ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szíves elnézésüket kérem, de megpróbálok két percben eljutni a hamburgertõl a katonazenekarig, hátha sikerülni fog. Ne haragudjanak, hogy személyes élményeimmel traktálom önöket. Az elmúlt hetekben Rábafüzes határátkelõhelyen bejöve ott van egy hatalmas nagy tábla: Isten hozta Magyarországon, szeretettel köszöntjük újra itthon, McDonald's. Kávéfõzõt szerettem volna vásárolni, elmentem egy speciális káféfõzõboltba, ahol, miután piacgazdaság van Magyarországon, volt 40 féle kávéfõzõ. Mindegyik a hosszú kávéfõzõ, filteres, hiszen tudvalevõ, hogy a magyar ember hosszú kávét és filteres kávét iszik.
Hogy mindezt miért mondtam el? Azért, mert az elmúlt hetekben, ha úgy tetszik, jajkiáltást, kérést kaptam a környékünkön élõ katonazenészektõl. A hamburger és a kávéfõzõ jelzi valahol, hogy a magyar kultúra sejtjei elhalóban vannak, elpusztítás közben vannak.
A magyar kultúra egy sejtje az is, hogy engem a hamburger köszönt, amikor hazajövök, az is, amikor hosszú kávét akarnak velem itatni, és az is, amikor a hadsereg átszervezésével meg akarják szüntetni a katonazenekarok egy részét, azokat a katonazenekarokat, amelyek kapcsot jelentenek a civil emberekhez, azokat a katonazenekarokat, amelyeknél olyan környezetben, mint a miénk, például a kalocsai, az egyetlen lehetõség nyílik arra, hogy valamiféle zenei hangversenyhez hozzájuthassanak az emberek.
Kérem szépen, az idõm lassan lejárt. Államtitkár úr, nyugtasson meg, hogy mi lesz a sorsa a katonazenekaroknak. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)