KORÓZS LAJOS, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mindenekelõtt engedjenek meg néhány gondolatot bevezetésképpen.
A parlament elõtt lévõ törvényjavaslat nehéz feladatra vállalkozott, hisz alapfilozófiájában igyekszik meghaladni azt a tévképzetet, hogy az ország biztonságának érvényesítése és az állampolgárok alapjogainak érvényesülése fordított arányban áll egymással. A javaslat ezt a látszólagos ellentmondást igyekszik feloldani oly módon, hogy egyszerre biztosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak ellátásához szükséges eszközrendszert, ugyanakkor minden egyes elemében az állampolgárok személyes szabadságjogát óvó és védõ garanciákat teremt.
Néhány szót a nemzetközi kitekintés tükrében, ahogy Kõszeg Ferenc képviselõtársam is tette:
A jogi szabályozás módját illetõen hagyományos két pólus - az úgynevezett kontinentális és az angolszász jogrendszer - különbsége e tekintetben is szembeötlõ. Az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában törvényi szinten tömör, alapelveket és felhatalmazásokat rögzítõ szabály él a titkosszolgálatok tekintetében, az érdemi tevékenységet tagolt és viszonylag alacsony szintû jogszabályok rendezik. Ezzel szemben a kontinentális hagyományok a részletes, átfogó, alapjogi törvényi szabályozásra épülnek.
A magyar történelmi hagyományokból, jogrendszerünk sajátosságából és a minél hatékonyabb garanciák megteremtését célzó igénybõl következik, hogy hazánkban is a javaslatban megfogalmazott részletezõ szabályok szülessenek. A nyugati demokráciák többsége nemcsak a titkosszolgálati tevékenység elsõ szabályozási hullámán van túl, hanem a fokozódó kihívásokra reagálva azokon a módosításokon is, amelyek a szükségesnél szûkebb korlátok lebontására, a nemzetbiztonsági tevékenység hatékonyságának növelésére irányultak. Ezeknek a felismeréseknek az adaptálására is épít a törvényjavaslat.
Tisztelt Ház! Nézzük meg a törvény egyes fejezeteit a hatékonyságot és a garanciális szabályokat követelõ rendezõ elvek mentén! Politikai és szakmai berkekben is régóta vitatott kérdés, hogy szükség van-e kicsiny országunkban öt nemzetbiztonsági szolgálatra. Mint megannyi más kérdésben, itt sem szabad csak logikai alapon vizsgálódnunk, hanem számolnunk kell a hagyományokkal, a jelen pillanat szükségszerûségével is. 1990-ben a Belügyminisztériumból történõ kiválással egyidejûleg jött létre a katonai, polgári és hírszerzési elhárítási paraméterek mentén a javaslatban szereplõ és ma is mûködõ titkosszolgálati struktúra. Ez garanciális értékkel bírt, így ma sem fogadna mindenki egyértelmû támogatással egy összevonási, centralizációs törekvést.
A szolgálatok az elmúlt öt év során bebizonyították, hogy ez a struktúra mûködõképes, a hivatalok nem jelentenek és nem is jelenthettek veszélyt a jogállam egyre bõvülõ intézményeire és alapértékeire. Természetesen mindez nem jelenti az örök érvényûséget, a szolgálatok struktúrája - részben az új alkotmányozási folyamatra, részben az államháztartási reformra tekintettel - újragondolható és egyszerûsíthetõ. Azonban a bizottsági tárgyalások során is egyértelmûvé vált, hogy valamennyi parlamenti párt egyetért abban: a szolgálatok egyszeri és lehetõség szerint végleges átszervezésére csak nagyon alapos, minden körülmény és jogos felvetés mérlegelése alapján kerülhet sor. A szolgálatok ad hoc módon történõ szétverését, a törvénykezést elodázó és a folyamatos mûködést veszélyeztetõ ötletszerû összevonást mindenképp el kell kerülni.
Tisztelt Parlament! A törvény elfogadását követõen a kormány elkezdi a szervezetrendszer átvizsgálását. Ennek keretében figyelembe kell venni a nemzetközi kötelezettségvállalásainkból adódó biztonsági követelményeinket, a költségvetési kiadások ésszerûségét és alapvetõen a szakmai racionalitást. Végezetül ki kell dolgozni az esetleges átalakítás lebonyolítási módját és menetrendjét, mert az ország még rövid idõre sem mondhat le a szolgálatok tevékenységérõl.
Mindezek megerõsítésére az Országgyûlés kiadhat egy határozatot az elõkészítés végsõ határidejének megjelölésével, melyet véleményem szerint célszerû 1996. december 31-ére datálni. Ezen a területen megoldási alternatívaként felmerült, hogy az egész szervezetrendszert vegyük ki a törvénybõl, utaljuk azt a kormány hatáskörébe. Ezt a megoldást elsõsorban garanciális okokból nem tartjuk elfogadhatónak, az állampolgárnak joga van tudni, hogy mely szervezetek jogosultak adott esetben alapvetõ jogai korlátozására. Nem adható a kormánynak olyan felhatalmazás, mely szerint bármilyen szervezetet létrehozhat vagy felruházhat titkosszolgálati eszközök alkalmazására. A törvény garanciarendszerének fontos eleme a nemzetbiztonsági szolgálatok strutúrájának törvényi rögzítése.
Tisztelt Ház! Külön kiemelést érdemel a szakszolgálat önálló szervezetként történõ szerepeltetése. Erre szintén garanciális szempontból van szükség, mert nem fogadható el, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal fõigazgatója feleljen szakmai és eredményességi szempontból más nemzetbiztonsági szolgálatnak, a rendõrségnek vagy a határõrségnek végzett szolgáltatási feladatokért. Ezek a szervezetek automatikusan nem láthatnak bele egymás ügyeibe, s ennek garanciáját a Nemzetbiztonsági Hivatal tekintetében is biztosítani kell.
Tekintettel arra, hogy a nemzetbiztonsági tevékenység jellege kikristályosodott, valamint arra - mint a miniszteri expozéban Nikolits miniszter úr elmondta -, hogy a törvény elfogadása több szempontból sem tûr halasztást, javaslom a törvényjavaslatot beterjesztett struktúrájával együtt elfogadni.
Tisztelt parlament! A szolgálatok által ellátandó feladatokról néhány mondatban:
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszere a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosításából és alkotmányos rendjének védelmébõl vezethetõ le. Egyetlen felelõs kormányzat sem mondhat le arról, hogy döntéseit a nemzetközi környezet pontos ismeretében hozza meg, hogy birtokában legyen azon információknak, amelyek befolyásolják az ország külpolitikai, védelmi, gazdasági és egyéb fontos döntéseinek végrehajtását és érvényesülését. A javaslat ezen kormányzati döntésekhez szükséges információk megszerzését, elemzését teszi polgári területen az Információs Hivatal, katonai területen a Katonai Felderítõ Hivatal feladatává.
A két biztonsági hivatal azokat a leplezett törekvéseket deríti fel és hárítja el, amelyek jelentõségüknél, súlyuknál fogva a Magyar Köztársaság demokratikus mûködését veszélyeztetik. Ez a feladatkör tehát nem a mindenkori kormányzati pozícióban lévõ pártok politikai elvei mentén alakul, hanem kizárólag az alkotmányban rögzített jogállami, plurális berendezkedést, annak alapintézményeit és alapértékeit támadó törekvések ellen ad fellépési lehetõséget a szolgálatok számára.
A szolgálatok mûködésének másik kiemelt területe a terrorizmus, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem, valamint az egyes, különösen veszélyes eszközök és technológiák elterjedése elleni küzdelem. Ide sorolandók az ország pénzügyi, gazdasági stabilitását veszélyeztetõ törekvések is. Mindezek közös jellemzõje, hogy titkos és leplezett formában jelennek meg, és az általuk mûködtetett gazdasági hatalommal jogellenes módon igyekeznek támadni a politikai, gazdasági döntéshozókat, így veszélyeztetik a demokratikus államrend külsõ befolyástól mentes mûködését.
Ezen törekvések jellege teszi szükségessé a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos eszközrendszerével történõ felderítést és elhárítást. A javaslatban rögzített feladatokon kívül a hivatalok más tevékenységet nem folytathatnak, ezek határain belül jelöli ki a miniszter írásban az idõszerû, hangsúlyos feladatokat, s ez a konkrét feladatmeghatározás magában foglalja a kormány tagjaitól érkezett információs igények megjelölését. Ez a biztosítéka annak, hogy a szolgálatok ne rugaszkodjanak el a reális élettõl, tevékenységüket a tényleges kormányzati igényekhez igazítsák, valódi társadalmi szükségleteket elégítsenek ki, s ne önmozgást végezzenek.
A kötelezõ írásbeliség egyben garancia arra is, hogy a kormányzat nem használhatja fel eszközként a szolgálatokat a törvényben meghatározott feladatrendszeren túlmutató céljaira.
(11.30)
A szolgálatok kormányzati irányításának hatékonyságát és eredményességét hivatott biztosítani a javaslat akkor, amikor a mai felügyeleti miniszteri jogkört irányítóvá változtatta. Ez egyértelmûbbé teszi az irányítási viszonyokat, a miniszteri, így a kormányzati felelõsségvállalást is. Mindez nem érinti a fõigazgatók alapvetõ szakmai vezetõi jogkörét, hiszen egyszemélyi felelõsként döntenek a szolgálatok mûködésének szakmai kérdéseiben.
Az irányításvezetés viszonylatában fontos garanciális szabály, hogy a mûködés szempontjából legfontosabb belsõ rendelkezések és a szolgálatok felsõ vezetõit érintõ személyzeti döntések a miniszteri jóváhagyás után léphetnek életbe.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az átdolgozott javaslat legtöbb újdonságot tartalmazó része a parlamenti ellenõrzés. Ennek a fejezetnek a szabályai gyakorlatilag a nemzetbiztonsági bizottságban lezajlott hatpárti egyeztetés alapján kerültek kialakításra, maximálisan elfogadva azt a rendezõelvet, hogy a szolgálatok parlamenti ellenõrzését biztosító jogosítványokat minél szélesebb körûen és a lehetõ legnagyobb támogatottsággal kell kialakítani.
Ahogy a bevezetõ gondolatsorban jeleztem, a szolgálatok hatékonyságát biztosító szabadságot a folyamatos ellenõrzés garanciális szabályaival kell ellenpontozni. Tekintettel arra, hogy a szolgálatok mûködésének alapját jelenti a titkosság, külön kellett gondoskodni azon intézmények megteremtésérõl, amelyek a szolgálatok jogellenes vagy túlhajtott mûködésérõl informálhatják a bizottságot. Ezek a következõk:
A miniszter legalább évente beszámol a szolgálatok mûködésérõl. A bizottság tájékoztatást kérhet a szolgálatok mûködésével kapcsolatban a minisztertõl, a fõigazgatóktól, az igazságügy-minisztertõl. A bizottság megkapja a kormány számára készített, a nemzet biztonsága szempontjából fontos valamennyi általános értékelõ jelentést. A bizottság bármikor betekinthet a szolgálatok azon jelentéseibe, amelyek nem konkrét, egyedi ügyfeldolgozói munkával kapcsolatosak. A bizottság tájékoztatást kap arról, ha a szolgálatok országgyûlési képviselõre vagy vele közös háztartásban élõ hozzátartozójára információgyûjtõ tevékenységet folytatnak. Ha a szolgálatokon belül parancsmegtagadásra kerül sor - ez gyakorlatilag bûncselekmény elkövetésére vonatkozó utasítást jelent -, a fõigazgató errõl haladéktalanul tájékoztatást ad a bizottságnak.
Ha a szolgálatok bármely munkatársa a nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes mûködését észleli, jelentést tehet a miniszternek, aki az ügyrõl - a szükséges vizsgálat elvégzését követõen - köteles tájékoztatást adni a bizottságnak. S végül: a bizottság kivizsgálhatja az állampolgároktól érkezõ, a szolgálatok jogellenes mûködésére vonatkozó panaszokat.
Ez tehát az a fórumrendszer, ami alkalmassá teszi a bizottságot, hogy szükség esetén fellépjen a szolgálatok jogszabálysértõ vagy nem rendeltetésszerû tevékenysége ellen. Ez az ellenõrzõ szerep természetesen kormányzati irányítás nem lehet, így a bizottság eljárása során többek között a következõ intézkedéseket teheti meg: elõször meghallgatja a minisztert és a szolgálatok munkatársait; másodszor: eljárása során hivatásos állományban lévõ szakértõt is igénybe vehet; továbbá vizsgálat lefolytatását kérheti a minisztertõl; majd saját maga ténymegállapító vizsgálatot folytathat le; s legvégül kezdeményezheti a szükséges felelõsségrevonást.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a bizottság rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a szolgálatok ellenõrzéséhez szükségesek, a bizottság fel tudja deríteni a jogellenes mûködést. Természetesen a bizottság nem hatósági fórum és nem bírói testület, így eljárása nem érint más, jogszabályban meghatározott felülvizsgálati eljárást.
A törvényjavaslatban foglalt parlamenti ellenõrzési jogosultságok a jelenlegi magyarországi, némely tekintetben a nemzetközi gyakorlatnál is szélesebben, azon túlmutatóan kerültek meghatározásra. Tekintettel arra, hogy az eljárás során a bizottság tagjai a legvédettebb információk birtokába juthatnak, megválasztásuk elõtt indokolt egyszerû biztonsági ellenõrzésük. E speciális ellenõrzési eljárás szabályait garanciális okokból a javaslat részletesen taglalja; a magam részérõl csak annyit teszek hozzá, hogy a képviselõk személyiségi jogait még erõsebben óvó, ugyanakkor a megfelelõ biztonságot garantáló új megoldásokra nyitottak vagyunk.
Tekintettel arra, hogy a hivatásos állományú munkatársak jogállásáról külön törvény rendelkezik, a törvényjavaslat csak néhány alapvetõ fontosságú garanciális szabályt tartalmaz. A nemzetbiztonsági szolgálatok pártpolitikai érdektõl mentes, elfogulatlan és részrehajlás nélküli mûködésének egyik biztosítéka az alkotmány rendelkezéseivel összefüggõ azon szabály, hogy a hivatásos állományú munkatárs párt tagja nem lehet, politikai tevékenységet nem folytathat.
A nemzetbiztonsági szolgálatok és más szervezetek, intézmények együttmûködését a javaslat a jogállami rendezõelveknek megfelelõen szabályozza. Kormányzati döntés által kikényszeríthetõ együttmûködési kötelezettség csak az állami szerveket terheli, ezen kívül a szolgálatok feladataik eredményes végrehajtása érdekében - mellérendeltségi viszonyban - együttmûködést kezdeményezhetnek gazdálkodó szervezetekkel és állampolgárokkal.
Az együttmûködések speciális esete, amikor a szolgálatok külsõ személy elõtt fedett munkaviszonyt létesítenek a nemzet biztonsága szempontjából különleges fontosságú szervezeteknél. Alapvetõen más intézményrõl van itt szó, mint a rossz emlékû, néhány képviselõtársam által már említett SZT-tiszti hálózatról. Egyrészt ilyen munkaviszony csak a javaslatban meghatározott, olyan szûk számú szervezeteknél létesíthetõ, ahol a nemzetbiztonsági védelmi feladatok csak különleges felkészültséggel rendelkezõ hivatásos állományú személy által látható el. Másodsorban ilyen típusú fedett munkaviszony csak az érintett szervezet vezetõjének tudtával jöhet létre. Harmadrészt csak olyan munkatársak delegálhatók a külsõ munkaviszony keretében, akik az alkalmazás feltételeinek maximálisan megfelelnek.
Az egyeztetés során felmerült, hogy az egész kötelezõ munkaviszony létesítésének problémakörét hagyjuk ki a törvénybõl, majd a szolgálatok elintézik "fû alatt" az ügyet. Úgy ítéljük meg azonban, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében fokozottan érvényesül az a szabály, hogy a közhatalmi szférán kívül az állami szervek csak külön törvényi felhatalmazás alapján és annak keretében léphetnek. Garanciális szempontból szerepel tehát ez az intézmény a törvényben, jogalapot teremt a munkaviszony kezdeményezésére, de egyben tartalmazza azok korlátait is.
A szolgálatok munkatársai a legritkább esetben léphetnek fel nyíltan és korlátozzák közvetlenül az állampolgárok személyiségi jogait, hiszen a fõ tevékenység a konspirált módon végzett információgyûjtés. Halaszthatatlan esetben azonban sor kerülhet kényszerítõ intézkedések alkalmazására; ennek indoka csak a szolgálatok feladatkörébe tartozó bûncselekmény elkövetõjének elfogása, az élet elleni támadás elhárítása, az államtitok megszerzésére irányuló magatartás megakadályozása vagy a nemzetbiztonsági objektumot ért támadás elhárítása lehet. Garanciális szempontból a javaslat az ilyen intézkedésekkel szemben rögzíti az arányosság követelményét és külön nevesített jogorvoslatot.
Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági tevékenység alapvetõ fontosságú eleme az adatkezelés. Gondoljunk csak az amerikai tömegkatasztrófára, ami a toronyház felrobbantásakor történt! A biztonsági szolgálatok azért voltak képesek nagyon gyorsan beazonosítani a potenciális elkövetõk kilétét, mert hatékony nyilvántartás állt rendelkezésükre.
A javaslat is abból a megközelítésbõl indul ki, hogy a szolgálatok feladatainak ellátásához szükséges adatbázisok kezelésére megkapják a törvényi felhatalmazást. Ezeknek az adatoknak a felhasználása tekintetében kell garanciális szabályokat biztosítani, amit a javaslat a következõ elvek szerint tartalmaz:
Az adatkezelés során a szolgálatok az adott feladatok ellátásához szükséges, ugyanakkor az érintett személyiségi jogait legkevésbé korlátozó eszközt vehetik igénybe. Az adatforgalom mindig csak írásbeli megkereséssel történhet, kétoldalú naplózással, hogy az adat útja mindig nyomon követhetõ legyen. A szolgálatok évente tájékoztatják az adatvédelmi biztost az érintett személyek elutasított adatmegismerési kérelmérõl. A jogellenesen vagy melléktermékként szerzett adatokat haladéktalanul törölni kell.
Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködésének egyik alapvetõ jellemzõje a titkos információgyûjtés. Ennek lényege, hogy a törvényjavaslatban meghatározott feladatok ellátása során olyan leplezett módszereket és eszközöket alkalmaznak, amelyek segítségével tevékenységük nagy része a nyilvánosság kizárásával történik. A titkos információgyûjtés alapvetõ jogokat korlátozhat, ezért a tevékenység csak megfelelõ keretek között és hatékony garanciák megléte mellett folytatható. Ezeket a javaslatokat a következõképpen rögzíti a törvény:
(11.40)
"A szolgálatok által végzett hatósági tevékenység, valamint egyes speciális honvédelmi feladatok ellátása során nem alkalmazható titkos információgyûjtés eszköze. A szolgálatok csak akkor alkalmazhatnak titkos információgyûjtõ eszközöket és módszereket, ha az adatok más módon nem szerezhetõk be. A magánszférát legsúlyosabban korlátozó eszközöket és módszereket a bíróság, illetve az igazságügy-miniszter engedélyezheti." (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.)
Garanciális szempontból a javaslat rögzíti, hogy biztonsági ellenõrzés csak meghatározott beosztásokat betöltõ személyek tekintetében végezhetõ, elrendelésére csak az itt meghatározott személyek jogosultak.
Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy befejezzem, ugyanis túlléptem az idõmet, bár még lett volna néhány mondatom, amelyet szerettem volna elmondani.
Köszönöm a figyelmüket; köszönöm a figyelmeztetést, elnök asszony. (Taps.)