JUHÁSZ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Pár szót engedjenek meg a felmerült protokolláris kérdésekrõl. Én mindig félek attól - '92-ben is féltem, amikor Eörsi Mátyás nevezetes felszólalása volt az akkori kormány tagjainak távolléte miatt -, hogy a protokolláris és a tartalmi kérdések összekeverése helyes-e. Azt hiszem, amit meg kell követelnünk, az az, hogy a vitában résztvevõk legyenek jelen - például az államtitkári beszámoló alatt is - és úgy szóljanak hozzá a vitában. Ennél nagyobb igényeket felesleges támasztanunk, Varga Mihály úr!
Visszatérve a bizottsági beszámolóra, a mi bizottságunkban 13 képviselõ formált véleményt, közülük tízen támogatták az általános vitára bocsátást, hárman nem. Mint a többség elõadójának el kell mondanom, hogy a többség elsõsorban azért támogatta az általános vitára bocsátást, mert az illetékes bizottságok az elmúlt öt zárszámadást is mindig támogatták a Ház elé bocsátásban.
Csépe Béla most kifogásként állította ezzel a beszámolóval szemben, hogy a számviteli szabályok szerint nem felel meg a teljesség, a valódiság és így a hitelesség követelményének sem, valamint nem felel meg minden szempontból a költségvetési törvényekkel való összehasonlításnak sem. Ugyanezt az összes korábbi beszámolóról is megállapította az Állami Számvevõszék. Tehát az egyik gond valóban az, amire az állami számvevõszéki elnök úr is, államtitkár úr is utalt, és amirõl Gaál Gyula is próbált részletesebben beszélni, hogy az elszámolási rend, a jogrend és a technikai határidõk gyakorlatilag ma lehetetlenné teszik, hogy a könyvvizsgálói szabályoknak megfelelõ hitelességel készüljön az állami zárszámadás.
Itt már önmagában is arról van szó, hogy az intézmények és az alapok számviteli rendje például egyáltalán nem a folyó bevételek, folyó kiadások költségvetési számviteli rendjét követi - és sok minden egyébrõl, de nem akarok ebbe belemenni. Amikor a kompatibilitás miatt ezeken egyik évrõl a másikra javítanak egy kicsit, akkor viszont mindig szembekerülnek az idõbeli összehasonlíthatósággal.
Ezek õrült játékok, amiket csak egy nagyon radikális csomaggal lehet átvágni, újratárgyalásokkal önmagában nem. Az újratárgyalásoknak egyetlen értelme van: annak ellenére, hogy nem jól összevethetõk a különbözõ részkimutatások és különbözõ elszámolások, elhihetõ-e, hogy még sincs benne svindli, még sincs benne csalás. Elhiszem-e, vagy nem? Végül is svindlire az Állami Számvevõszék sem utalt, hanem a hova könyvelés szabályain volt a vita, amit folytathatunk tovább is.
Nem csupán azért fogadtuk el az elõterjesztést, mert ha most nem fogadtuk volna el, akkor eltértünk volna az elõzõ öt év gyakorlatától, amikor minden ilyen esetben elfogadásra került az elõterjesztés, hanem ennek volt egy másik oka is. Felmerült Varga Mihály részérõl a felhatalmazás nélküli kiadások, az elszámolási rend összehangolatlanságának problémája. Ha mi emiatt nem fogadjuk el az elõterjesztést, akkor arról van szó, hogy bizalmatlanságunkat fejezzük ki egy olyan kormánnyal szemben, amelyik már nincs is itt. Ez teljesen felesleges dolog lenne! Ennek ellenére igaz, hogy éppen az elõbb említett dolgok miatt, hogy rengeteg javítás tehetõ még mindig. Soha sem fog megfelelni a könyvviteli szabályok szerinti teljességnek és valódiságnak, de mindig tovább javítható, tehát senkit nem akarok az ezzel való birkózásról lebeszélni. Köszönöm szépen mindenki figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)