DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Igen tisztelt Képviselõ Úr! Elõször a kérdésekre válaszolok.
Most nem tudom nyilvánosságra hozni a ténymegállapító vizsgálat anyagát, a csatlakozó iratokat és a kihallgatási jegyzõkönyveket és nem tudok pillanatnyilag semmit se tenni ennek az érdekében.
(16.20)
Elõbb a ténymegállapító vizsgálatról. Ezt egy 1989 végén elfogadott törvény vezette be, közérdeket sértõ, illetve veszélyeztetõ cselekmény, vagy mulasztás gyanúja esetére. Ezt az eljárást, az abban résztvevõk jogait és kötelességeit a törvény nem szabályozta. A sajátos történelmi viszonyok között volt szükség arra, hogy az ügyészség a tények megállapítására jogkövetkezmények nélkül folytathasson eljárást. Az ilyen eljárások legitimációját egyrészt az ügyészség korrektségébe vetett bizalom adta meg, és az, hogy ezeknek a megállapításoknak hitelt adtak, elfogadták a megállapításokat.
Emlékezetes ténymegállapító vizsgálatok voltak például '89-ben az MDF gyulai szervezetének bejelentése nyomán, a magyar-román határon történtek ügyében lefolytatott vizsgálat, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére, Lakos József volt szentesi rendõrkapitány '946-ban történt meggyilkolása ügyében, az úgynevezett hordó-ügyben, Török Gábor MDF-es képviselõ kezdeményezésére a gyömrõi gyilkosságok ügyében, vagy ilyen volt az '56-ban az Ipoly partján meggyilkolt Hadadi Rudolf és Hargitai Lajos ügyében lefolytatott vizsgálat. Ezeknek az eredményei megnyugvást, néha nagyon fájdalmas és keserû megnyugvást hoztak.
Ilyen mûfajú ténymegállapító vizsgálatot folytatott az ügyészség a dr. Torgyán József képviselõ úr 1993. áprilisi önálló képviselõi indítványában érintett ügyben az Országgyûlés elnökének kérésére.
Mint említettem, ezt a jogintézményt a közbizalom tartotta életben, de a jogi fogyatékosságait ez nem pótolta. Ezért a '94. évi LXXX. törvény ezt az eljárást meg is szüntette. Ma ilyen eljárás nem folytatható. Az eljárás fogyatékosságai közé tartozott, hogy nem határozta meg kellõ pontossággal az eljárás feltételeit, az eljárás alakiságát és az eljárásban résztvevõk jogait és kötelességeit. A meghallgatott személyek nem voltak tanúk, vallomást, nyilatkozatot tenni nem volt kötelességük, amit elmondtak nem a hamis tanúzás következményeire kioktatás után mondták el, és ha nem a valót mondták, az nem minõsült hamis tanúzásnak. A képviselõ úr által említett ténymegállapító vizsgálat ma tehát egy nem létezõ jogintézmény.
Az elõzõ ciklusban, '93. márciusában Boross Péter belügyminiszter úr Torgyán József képviselõ úr országgyûlési bizottság felállítására vonatkozó javaslatával szemben azt javasolta, hogy a tisztelt Ház várja meg a tényfeltáró vizsgálatot, s ha az elkészül, akkor tûzze napirendre és akkor küldjön ki bizottságot az ügy teljes körû kivizsgálására. Az Országgyûlés Torgyán József képviselõ úr indítványát nem fogadta el, parlamenti vizsgálóbizottságot nem küldött ki. A ténymegállapító vizsgálatról készített feljegyzést utóbb, '93 novemberében az Országgyûlés elnökének tisztelettel megküldtem.
Õszintén szólva én úgy véltem, hogy ezzel - a tisztelt Ház elnökének kérését teljesítve - az ügyészség elvégezte a dolgát. Még abban a hónapban, tehát '93. novemberében Tamás Gáspár Miklós képviselõ úr javasolta, hogy a legfõbb ügyész a ténymegállapító vizsgálatról az Országgyûlés zárt ülésén számoljon be. Ha jól emlékszem, az indítványt az Országgyûlés napirendre tûzte, de nem tárgyalta. Tárgyalta viszont az alkotmányügyi bizottság '93. decemberében. Épp ennek az ügynek a sorsa tette nyilvánvalóvá, hogy a ténymegállapító vizsgálat jogi szabályozatlansága kezelhetetlen helyzetet eredményezett. Ugyanis a ténymegállapító vizsgálat során nyilatkozott személyek személyiségi jogait illetõen senki más nem rendelkezhet, csak õk. Ennek következtében, mivel az õ hozzájárulásukat a nyilvánosságra hozatalhoz megszereznem nem sikerült, ezt közzétenni nem áll módomban. Kérem tisztelettel válaszom elfogadását. (Taps.)