DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Mielõtt a zárszámadásról kialakított véleményünket ismertetném, engedtessék meg nekem egy-két észrevétel, hogy tudniillik megdöbbent, hogy a kormány beszámolójáról van szó, és nem látok itt kormánytagot. (A miniszteri széksorban Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár és dr. Fodor István honvédelmi minisztériumi államtitkár ül. - Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)
A másik dolog pedig, amit ugyancsak nagyon fontosnak tartok, errõl a zárszámadásban is véleményt mondunk: a Pénzügyminisztériumnak lett volna lehetõsége ezekre a kérdésekre válaszolni, de nem tette meg. Tehát ne itt vitassuk meg azt, amit korábban tisztázhattunk volna.
A következõ dolog: valószínûleg a kevés képviselõ közül, aki ebben a nagyon érdekfeszítõ vitában itt részt tud venni, többen emlékezhetnek arra, hogy én közel egy éve nem jelentem meg itt, a parlament plenáris színe elõtt, mert - nem saját jószántamból, de bizonyos okok miatt - kórházakat tanulmányoztam belülrõl, mert bizonyos problémáim voltak. Bízom abban, hogy a jövõben ez már ritkábban fog elõfordulni. Hadd tegyek említést olyan kiváló orvosokról, mint Rosta, Kiss Benedek fõorvos úr, akiknek köszönhetem, hogy most itt egyáltalán megjelenhetek.
Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Jogállamban a törvényhozó hatalom megbízásából végzett ellenõrzés nélkülözhetetlen. Ezáltal válhat ugyanis nyilvánvalóvá, hogy a végrehajtó hatalom gazdálkodása megfelelt-e a törvényeknek, a gazdaságosság, a célszerûség és a takarékosság elveinek. Az ellenõrzés adhat számot arról is, hogy a költségvetésbõl rendelkezésre bocsátott összegek felhasználása szabályszerû és eredményes volt-e. A zárszámadási törvényjavaslatot az Állami Számvevõszék - a szokástól eltérõen - több részletben és változatban kapta meg. Az egyes változatokban szereplõ konkrét módosulásokról - bár azt írásban megkérte a Pénzügyminisztériumtól - tájékoztatást nem kapott. Így komoly gondot jelentett az Állami Számvevõszék véleményének kialakítása, és a jelentés törvényes határidõben történõ beterjesztése.
A beterjesztést megelõzõen jelentésünket megküldtük észrevételezésre a Pénzügyminisztériumnak, azonban erre hivatalos reagálás a benyújtás határidejéig nem érkezett. Ezzel lehetetlenné vált az elõzetes egyeztetés. Így végül a Pénzügyminisztérium véleményének ismerete nélkül nyújtotta be jelentését az Állami Számvevõszék. A Pénzügyminisztérium észrevételét csak utólagosan, szeptember 25-én, az országgyûlési bizottsági vita során nyújtotta be, így már nem volt mód átvezetni azt a két tételt, amelyet az idõközbeni szakértõi egyeztetésen a Pénzügyminisztérium érvelése alapján az ellenõrzés elfogadott.
A zárszámadási törvényjavaslat ellenõrzése során a Számvevõszék figyelme elsõsorban a felhasználások törvényességére és szabályszerûségére irányult. Nevezetesen arra, hogy az Országgyûlés felhatalmazása nélkül a végrehajtás során a költségvetés egyetlen tételét se lépjék túl, és ne kerüljön sor felhatalmazás nélküli átcsoportosításra.
Az Állami Számvevõszék ellenõrzése során, törvényi kötelezettségébõl fakadóan, fokozott figyelmet fordított a számviteli rend betartásának ellenõrzésére, mert úgy gondoljuk, ha az önkormányzatoknál szigorúan számon kérjük, hogy a számviteli törvényt betartották-e, akkor ezt a felügyelõ Pénzügyminisztérium számára is kötelezõnek kellene tekinteni.
Tisztelt Országgyûlés! A beterjesztett 1994. évi zárszámadási törvényjavaslat ellenõrzése során ismételten tapasztaltuk azokat a hiányosságokat és szabálytalanságokat, melyekre az Állami Számvevõszék az elmúlt években a költségvetési és a zárszámadási törvényjavaslatok felülvizsgálata során már felhívta a figyelmet. Ezek között elsõként kell megemlíteni, hogy a kormány a mai napig nem alakította ki a központi költségvetés zárt rendszerû nyilvántartási rendszerét, a mérleg- és információs rendszer átalakításában sem történt elõrelépés.
Az Állami Számvevõszék több esetben felhívta a figyelmet a költségvetési szerveknél a nyilvántartások vezetésében, a leltározásoknál tapasztalt hiányosságokra, melyek a zárszámadás valódiságát befolyásolják. Minden esetben utaltunk azokra az elszámolási hibákra is, melyek az elõirányzatok, illetõleg a teljesítések értékelési lehetõségét, áttekinthetõségét korlátozzák. A szabálytalanságok egy része joghézagok következménye. De jelentõs azoknak az eseteknek a száma is, melyek a hatályos jogi normákba ütköznek: mérleget alátámasztó leltárok hiánya, szabálytalanul alkalmazott pótkezelés, elõirányzat-módosítási szabályok megsértése, stb. Ezek megjelenítésével az volt a szándékunk, hogy kézzelfoghatóvá, láthatóvá tegyük, melyek azok a kérdések, amelyek miatt a mai szabályozási rendszer nem tekinthetõ megfelelõnek. Tettük ezt azért is, mert az államháztartási reform munkálatai folyamatban vannak, s a megállapítások, javaslatok ily módon talán hamarabb realizálódhatnak.
Gondot okozott a zárszámadási törvényjavaslat ellenõrzésénél az a körülmény is, hogy nem történt meg az elszámolás az államháztartás egészérõl. A társadalombiztosítási alapok beszámolója nem készült el, hiányzik az ÁVÜ, az ÁV Rt. beszámolója, melyeket az államháztartási törvény, valamint az állami vagyongazdálkodásról szóló törvények szerint a központi költségvetés zárszámadásával egyidejûleg kell benyújtani. Mindezek miatt rögzíti az Állami Számvevõszék jelentése, hogy az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról készült elszámolás nem ad teljes és meggyõzõ képet a közpénzek felhasználásáról.
Az Állami Számvevõszék a vizsgálatairól készült jelentésében tehát nem azt mondja, hogy az adófizetõk pénze nincs meg, nem azt vizsgálja, ki a hibás, még csak azt sem, hogy hatékonyan költötték-e el ezt a pénzt. Jelentésünk arról szól, hogy a zárszámadás megfelel-e a valódiság, a teljesség és az összehasonlíthatóság követelményeinek, az egyes gazdálkodási jogi szabályokat, elõírásokat hogyan tartották be.
Tisztelt Országgyûlés! Köztudott, hogy a törvényhozás elõtt fontos és a következõ idõszakot meghatározó, befolyásoló kérdések állnak, többek között a gazdasági stabilizáció és ennek keretében az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat megtárgyalása. Így a parlament képviselõinek legjobb szándéka ellenére is minden bizonnyal kevesebb idõ és energia jut az 1994. évi zárszámadás kérdéseire.
(10.50)
Az Állami Számvevõszék jelentése elkészítésénél, javaslatainak megfogalmazásánál arra törekedett, hogy mindazon hibákat, amelyek nemcsak a jelen törvényjavaslat ellenõrzése során, de az elmúlt esztendõkben is ismétlõdõen elõfordultak, ne csak feltárja, hanem a jogi szabályozás hiányosságaiból, ellentmondásaiból, a számviteli szabályok megsértésébõl adódó esetekre javaslataival megoldást kínáljon. Több esetben rámutattunk arra, hogy az évek óta ismétlõdõ hibák egy része csak az államháztartási törvény módosításával, a szabályozás egyértelmûvé tételével, a joghézagok pótlásával teremthetõ meg. Így teremthetõ meg az a jogi környezet, melyben mind a gazdálkodók, mind pedig az ellenõrzést végzõk eligazodhatnak.
A Pénzügyminisztérium elismeri, hogy az 1992-ben hatályba lépett államháztartási törvény végrehajtása nem történt meg, az információs rendszer nem megfelelõ stb. A hibák elismerése azonban nem jelenti egyben a hibák kijavítását is. Az volt a tapasztalatunk, hogy a Pénzügyminisztérium munkatársai, túljutva a parlamenti tárgyalás buktatóin, többé-kevésbé megnyugodva, a kisebb hibákat a késõbbiekben korrigálva, de az alapvetõ problémákat változatlanul hagyva folytatták munkájukat.
Az is kétségtelen, hogy a költségvetési információs- és beszámolórendszer megreformálása igen nagy horderejû munka, amihez nem teremt megfelelõ feltételeket a gyakori pénzügyminiszter-csere - ez azonban nem jelenthet mentséget! A költségvetés és a zárszámadás egyben mindig a politikai bizalom kifejezése is. A kormány képviselõinek álláspontja meghatározó a bizottsági vitákban, a módosító indítványok befogadásában; ezért fájlalom, hogy nincsenek jelen miniszterek.
Kétségtelen, hogy a korábbinál határozottabb törekvések láthatók a kincstár megvalósítására, ami feltehetõen számos problémát megold; nem látjuk ugyanakkor, hogy az államháztartás mérlegrendszerének kidolgozásában elõrelépés történne. Enélkül viszont a részletek kidolgozása olyan, mintha falak nélkül bútoroznánk be a házat.
Tisztelt Országgyûlés! Az eddigi zárszámadások történetében egyedülálló, hogy az 1994. évi zárszámadás kapcsán az Állami Számvevõszék nemcsak szöveges módon, hanem számszakilag is javasolja helyesbíteni a számokat. Miért tettük ezt, és miért éppen most?
Elõször is azért, mert kézzelfoghatóvá akartuk tenni, hogy bizonyos elszámolásokat a helyükre kell tenni. A korábbi szöveges észrevételeket figyelmen kívül lehetett hagyni a zárszámadási viták lezárultával.
Másodszor, de legfõképpen azért, mert a vámbiztosíték bevételként történõ elszámolása jelentõsen növeli a bevételi fõösszeget és csökkenti a költségvetési hiányt, amit a Számvevõszék - ha tudomása van róla - nem engedhet meg. A nagyobb hiány, miközben hosszabb távon növeli az államadósságot, nem kellemes, de attól, hogy nem veszünk tudomást róla, nem oldódik meg a probléma! E gyakorlat folytatásával fokozódhat, halmozódhat ez az összeg, ami a valós helyzet felmérését lehetetlenné teszi.
Egyre nagyobb teret kap a könyvvizsgálói ellenõrzés. Egyre inkább szükség lesz arra, hogy a nyilvántartásokból készített zárszámadás adatait módosítani kell, amennyiben nem volt jó a nyilvántartás. Az utólagos könyvvizsgálói ellenõrzés teremti meg a feltételeit annak, hogy a kormány hitelesen számoljon el az adófizetõk pénzével. Ezért a jövõt illetõen olyan idõpontban célszerû az Országgyûlésnek napirendre tûznie a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, amikor az elszámolási rendezések miatti javításokat már tartalmazza a javaslat.
Az államháztartási törvény készülõ módosítása megfelelõ kereteket nyújt, nyújthat arra, hogy a Pénzügyminisztériummal egyetértésben keressük a megoldást a költségvetés, a zárszámadás benyújtási határidejének kérdésében. Olyan álláspont kialakítása szükséges, amely megfelel a gazdálkodás, ellenõrzés rendjében bekövetkezett változásoknak - például könyvvizsgálat -, de figyelemmel van a törvényjavaslat elkészítõinek lehetõségeire, és eleget tesz az áttekinthetõ, világos és pontos beszámolási kötelezettség kritériumainak is. Fontosnak tartja a Számvevõszék a rend megteremtését, mert az új pénzügyi gazdálkodási és finanszírozási rend, a kincstár 1996. január 1- jével nem indulhat hibás elszámolási alapokon, szabályozásbeli hiányosságokkal. Teszi ezt mindazért, hogy az államháztartás egészére vonatkozó teljes körû szabályozás kialakításának szándékát elõsegítse; olyan megoldást akar elérni, amely számon kérhetõ és ellenõrizhetõ szabályozást biztosít.
Az Állami Számvevõszék sok energiát fordít a kormány zárszámadási dokumentumainak ellenõrzésére. Ezért is fájlaljuk többek között az érdektelenséget. Tudatában vagyunk annak, hogy az ellenõrzés nem öncél. A mi szándékunk az, hogy a parlament elé reális, valós adatokat tartalmazó zárszámadás kerüljön. Az Állami Számvevõszék bízik abban, hogy az államháztartás készülõ reformmunkálatai felgyorsulnak. Ennek keretében mód nyílik az Állami Számvevõszék jelentéseiben szereplõ, alapvetõen a számvitelt, a mérleg- és információs rendszert érintõ javaslatok megvalósítására.
Tisztelt Országgyûlés! A napokban volt elõször lehetõségem arra, hogy a bizottsági vezetõk értekezletén megkérdeztek, mint a Számvevõszék vezetõjét arról, hogy mit gondolok, mit kellene tenni, hogy a Számvevõszék jelentéseiben benne lévõ megállapítások jobban hasznosuljanak. Nos, kérem, túl sokat nem tudtam ott mondani, de azt elmondtam - és talán ezen érdemes elgondolkozni -, hogy amikor Angliában, a "kis" Angliában mintegy négyszáz önkormányzat létezik, Magyarországon közel háromezer-kétszáz. És a jelentéseinkben tapasztaljuk, hogy nincs annyi szakember, amennyi szakember tudná ezeket vezetni! Ezért - ezért is - többféle probléma adódik. Önmagában, ha egy önkormányzat létrejön és kétezernél magasabb a lélekszáma, már kap kétmilliót; tehát nem ösztönözzük tulajdonképpen a társulásokat - ilyen körülmények között, amikor mondom, szakemberproblémák is vannak, és egészen kis községeknek messze nincs olyan szakembergárdájuk, amire szükség lenne! De ennek ellenére mégis azt hiszem, nagyon jó dolog volt, hogy a bizottsági elnökökkel módom volt találkozni és beszélni.
Legutóbb kaptam egy levelet a parlament egyik vezetõjétõl, amiben azt ígéri, hogy a törvény-elõkészítésben fel fogják használni a jövõben az eddigi jelentéseinket, hiszen gyakorlatilag hat éve mûködünk, tehát alig van olyan téma, amelyben ne lenne valamilyen ellenõrzési jelentés.
És még egy dolog: önök valószínûleg nem tudják, hogy a magyar számvevõszéknek jelentõs nemzetközi tekintélye van. Legutóbb, amikor az Intosai kongresszusa megvitatta a különbözõ bizottságok munkáit, az egyik bizottság a magyar bizottság volt, amelyet azzal bíztak meg, hogy a belsõ ellenõrzés kérdéseivel foglalkozzon. Kérem, tizennyolc országgal állunk rendszeres kapcsolatban! Ezeket a tapasztalatokat feltétlenül fel kellene használni, hiszen úgy gondolom, ha a Számvevõszék minden jelentése hasznosul, még akkor is a Számvevõszék önmagában csak egy félkarú óriás lehet, ha a belsõ ellenõrzés nincs meg.
(11.00)
Emlékeztetném önöket arra, hogy valamikor volt belsõ ellenõrzés, ez megszûnt, és nincs törvény a belsõ ellenõrzésre.
Kérem, én a magam részérõl mindent meg fogok tenni - nemcsak nemzetközi szinten, hanem Magyarországon is -, hogy legyen egy jó belsõ ellenõrzés, gondoskodás történjen arról, hogy ezeket az ellenõröket kiképezzék, hogy normális fizetést kapjanak, mert errõl sincs semmiféle döntés. Szóval, vannak dolgok, amelyekben mi benne vagyunk, és szeretném, ha a képviselõk is jobban foglalkoznának azzal, amit már a Számvevõszék kiderített, illetve a jövõben kideríteni szándékozik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)