MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról szóló, többször módosított 1993. évi LVIII. törvény módosítására Szabó Iván és Szalay Gábor képviselõtársammal közösen benyújtott törvényjavaslatunk lényegében minden elemét a múlt héten a Ház a vitában megismerhette. Ezért a zárszóban egészen röviden fogok visszatérni a vitában elhangzottakra, és azt az egy elemet fogom picit részletesebben elmondani, amely a bizottsági ülésen és azt követõen is vitát váltott ki.
Az önálló képviselõi indítványunk két eleme, a sörfõzdék jövedéki biztosítékának 5 millió forintról 1 millió forintra történõ csökkentése, illetve a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi készlet - szigorú feltételek fennállása esetén - logikai szétválaszthatósága lényegében vita nélkül kapott támogatást a kijelölt bizottságban.
Heves vita bontakozott ki azonban a zárjegy kérdésében, egészen pontosan abban, hogy törvényjavaslatunk nyomán a zárjegy elõállítási költségeit ezentúl a jövedéki terméket forgalmazók viselik.
Törvényjavaslatunkban abból indultunk ki, hogy az állam a forgalom és az adókötelezettség teljesítésének ellenõrizhetõsége érdekében különbözõ kötelezettségeket, formai kötelmeket ír elõ. Ilyen a nyugta, a számlaadási kötelezettség vagy az adóbevallási ív elõírása. De hogy jövedéki termékkörbõl mondjak példát, ilyen például az üzemanyagok színezése is. Mindezeket mindig az adóalany fizeti meg, illetve végsõ soron a fogyasztó. Ez alól jelentett kivételt a zárjegy. Úgy gondoljuk, hogy minden adófizetõ állampolgár pénzébõl nem célszerû és nem helyes ezt a dolgot finanszírozni. Ezért tehát módosító indítványunk nyomán mind a kávé, mind a szeszesital, mind a dohánynemûk esetében a termelõk, végsõ soron pedig az ezen terméket fogyasztók finanszírozzák a zárjegy elõállításának költségeit.
A vitában ellenérvként több dolog hangzott el. Az egyik ilyen volt, hogy a zárjegy elõállítási költsége megdrágítja ezeket a termékeket, következésképp inflációgerjesztõ, a feketegazdaság irányába nyomja ezen termékek forgalmazását, és egyáltalán megdrágítja õket. Ezzel kapcsolatban a vitában az elõterjesztõk nevében elmondtam, hogy ez a kérdés egy másik törvényjavaslat keretében kezelendõ és kezelhetõ, nevezetesen a fogyasztásiadó-törvény az, amely végsõ soron e termékek árát beállítja, fogyasztói árát meghatározza. A zárjegy elõállítási költsége ehhez képest nem nagyságrend.
A másik ilyen kérdés volt, amely a vitában elhangzott, hogy nem versenysemleges ez a megoldás, mert import esetén nem lesz a fogyasztási adó alapja a zárjegy elõállítási költsége.
(18.40)
Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá vált, hogy ezen termékkörben jelentõs vámok terhelik ezen termékek behozatalát, tehát a versenysemlegesség kérdése így nem merülhet föl.
A harmadik ellenvetés az volt, hogy a zárjegy elõállítási költségének áthárítása az adóalanyokra azt is jelentheti, hogy ezen költségek korlátlanul eszkalálódni fognak. Erre az a válaszunk, hogy valószínûleg sokkal jobban egyensúlyban tartható a még indokolt minõségû zárjegy és ennek elõállítási költsége akkor, ha a szakmai szövetségek szerepet kapnak, és kaphatnak abban, hogy milyen minõségû és milyen költségû zárjegyeket használjanak.
Ezen heves vita eredményeként, mert a bizottsági ülésen meglehetõsen heves vita volt, következett be az a helyzet, hogy a módosító javaslatcsomag egyik elemét a bizottság támogatta, nevezetesen a zárjegy új, általunk javasolt fogalmának meghatározását a bizottság elvetette. Ezért merült föl ez az úgynevezett koherenciazavar-kérdés, amelynek nyomán az alkotmányügyi bizottság úgy foglalt állást, ahogy ezt az elnök úr mondta.
Végezetül még egy mondatot arról, hogy volt néhány olyan javaslat, amely túlterjeszkedett a törvényjavaslatunk eredeti szándékán, és noha elvileg egyetértünk vele, úgy gondoltuk, hogy nem helyes egy ilyen kis terjedelmû törvényjavaslat tárgyalásakor ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ilyen volt az úgynevezett megbízható jövedéki alanyok terheinek csökkentése, amely ésszerû javaslat, de valamikor a következõ évben érdemes rá visszatérni.
Így foglalható össze tehát a törvényjavaslat vitája, és kérem a tisztelt Házat, hogy fogadjuk el. (Taps.)