KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt számvevõszéki Elnök Úr! Az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elmúlt heti költségvetési bizottsági vitáját alapvetõen meghatározta az Állami Számvevõszék zárszámadásról készített törvényességi és számszaki ellenõrzése, valamint az ezzel összefüggésben beterjesztett pénzügyminisztériumi észrevételek között fennálló, látszólag feloldhatatlan szakmai nézetkülönbség.
A tisztánlátást nehezítette az, hogy a két érintett fél a szükséges egyeztetést a bizottsági ülés idõpontjáig nem végezte el. Ebbõl következõen a Pénzügyminisztériumnak az ellenõrzéshez fûzött észrevételeit a bizottság annak ellenére, hogy az érdemi megállapításokat és javaslatokat tartalmaz, háttéranyagként kezelte.
Az alapvetõ problémát évek óta az jelenti, és ez alól most sincs kivétel, hogy az államháztartási törvény megalkotását nem követte a kincstári rendszer kialakítása, az információs, a zárt nyilvántartási rendszer létrehozása, így a zárszámadás elkészítéséhez rendre kevésnek bizonyul a beérkezett beszámolók összesítése.
A valóságos adatok elõállításához elengedhetetlen a fejezetekkel, és más költségvetéssel kapcsolatos intéményekkel a folyamatos egyeztetés és az idõ szorításában az ezekbõl fakadó korrekciók visszacsatolása nem, vagy csak részlegesen történhet meg. De nem kis nehézséget okoz az sem, hogy szerencsétlenül egybeesik a zárszámadás és a következõ évi költségvetési elgondolások formálásának idõpontja, aminek két természetes következménye van. Egyrészt nem teszi lehetõvé, hogy az elkövetkezõ év irányelvei a megelõzõ év korrekt tényszámain alapuljanak, másrészt az átfedés szinte egyidejûleg jelenti ugyanazon szellemi kapacitás lekötését.
A bizottsági vitában ennek ellenére tisztázódott, hogy az Állami Számvevõszék számos megjegyzése ellenére a zárszámadás fõ összege érdemben nem változik, és a zárszámadás megfelel a teljesség elvének.
A vitában résztvevõk hangsúlyosan szóltak annak szükségességérõl, hogy az Országgyûlés tulajdonítson nagy jelentõséget a zárszámadás megtárgyalásának.
Az értékelõ munkát jelentõsen megnehezíti azonban az a tény, hogy a zárszámadásban két kormány, egy választásra készülõ és egy nyertes, meglehetõsen determinált cselekvési térrel rendelkezõ kormány gazdaságpolitikájának értékelését kell elvégezni. Bár az új kormány egy pótköltségvetéssel a szükséges korrekciókat elvégezte, de ez objektíve nem lehetett visszaható hatályú. Sajnos, a beszámolási rendszer nem teszi lehetõvé a határpont elõtti és utáni szakasz folyamatainak megalapozott elemzését. Egy esetleges elutasítás - ellentétben az Állami Számvevõszék véleményével - nem az éppen most mûködõ kormány munkájával szembeni bizalmatlanságként lenne felfogható, hanem az évek óta megvalósítatlan államháztartási reform következményeként kialakuló helyzetre való figyelemfelhívásként.
A bizottságban többségi véleményként fogalmazódott meg az, hogy az Állami Számvevõszék alaposan kimunkált jelentését, az abban foglalt eltéréseket nem célszerû leegyszerûsítve úgy közvetíteni azoknak, akik nincsenek a kellõ ismeret birtokában, hogy - mondjuk - hiányzik 8-9 milliárd forint az elszámolásból.
Megfogalmazódott, hogy elengedhetetlen az esetleges eltérések alapos, többoldalú elemzése, és csak ezek elvégzése után célszerû a megfelelõ következtetéseket levonni és közzétenni. Mivel ennek a munkának a legmegfelelõbb terepe az Országgyûlés plenáris ülése, a költségvetési bizottság koalíciós tagjainak többsége általános vitára alkalmasnak ítélte az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslatot, és azt a tisztelt Ház különös figyelmébe ajánlja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)