SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõterjesztett törvénymódosítási javaslat két pontját nagy konszenzussal mindenki egybõl támogatta, így errõl nem kívánok beszélni. Arról azonban egy- két mondatot szólnék, ami a legnagyobb vitát kiváltotta, és ez a zárjegyek kérdése.
Jól emlékszünk, hogy annak idején, a szocializmus közel öt évtizede alatt, négy és fél évizede alatt igen sok, úgynevezett ingyenes szolgáltatást ismert meg a társadalom, amit sajnos most sokan szorult helyzetükben visszasírnak. Ezek az ingyenes szolgáltatások azonban távolról sem voltak ingyenesek, pusztán azt jelentették, hogy nem a szolgáltatást igénybe vevõk, nem a szolgáltatást elfogyasztók fizették annak árát, hanem a költségvetésen keresztül az egész magyar lakosság.
A rendszerváltást követõen a piacgazdaságra történõ átállás többek közt épp ennek a gyakorlatnak a felszámolását szolgálja, és kétségtelen, hogy ez sokaknak, akik a dolog lényegét talán nem látják, nem tetszik. Mégis azt hiszem, hogy ez az egyedüli méltányos, igazságos elv, aminek a gyakorlatban érvényesülnie kell.
Nincs szó másról a zárjegyek sokat vitatott kérdéskörében sem. Látszólag a kérdés, amin itt vitatkoztunk, az, hogy a költségvetés, vagy a terméket elõállító gyártók, vagy importálók fizessék-e ezen zárjegyek költségeit. Más szóval ez azt jelenti, hogy a költségvetésen keresztül az egész társadalom fizesse-e ezen zárjegyek árát, vagy csak azok a fogyasztók, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik, akik ezeket a termékeket fogyasztják.
Én úgy érzem, hogy ez az utóbbi a jóval igazságosabb és jóval méltányosabb megoldás. Mert például miért fizessenek azok a dohánytermékek zárjegyéért, akik életükben nem szívtak el egy cigarettát sem, és miért ne fizessenek a zárjegy után, az italzárjegyek után azok, akik például a Zwack unicumnak lelkes fogyasztói? (Derültség.) Én azt hiszem, ez nem a reklám helye, csak nyilván akik foglalkoztak a kérdéssel, tudják, hogy miért ezt a példát idézem.
(18.50)
Tehát nyilván elfogadhatóbb az az elv, hogy a szolgáltatásokat azokkal fizetessük meg, akik ezt igénybe veszik, akik ezt fogyasztják.
Ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy ez nem szolgálhat teljes mértékû felhatalmazásul és korlátozás nélküli adókivetésként, a zárjegy elõállításánál a minimális, a legkisebb költség elvének kell érvényesülnie, és itt alkalmat kell adnunk a gyártóknak, az importálóknak, hogy ezen legkisebb költség érvényesülésének elvét ellenõrizni tudják és egyeztessék a kormánnyal.
Köszönöm szépen. A Szabaddemokraták Szövetsége tehát támogatta ezen törvénymódosítás elfogadását. (Taps.)