DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban a felsõoktatási vita kapcsán háttérbe szorult egy kérdés: a tudományos kutatások kérdése. Mindannyian a tandíjjal, illetve a felsõoktatási megszorításokkal foglalkoztunk. De ma fog szavazni a Ház a felsõoktatásról szóló országgyûlési határozatról, és valójában nem vettük észre, vagy tudatosan nem láttuk meg, hogy a felsõoktatási országgyûlési határozatnak egyetlenegy paragrafusa vagy egyetlenegy mondata szól a kutatásról, arról a kutatásról, ami nélkül tudomány nincsen.
Én úgy hiszem, hogy ebben az országgyûlési határozatban megfogalmazott általános mondat, amelyik a kutatás és a felsõoktatás egymásra utalását jelenti, nem mutatja meg azt a szándékot - ami lehet, hogy csak titkos, lehet, hogy nyílt szándék -, hogy a kormányzat be akarja söpörni maga alá az OTKÁ-t, a FEFÁ-t, a KMÜFÁ-t, és meg akarja szüntetni ezen alapok önállóságát. Lehet, hogy azért született éppen országgyûlési határozat és nem törvény, hogy ez a szándék ne kapjon nyilvánosságot.
Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ezen alapok függetlensége, ezen alapok anyagi lehetõsége az európai rendszerekben mindenhol megvan. Talán egy kis történelmi áttekintés:
"Magyarország fennállása a kultúra kérdése, ezen szellemi invesztíció kamatai fogják legbiztosabban helyreállítani az ország pénzügyeit." Ezt nem egy mai kormánytag, hanem Trefort Ágoston mondta az elsõ miniszteri beszédében. Ennek a három alapnak, ami létrejött - az OTKÁ-nak, az Országos Tudományos Kutatási Alapnak az elsõ gondolata már tulajdonképpen 1986-ban -, 1991-ben biztosították a függetlenségét, de akkor még az Akadémia keretei között, és 1993-ban született egy törvény. Ezt a törvényt most a költségvetés kapcsán meg akarjuk változtatni. 1993-ban 1,8 milliárd volt az OTKÁ-n, 1996- ban 1,4 milliárd forint lesz. Ez reálértékében számítva 26 százalék. És megszûnik az OTKA függetlensége, ezzel az derül ki, hogy a kormányzat fog dönteni a fontos kutatási kérdésekben.
A FEFA eddig 5,2 milliárd forintot használt fel. 1994-ben már 800 milliót elvett a pótköltségvetés kapcsán a parlament a FEFÁ-tól, ezzel rontva az esélyeit az európai felsõoktatáshoz való felzárkózásban. A FEFA biztosította a független pályázatokat tenderek kiírásával, és tulajdonképpen már a közbeszerzési törvényt megelõlegezve nagyon komolyan ellenõrizte az egyes beruházásokat.
Mik a kutatási alapok lehetõségei? A pályázatok alapján a lehetõ legjobbak kapják meg a kutatásra szánt pénzeket, nem pedig kijárásos módszerrel. Lehetõség nyílt eszközök beszerzésére; ezzel nemcsak a kutatók, egyetemi oktatók, hanem maguk a diákok is használhatták a legmodernebb eszközöket. A tananyagot korszerûsítették, és a mintegy 16 ezer oktató és 12 ezer kutató csak ebbõl a lehetõségbõl tudta biztosítani a saját kutatásait. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyi pénzt vontunk el az elmúlt idõszakban a felsõoktatástól. És egyetlen lehetõség ma az agyelszívás mérséklésére, ha nem is lehet megállítani. De ha ez is megszûnik, akkor gyakorlatilag azt mondhatjuk a fiatal és idõsebb oktatóknak és kutatóknak, hogy nincs lehetõség Magyarországon.
Én szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy ezek a rendszerek az elmúlt években alakultak ki, a demokráciával együtt. Ezek a rendszerek azt biztosították, hogy a tudományos kutatás független a mindenkori kormánytól; a legjobb szakemberek döntenek a legfontosabb kérdésekben, a pénzek odaítélésében, ezzel a tudomány fejlesztésében.
És hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy voltak kormánytagok, akik régebben másképp gondolkoztak. Hiszen a Demokratikus Charta 15. pontja azt mondja: "Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormányzat szavatolja a tudomány szabadságát, a kormánytól független szakértõi testület lesz döntõ". És ezt a Demokratikus Chartát aláírta Bokros Lajos, akkor még - pénzügyminiszter helyett - bankár.
Kérem a tisztelt parlamentet, hogy ne támogassa ezt a törekvést, ne söpörjük be az OTKÁ-t, a FEFÁ-t és a KMÜFÁ-t valamelyik tárca hatókörébe. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)