DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselõ Úr! Az ön interpellációja hangnemében, tartalmában tökéletesen illeszkedik mindahhoz, amit itt a Házban volt alkalmunk már öntõl megszokni. Nem lóg ki a sorból.
Ami a törvényhozás színvonalát illeti, nincs alkalmam önnel most vitatkozni egy rövid interpelláció keretében. Az ön megállapítása durván általánosító. Szíveskedjen elolvasni a parlament jegyzõkönyvében azokat a hozzászólásokat, amelyeket éppen az ön frakciótársai tettek adott esetben egy-egy törvény zárószavazása után. Nem esik egybe az ön általánosító megállapításával ennek az eredménye.
Másodszor: önt a múlt héten is felhívta az akkor elnöklõ elnök asszony interpellációja során, hogy ne tulajdonítson a sajtóban megjelent feltételezéseknek olyan erõt, amit jogilag értékelhetõ tényként kellene a közvélemény elé tárni. Ön nagyon jól tudja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, még egy állami tisztviselõt is. Az ön által említett államtitkárt ebben az ügyben a rendõrség tanúként hallgatta meg, tehát rá is vonatkozik az ártatlanság vélelmének erkölcsi és jogi elve.
Harmadsorban: a második kérdés kapcsán határozottan visszautasítom azt a feltételezést, hogy az Igazságügyi Minisztérium bármely vezetõje közvetve vagy közvetlen módon bírósági vagy nyomozati eljárásokat befolyásolhatna személyesen. Ennek még a látszatát is kérem, hogy ne ismételje meg, mert ez nem így van.
(16.10)
Végezetül pedig, tisztelt képviselõ úr, elmúltak azok az idõk, amikor akár a szülõk a gyermekeiket, akár a gyermekek a szüleiket, akár a testvérek egymást nyilvánosan megtagadni kényszerültek volna. Remélem, ön sem ezt kívánja visszahozni. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)