öngyilkosokról. Volt egy olyan idõszak például az öngyilkosságról szóló felmérések kapcsán, hogy Magyarországon azért olyan nagy az öngyilkosságok száma, mert túl precíz és túlságosan teljes körû, pontos és megbízható például a halálozási okok nyilvántartása és a többi - és ezeket megmentik vagy meg tudják menteni a manipulációtól. Természetesen nem ez a magyarázata a magyarországi öngyilkosságoknak, csak érdekességként jegyeztem meg.
Fontosabbnak tartom azt, hogy a magyar statisztikusok szakmai megbecsülése a nemzetközi tudományos életben igen magas, még akkor is, hogyha tudjuk jól: fõleg katonastatisztikai, gazdaságstatisztikai és a többi adatok tekintetében voltak évtizedek, amikor rendkívül nagy manipulációkat hajtottak végre; azonban vannak olyan eszközök, amelyekkel ezeket a manipulációkat is pontosítani lehet.
Azt gondolom, hogy ez az 1996-ra tervezett mikrocenzusos statisztikai felmérés - azokban a tárgykörökben, amelyeket a törvényjavaslat 3. §-a tartalmaz - jó alkalom arra, hogy öregbítse a magyar statisztikusok hírnevét, de még jobb alkalom arra, hogy a statisztikával, adatokkal, tényekkel, számadatokkal foglalkozó tudományágak képviselõi számára alapmûvek jelenjenek meg, és a politikai döntéshozók szintén tudomást szerezzenek a számukra figyelembe vehetõ, döntéseiket esetleg befolyásoló adatokról, tényekrõl, folyamatokról, tendenciákról.
Mindezekre tekintettel a Szocialista Párt frakciója nevében elfogadásra javasolom és ajánlom tisztelt képviselõtársaimnak ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánykoalíció padsoraiban.)