TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1994. évi költségvetés zárszámadása egy különlegesen érdekes dokumentum. Elõször fordul elõ a rendszerváltás óta, hogy kormányváltás idejérõl szóló beszámolót kell hallgatnunk, ez egyúttal rögtön jelzi azt is, hogy értelmezhetõek az ezzel kapcsolatos nézeteltérések.
A gazdasági bizottság a jelentést és az ÁSZ errõl szóló jelentését megtárgyalta, és ennek alapján az országgyûlési vitát elkezdhetõnek, a javaslatot tárgyalásra alkalmasnak minõsítette. Engedjék meg, hogy néhány mondatot mondjak magáról a témáról is. Elsõsorban arról, hogy ez az év, amirõl a beszámoló szól, nemcsak azért egy fontos év, mert elõször fordul elõ a parlamentáris demokrácia magyarországi történetében, hogy két kormány együttes jelentése vagy két kormány tevékenységérõl szóló együttes jelentés van a Ház elõtt, hanem azért is, mert egy különlegesen nehéz év történetérõl szól a beszámoló. Miért nehéz az év?
Azért, mert 1994 különleges esztendõ, hiszen a nemzeti jövedelem, a GDP csökkenésének idõszaka befejezõdött, és a gazdasági növekedés idõszaka kezdõdött el; másodsorban azért, mert ez a gazdasági növekedés - mint ahogy a beszámolóban hallhattuk - az egyensúly felbomlásának az idõszaka is volt. Tehát valami örvendetes és valami szomorú történt egyszerre és ez különleges nehézségeket jelent a kormányzat és az állampolgárok számára is.
A jellegzetes és fontos, az ország számára és az országgyûlési vita számára legfontosabb tényezõ, amire a beszámoló felhívja a figyelmet - és amire a gazdasági bizottság vitája alapján én is fel szeretném hívni a figyelmet - az, hogy a fogyasztás és a beruházás között egy aránytalanság alakult ki az országban. A nemzeti jövedelem, a GDP visszaesése és a fogyasztás visszaesése nem tartott lépést egymással, ami azt eredményezte, hogy a megtakarítások és a beruházások kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy az országot a nehéz állapotból ki tudjuk emelni.
Ezen érdemi megállapítás aláhúzása után engedjék meg, hogy a Számvevõszék és a Pénzügyminisztérium vitájáról tegyek néhány megjegyzést. Sajnálatosnak tartom azt, hogy a vita proceduális lefolytatása nem volt zavarmentes. Nem idõben készültek el a jelentések és nem idõben készültek el a jelentésekre történõ válaszok, ez pedig megakadályozta vagy nehezítette az együttes és harmonikus szöveg elõterjesztését.
Úgy gondolom azonban, ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a vita lényegét tekintve lezárult. Két nyitott kérdés van, és ebben a két nyitott kérdésben szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, ami a gazdasági bizottság elõterjesztésében is megfogalmazódott, hogy a Pénzügyminisztérium az eddig kialakult tradícióknak megfelelõen járt el ezekben a kérdésekben. Ezért az a javaslatunk, hogy a Ház fogadja el a Pénzügyminisztérium elõterjesztését a zárszámadásról. Ez nem ellentétes azzal, hogy abban a két kérdésben, amelyben a Számvevõszék és a Pénzügyminisztérium nem azonosan ítéli meg a célszerû elszámolás módját, az államháztartási törvény tárgyalásakor ne foglaljunk újra állást.
Véleményem szerint itt egy tisztázatlan, nem világosan megfogalmazott eljárási szabály van, az eljárási szabályt a Pénzügyminisztérium az eddigi tradícióknak megfelelõen értelmezte. Ha megnézik a '93. évre vonatkozó állami számvevõszéki beszámolót, akkor ezt az eljárást helyeslõen, támogatóan adja elõ, most pedig kritikailag veti fel. Én nem akarok ebben a kérdésben érdemileg állást foglalni, álláspontunk csak abban van, hogyha '93-ban ez egy elfogadható eljárás volt és nem ellentétes az államháztartási törvény tételes szabályaival, akkor ezt idén is elfogadhatjuk, hiszen nem arról van szó, hogy igen vagy nem, van-e itt bevétel vagy nincs, hanem hogy milyen számlaszámon kell nyilvántartani a bevételt, illetve a kiadást; tehát nem érdemi, hanem egy formai vitakérdésrõl van szó. A formai vitakérdés nem tisztázottan van szabályozva a jelenlegi törvényekben, térjünk erre a kérdésre vissza akkor, amikor az államháztartási törvényrõl újra fogunk tárgyalni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.40)