GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az Országgyûlés az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítását - korábbi döntése alapján - kivételes eljárásban tárgyalja. Meggyõzõdésünk, hogy az a döntés, amely arról szólt, hogy a törvényt kivételes eljárásban tárgyaljuk, hibás döntés volt. A rendtartási törvény a mindenkori kormány agrárpolitikájának tükre. Ezért ezt kivételes eljárásban tárgyalni tulajdonképpen azt jelenti: az Országgyûlés lemond arról, hogy nagyító alá vegye a kormány agrárpolitikai célkitûzéseit. Pedig erre igény volt és van is a Ház mindkét oldalán.
Azt hiszem, ennek a törvénynek a kivételes eljárásban való tárgyalására azért került sor elsõsorban, mert a kormány korlátozni kívánta az agrárpolitikáját érõ kritikai felszólalásokat. Tudvalevõ, hogy nyilván nem a Fidesz korlátozásáról van talán szó elsõsorban és nem is az ellenzéki pártok korlátozásáról, hiszen közismert, hogy tõlünk túl sokan ehhez a kérdéshez nem nagyon szólhatnak hozzá, mert hogy kicsi frakcióink vannak és kevesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Kézenfekvõ tehát a feltételezés, hogy a kormány, amikor kivételes eljárást kért e törvény tárgyalására, elsõsorban az õt támogató képviselõket kívánta korlátozni hozzászólásaikban, kritikáikban.
A benyújtott módosító javaslatok alapján ez a korábbi feltevésünk - hiszen ezt már két héttel ezelõtt az Országgyûlésben elmondtam - beigazolódott: elsõsorban a kormánypárti képviselõk módosító indítványai kavartak itt vihart. S ha megnézünk más kivételes eljárásban tárgyalt törvényjavaslatokat, akkor ugyanezt a helyzetet látjuk az agrárpolitika területén, hiszen a közraktározásról szóló törvényt sem ellenzéki képviselõk kívánják mindenre kiterjedõ módosító javaslatokkal megfúrni, hanem kormánypárti képviselõk. Úgy látszik, hogy az Országgyûlés ebben a kérdésben - hogy a kormány futószalagon terjeszt elõ agrárpolitikai törvényjavaslatokat - tulajdonképpen egy színjáték részesévé vált, amely szerintem nem szerencsés.
Sajnos azt kell mondjam, hogy a kivételes eljárásban való tárgyalás kezdeményezése visszahullott a kormányra, hiszen a kivételes eljárás korlátozza a módosító javaslatok megtárgyalásának és megszavazásának módját. Így fordulhat az ma elõ, hogy egy olyan módosítójavaslat-csomagról kell tárgyalnunk és majd szavaznunk, amely nem élvezi minden elemében a Ház teljes egészének támogatását, és mindenféle eltérõ értelmezés ellenére úgy vélem, ez volt kiolvasható a miniszter úr expozéjából is - vagyis hogy a kormány sem támogatja ezt teljes egyetértéssel és lelkesedéssel, csak bizonyos feltételekkel, amelyek azonban nagyon fontosak. Mégis kénytelenek vagyunk errõl a kérdésrõl egységesen tárgyalni és majd egységesen dönteni, ami sokunk számára természetesen megelõlegezi ennek a döntésnek a majdani tartalmát is.
Képviselõtársaim! E törvényjavaslat rendkívül jelentõs, és maga az agrárrendtartás ügye is rendkívül jelentõs. Sokan szomorkodnak afölött, hogy Magyarországon az agrárrendtartás eddig igazából nem mûködött. Én nem ezt teszem. Ha az agrárrendtartás nem mûködik, az azt jelenti, hogy jelentõsebb beavatkozások nélkül is biztosítható a piaci egyensúly, az ágazat mûködõképessége.
Való igaz, eddig a rendtartás eszközeinek jelentõs mértékû alkalmazására nem került sor, és valljuk be, ez tényleg egy szerencsés helyzet; hiszen nem került sor tömeges mértékû állami felvásárlásokra a garantált árak meghirdetése nyomán, a piaci árak rendre a garantált árak fölött voltak. Ezek részben köszönhetõek a gazdasági folyamatoknak; részben természetesen köszönhetõek annak is, hogy az állam talán túlzottan alacsony garantált árakat határozott meg.
Csak rendkívül csekély mértékû állami felvásárlás volt a garantált árak alapján. Azonban feltételezhetjük, hogy ezekre a felvásárlásokra is csupán azért került sor, mert bizonyos csoportok ki akarták próbálni, hogy vajon a garantált áras felvásárlás intézménye a gyakorlatban mûködik-e. De természetesnek vesszük, hogy õk ezt csak egy próbának tekintették, és ennek a próbának az érdekében, a felajánlott mennyiséget tekintetbe véve, azokhoz képest jelentõs gazdasági veszteséget is elszenvedtek.
(20.00)
Sajnálatosnak tartom, hogy a törvényjavaslat nem módosul abban a kérdésben, amelyet egyébként szerintem helyesen tartalmazott a kormányzati elõterjesztés, vagyis abban, hogy a garantált árat a jövõben úgy is meg lehessen hirdetni, hogy ahhoz nem rendelnek kvótát. Egy módosító javaslat elfogadásával ma újra, a törvényjavaslat elfogadása esetén a régi helyzet maradna fönn, vagyis garantált árat csak kvótával együtt lehet meghirdetni. Természetesen vannak amellett is érvek, hogy a kvóta kötelezõ legyen, hiszen ha a kvótát is meghirdetik, akkor valószínûleg az állam egy szigorúbb kvóta meghatározása mellett magasabb garantált árakat tudna meghatározni, kvóta nélkül viszont mindenképpen a magasabb mértékû állami kockázat ellensúlyozása érdekében csak alacsonyabb garantált árak lennének meghatározhatóak, azonban a minisztérium számára adott lett volna a lehetõség az eredeti törvényjavaslat szerint is, hogy saját belátása szerint válasszon a kvóta meghirdetése, illetve meg nem hirdetése mellett. Most ennek a választásnak a lehetõségét szûkiti egy elfogadott módosító javaslat.
Szerencsésnek tartom, hogy a törvényjavaslat komolyabban foglalkozik az irányár kérdésével. De azt is nyilvánvalónak tartom, hogy az irányár meghirdetése nagyon sok esetben rendkívül sok problémát vethet föl, elsõsorban azért, mert Magyarországon igen jelentõs mértékû az infláció, az irányárat pedig a gazdasági, illetve a szezonév elõtt kell meghirdetni. Tehát ha az irányárat nem valamilyen inflációkövetõ módon hirdetik meg, ami viszont az irányár áttekinthetõségét kérdõjelezi meg, akkor az irányár év közben elveszítheti a gazdasági tartalmát. Ha viszont az irányár elveszíti a gazdasági tartalmát, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy azok az eszközök, amelyeket az irányár mértékéhez köt a törvényjavaslat, kevéssé lesznek alkalmazhatóak, vagy ezeknek az alkalmazása teljesen önkényessé válhat.
Meg kell jegyezni, hogy az irányárhoz a törvény nem köt semmilyen kötelezõen alkalmazandó eszközt. Minden esetben választhatóvá teszi a különbözõ eszközök alkalmazását.
Szerencsés dolog az, hogy a GATT-egyezménnyel össze nem függõ különbözõ szabályozásokat az irányárhoz kötõdõ eszközök közül kigyomlálja a törvényjavaslat, így különösképpen a lefölözés intézményét. Azonban néhány területen talán jobb lett volna a régi szabályozást meghagyni. Így például az export-engedélyezési rendszert szerintem nem feltétlenül szükséges az eddigi gyakorlattal ellentétben megszüntetni, hiszen a GATT-egyezmény megengedi, minden ellentétes híresztelés ellenére, az export-engedélyezést, pontosabban az export megtiltását abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az ország ellátása veszélybe kerülne az export folytatása mellett. Ezt nyilvánvalóan csupán kevésbé tudja helyettesíteni az úgynevezett kiegyenlítõ befizetés intézménye. Viszont fennáll a veszélye annak, hogy a kiegyenlítõ befizetést csupán büntetõadóként fogják alkalmazni, és valójában ez a rendszer nem is lesz képes betölteni a hivatását, hiszen teljesen közismert, hogy a gazdálkodók bármikor bármirõl tudnak a valós üzleti értéket el nem érõ számlákat szerezni, magyarán, alulszámláznak.
Hibának tartom, hogy a törvény továbbra is tartalmazni fogja a normatív exporttámogatás intézményét, ahelyett hogy csupán exporttámogatásról szólna, hiszen ez szintén csökkenti, az elõzõekhez hasonlóan, a kormány mozgásterét. Úgy érzem, hogy a GATT-egyezménybõl az következik, hogy Magyarországon át kell alakítani az exporttámogatás rendszerét. A normatív kulcsokon alapuló exporttámogatás nem képes megfelelni a GATT követelményeinek, hiszen bármikor év közben elõfordulhat egy adott piaci helyzetben, hogy az exporttámogatás mind a mérték, mind a támogatott termékek mennyisége tekintetében, úgymond, fölpörög, és így Magyarország a támogatás mennyiségére, illetve a támogatott termékek mennyiségére vonatkozó GATT-elõírásoknak nem tud megfelelni.
Éppen ezért ez egy, szerintünk fölöslegesen a törvényben bennmaradó rendelkezés. Viszont rendkívül hasznos lett volna, ha a törvény rendelkezett volna arról, hogy az exporttámogatásoknak más módjai is lehetségesek, amelyeket a GATT-egyezmény megenged, s amely módon folyósított támogatásokat nem kell a rendes exporttámogatáshoz a GATT szerint hozzászámolni. Ilyen módon az ország gazdaságpolitikai mozgásterét ezeknek az eszközöknek a fölsorakoztatása növelte volna. Itt különösképpen az exportbiztosítás állami finanszírozására, illetve az exporthitelek állami finanszírozására gondolok.
Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Néhány mondatot szeretnék szólni a ma rendkívül részletesen vitatott bizottsági módosító javaslatokra, amelyek a terméktanácsok versus Agrárkamara-kérdéssel foglalkoznak. Úgy érzem, hogy a mezõgazdasági bizottság döntéseit elsõsorban az motiválta, hogy a mezõgazdasági bizottságban a Magyar Agrárkamara lobbyja rendkívül erõs. Azt hiszem, hogy ez a lobby nem mindig tudja összeegyeztetni a Magyar Agrárkamara érdekeit a magyar agrárágazat érdekeivel. Az elfogadott módosító javaslatok arra irányulnak, hogy a terméktanácsokat egyesületi elv helyett az Agrárkamara szervezze majd meg. Azt hiszem, hogy annak a rendszernek, amely eddig az agrárpiaci rendtartáson belül kialakult, a legjobb és legkedvezõbb eleme a terméktanácsok voltak.
Szeretném idézni, hogy amikor az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény megalkotása folyamatban volt, akkor a Magyar Agrárkamara rendezett egy országjáró körutat a különbözõ pártokhoz tartozó országgyûlési képviselõknek, amelyen magam is részt vettem Juhász Pál igen tisztelt képviselõtársammal együtt, aki ott nagyon jól és helyesen mondta el a terméktanácsok feladatát a rendtartás szervezetében.
A terméktanácsok létrejöttének a célja az volt, hogy a különbözõ érdekeltségû feleket a törvény egy asztalhoz ültesse le. Így egy asztalhoz ültesse le a mezõgazdasági termelõket, a feldolgozókat és a kereskedõket. Ezt a kialakult rendszert kívánja ez a módosító javaslat most szétverni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Agrárkamara nem képes önmagában, a kamarai törvény módosítása nélkül az összes érdeket önmagában integrálni, hisz az Agrárkamarában nincsenek képviselve sem a feldolgozók, sem pedig a kereskedõk. Másrészt pedig az Agrárkamara nem képes egyszerre képviselni a mezõgazdasági termelõk érdekeit, mondjuk, a gabona-terméktanácsban és a különbözõ hús- terméktanácsokban, mert ezek a terméktanácsok egymással szembenálló érdekeket képviselmek egyébként, ilyen módon az Agrárkamarán belüli állattenyésztõi és növénytermesztõi érdekképviseletek súlyának az eltolódása fontos kérdéseket fog eldönteni, pedig ezeket teljesen más fórumon ésszerûbben lehetne meghatározni.
Lakatos András, a bizottság többségi elõadója azt mondta, hogy a törvényjavaslat nem veri szét a terméktanácsokat. Kérdezem akkor: tulajdonképpen mit akarnak a módosító javaslat elõterjesztõi? Hogyan képzelik, hogy a terméktanácsokba majd beül az Agrárkamara, anélkül, hogy ne vernék szét a most mûködõ terméktanácsokat. Ma már 22 elismert terméktanács mûködik. Ezek a terméktanácsok az agrárágazat legfontosabb termékpályáin mûködnek, sõt, ha jól tudom, olyan kevésbé fontos termékpályán is mûködik terméktanács, mint például az éticsiga. Miniszter úr talán pontosan tudja, elismerték már az éticsiga-terméktanácsot tudomásom szerint. Ide kellene most mindenhova beültetni majd a gabona-terméktanácstól, a baromfi-terméktanácstól, a vágóállat- és a többi terméktanácson keresztül mindenhova a kamara képviselõit, olyan módon, hogy onnan a most ott bentlevõket kellene kiszorítani. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Nyilvánvalóan csak olyan módon, hogyha a kormány visszavonja az eddig mûködõ terméktanácsok elismerését. Más módon erre jogilag nincsen lehetõség. Technikailag nincs erre egyszerûen lehetõség.
Éppen ezért ez a törvényjavaslat megkérdõjelezi a ma mûködõ terméktanácsok mûködésének jogszerûségét, és így bizalmatlanságot kelt. Azt hiszem, ahogy ezt a törvénymódosítást politikai nyomásgyakorlással át lehet vinni a parlamenten, ugyanúgy a földmûvelésügyi minisztert is rá lehet majd arra politikai nyomásgyakorlással kényszeríteni, hogy a ma mûködõ terméktanácsok mûködési engedélyeit vonja vissza és új terméktanácsokat ismerjen el. Azonban meg kell jegyezni, hogy e cél megvalósításához megfogalmazott módosító javaslatok nincsenek összhangban magával a céllal, hiszen a kamara, mint mondottam, ma nem vertikálisan, hanem horizontálisan szervezõdik. A törvényjavaslat módosítása nem érinti a törvény 6. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontját.
(20.10)
Pedig a d) pont kimondja, hogy csak olyan szervezet ismerhetõ el terméktanácsként, amelyen belül a termékpálya képviselõi arányos szavazati joggal rendelkeznek - ennek nyilvánvalóan a jelenleg mûködõ kamarák nem felelnek meg -, és csak olyan szervezet ismerhetõ el terméktanácsként - mondja ki az e) pont -, amely olyan képviseleti jog alapján mûködik, hogy egy képviselõ csak egy megbízás alapján járhat el, ilyen módon, ha az Agrárkamara a teljes ágazatot képviseli, akkor nyilvánvalóan nem egy, hanem nagyon sok megbízás alapján jár el, tehát csupán e két pont miatt sem lenne ez a terv megvalósítható. Természetesen a módosító javaslatok nagy figyelmet fordítottak azonban arra, hogy a törvénybõl mindenhonnan kiirtsák az egyesületekre való utalásokat, de ehelyett nem alkotnak semmit.
Tisztelt Képviselõtársaim! A benyújtott módosító javaslatok számos eljárási hibát is magukban rejtenek. Ilyen módon különösképpen azt, hogy a bizottság ajánlásának 48. és 49. pontjában foglalt módosító javaslatok ugyanarra a szakaszra utalnak, ugyanazt a szakaszt kívánják módosítani, mind a kettõt a bizottság támogatja, illetve az egyiket maga a bizottság fogadta el: ez a szakasz a 15. § (3) bekezdése, amelyik a hatályon kívül helyezõ rendelkezésekrõl szól.
Teljesen nyilvánvaló, hogy mind a két módosító javaslatot - a 48. és a 49. pontba foglaltat is - majd a Ház elnökének egyszerre kell szavazásra feltenni. Ha döntünk az egész módosítójavaslat-csomagról, akkor mind a kettõt elfogadjuk vagy elutasítjuk, de ha mind a kettõt elfogadjuk, akkor itt egy jelentõs ellentmondás fog keletkezni, hiszen a 48. és a 49. pontban foglalt módosító javaslat nem fedi le egymást, az egyik szûkebb, a másik tágabb körben helyez hatályon kívül rendelkezéseket.
Úgy érzem, ilyen helyzetben nem bocsátható a bizottsági ajánlás szavazásra. Amennyiben ez mégis megtörténik, úgy az elfogadott törvényjavaslat olyan súlyos ellentmondást fog tartalmazni mind a már ma hatályos törvényjavaslattal, mind pedig önmagán belül, ami felveti azt a kérdést, hogy ez a javaslat vajon ilyen módon hatályba léptethetõ-e.
A fentiek miatt mi nem támogatjuk a módosító javaslatokat, részben a benne levõ ellentmondások miatt, részben pedig azért, mert szerintünk az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény más ponton is módosításra szorult volna, amelyet a kormány elõterjesztése és a bizottsági módosító javaslatok sem tartalmaznak. Szükségesnek tartjuk, hogy a zárószavazás elõtt ezt a kérdést még egyszer megvizsgáljuk.
Mindenképpen fontosnak tartjuk kijelenteni, hogy a kialakult helyzetért a felelõsség a mezõgazdasági bizottság kormánypárti többségét terheli és a Földmûvelésügyi Minisztériumot, illetve az egész kormányt, amiért meggondolatlanul a törvényjavaslatot kivételes eljárásban terjesztette a Ház elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)