AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hátha egy ilyen levél vállon veregetésnek számít, akkor - gondolom - ha egy kormány egy megállapodást ír alá az IMF-fel, az minimum három vállon veregetést ér.
Szeretnék arra emlékeztetni, hogy 1991 februárjában, az akkori magyar kormány - amelynek a Független Kisgazdapárt is tagja volt - aláírt egy megállapodást az IMF-fel. Ebbõl tehát az következik, hogy Bokros úr jó társaságban van azok között, akik már kaptak IMF-vállon veregetést. ( Nagy taps a szocialista párti képviselõk körében.)
Ami tárgyszerûen illeti a dolgot: tehát Massimo Russo úr egy nagyon magas állású ember az IMF-nél; ha fölülrõl számolom, a harmadik, aki Magyarország ügyeiben illetékes. Õ megfelel tulajdonképpen egy alelnöknek a világbanki terminológia szerint. És világossá tették az utóbbi napokban a sajtóban, hogy õ itt nem személyes véleményt fejezett ki, hanem az IMF hivatalos álláspontját közölte.
Ami azt illeti, hogy tartalmilag mi van az õ levelében: azt gondolom, hogy ez a legfontosabb; és ez az, amiért ez a levél egy nagyon jó levél az elmúlt másfél év tárgyalásai után, mivel ebben a levélben tartalmilag semmi más nincs, mint amit a magyar kormány beterjesztett az Országgyûlés elé a '96-os költségvetésre vonatkozóan, illetve ami a kormány által elfogadott hároméves stabilizációs stratégiai programban található.
Tehát tulajdonképpen ez a levél azt igazolja vissza, hogyha a kormány ezeket az elképzeléseket a parlamenttõl megerõsítve látja és végre tudja hajtani, akkor ehhez az IMF kész támogatást adni.
Tehát itt semmiféle új stratégiára nincs szükség. Itt csak arról van szó, hogy most, amikor lefolytatjuk majd a költségvetési vitát, akkor tudhatjuk, hogyha a fõszámokban ez ugyanúgy végzõdik, ahogy a kormány beterjesztette, akkor ehhez az IMF támogatására számíthatunk. (Taps az MSZP padsoraiban.)