DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A napirend elõtti vita során én a mai nap folyamán egyszer már egytértettem önnel, sajnálom, hogy ezt nem tehetem meg ismét. Engedje meg, hogy két megjegyzést tegyek elöljáróban, és azután a kérdéseire is könnyebben tudok válaszolni.
Ön azt állította, hogy az Alkotmánybíróságtól a tárca külön feddést is kapott, mert túlteljesítette a Bokros-csomagot és önállóan is alkotmányellenes lépéseket tett. Tisztelt Képviselõ Úr! Könnyû ilyen állításokat ide belemondani a kamerába, hiszen a tv-nézõ ezt nézi, de nem szokott alkotmánybírósági határozatokat olvasni, amelyben pedig szó sincs ilyesmirõl. Az Alkotmánybíróság határozata világosan leszögezi, hogy a tárca helyettes államtitkárának intézkedése a kormány két határozatának végrehajtására irányult, és mint ilyen, a két határozat alkotmányellenessége következtében alkotmányellenes, éppen ezért az Alkotmánybíróság nem is foglalkozott azzal, hogy ezt az intézkedést külön is megsemmisítse.
(16.10)
Ami a túlteljesítés pénzügyi oldalát illeti, engedje meg, hogy elmondjam: az eredetileg elsõ körben tervezett 6-8 milliárdos elvonás a PM és az MKM közötti tárgyalások során 4,1 milliárdra alakult. Ha ön a hárommilliárdos elvonás-lealkudást tekinti túlteljesítésnek, akkor ezt vállaljuk.
Másodszor: ön azt mondja, hogy az MKM mintegy bosszút áll a felsõoktatáson. A bosszú a Magyar Értelmezõ Kéziszótár szerint önhatalmú megtorlás valamely elszenvedett vagy vélt sérelemért. Ennek tükrében nem nagyon tudom értelmezni azt, hogy ön mire gondol. Nem tudom mi a sérelem: az Alkotmánybíróság határozata-e vagy az Alkotmánybíróság határozatát kiváltó beadvány. Nem sok értelme volna, hogy akár az egyikért, akár a másikért az MKM a JATE-n próbálja elverni a port, hiszen az Alkotmánybírósági határozat nem említette meg külön a JATE-t, a beadványt a Rektori Konfererncia és a JPTE, nem a JATE nyújtotta be. Talán képviselõ úr elnézett egy betût, amikor megírta az interpellációját.
Ami pedig a megtorlást illeti, a felsõoktatási szféra éves szintû megtakarítása az alkotmánybírósági döntés elõtt és után egyaránt 4,1 milliárd volt, így tehát nem nagyon látom a megtorlás módját.
Képviselõ úr fel nem tett kérdésére azért hadd válaszoljak. Én mintegy másfél órával ezelõtt azt hallottam pártbeli képviselõtársától, hogy a Pénzügyminisztériumot azért marasztalta el, mert egy határidõt nem tartott be. Ön most azért marasztalta el az MKM-et, mert betartott egy határidõt. Célszerû volna, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt eldöntené, hogy a határidõ betartása vagy be nem tartása az, ami egy államigazgatási szervet minõsít. (Közbeszólások jobbról: Ne beszélj mellé!) Ami pedig azt illeti, hogy egy tárgyszerû kérdésben a miniszterhez címzett levelet miért a tárgyban illetékes köztisztviselõ válaszolja meg a nyári szabadságát töltõ miniszter helyett, erre csak azt tudom mondani, hogy ebben semmiféle kivetnivalót nem találok. (Közbeszólások jobbról.) Mondom, a tárgyban illetékes köztisztviselõ.
Mi volt az indoka a 79 millió forinton túli elvonásnak? Az volt az indoka, tisztelt képviselõ úr, hogy a Felsõoktatási és Tudományos Tanács - nem pedig Felsõoktatási Kutatási Tanács - egy olyan normarendszert dolgozott ki, amelynek alapján a felsõoktaktási intézményekre a 4,1 milliárdos elvonást kirótták. Ez a normarendszer változatlanul érvényben maradt akkor is, amikor az intézmények a róluk nyilvántartott adatok pontosításával a rájuk kirótt elvonások módosítását kérték, így bizonyos intézmények esetében csökkent az elvonás, ezeket viszont más intézményekre át kellett terhelni.
A Felsõoktatási és Tudományos Tanács döntésének és javaslatának kínos tiszteletben tartásával történt a 79 milliónak 90 millióra történõ emelkedése.
Ami pedig a harmadik kérdést illeti: miért nem hajlandó a tárca az intézmény vezetõjének érdemi választ adni, erre csak azt tudom válaszolni, hogy ezt a szerintem érdemi választ rektor úr július 26-ai levelére augusztus 24-én elküldtük. Én ezt a választ érdeminek tekintem, amennyiben képviselõ úr nem tekinti annak, akkor nyilván egy következõ interpellációban fogunk találkozni a témával. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)