DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap a kormánypárti képviselõk egy része nemtetszésének adott kifejezést, amikor arról beszéltem, hogy a miniszterelnök úr bizony magában sem tudta feldolgozni, hogy a kisemberek patrónusaként vagy pedig egy kemény gazdaságpolitika kisembereket sújtó támogatójaként jelenik-e meg a magyar közvéleményben.
A Nemzetközi Valutaalappal történõ megállapodás ez évi históriája potosan tükrözi ezeket a dolgokat. Legyen szabad egész röviden végigszaladnom ezen és elmondanom, hogy hol tartunk ma.
Március 13-án, amikor a Bokros-csomag bejelentése megtörtént, még elhangzott az, hogy a külföldi forrásokra szüksége van az országnak, amivel teljes mértékben egyetértünk. Április 12-én a parlamentben a miniszterelnök úr azt mondta: "Azt mindenki tudja, aki egy kicsit is foglalkozik ezekkel az ügyekkel, hogy a Valutaalappal kötendõ megállapodás fogja végül is hitelesíteni ennek a kormánynak az elhatározását és szándékait." Ez a hitelesítés mind a mai napig késik. Ugyanakkor viszonylag rövid idõn belül, ugyancsak április 12-én a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban megjelent egy interjú, amelyben a Nemzetközi Valutaalappal történõ megállapodásról azt mondta a miniszterelnök úr: "Számunkra létkérdés, hogy megszülessen az új megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal." Továbbá: "Megjelent a remény, hogy a megállapodás a nem túl távoli jövõben meg fog történni."
Érdekes módon május hava egy bizonyos mértékû változást hozott. Valószínûleg a parlamenti viták már befolyásolták a miniszterelnök úr véleményét, mert májusban, sõt egészen pontosan VI. hó 1-jén a Népszabadságban megjelent interjújában már a következõket mondta: "A nemzetközi pénzintézetek nem veszik kellõ mértékben figyelembe a kelet-közép-európai régió sajátos helyzetét, ennek következtében sokszor teljesíthetetlen feltételeket szabnak." Az amerikai út elõtt azonban a kincstári optimizmus még eluralkodott, nem volt kétséges, hogy Clinton elnök is támogatja az IMF-megállapodást, amelyrõl Horn Gyula a VI. hó 3-ai Népszabadságban elmondta, hogy háromlépcsõs lesz: szándéknyilatkozat, ezt követõen standby-hitel, készenléti hitel és egy háromévi megállapodás. A nyilatkozat utolsó mondatát érdemes figyelni: "Bízom benne, hogy mindez még az idén megvalósul." Az Egyesült Államokban történõ támogatásról már a Tallózóban a mérleget idézve megállapítást nyert, hogy az út legfontosabb céljának eredménye elmaradt, nem sikerült a megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal.
(9.10)
Innentõl kezdve erõsödnek azok a híresztelések, hogy a Valutaalappal való megállapodás elmaradásának okát már másutt keresi a kormány, és a megállapodás hirtelen nem is lett olyan fontos létkérdés, mint amilyen még márciusban, áprilisban volt, hiszen a rádió 16 óra címû mûsorában július 8-án a miniszterelnök úr a következõket mondta: "Nem azt mondom, hogy nem akarunk eleget tenni a Nemzetközi Valutaalap kívánságainak, hanem azt, hogy irreális igényeket nem tudunk teljesíteni. A kormány érdekelt abban, hogy megállapodásra jusson a Valutaalappal, de - mint mondtam - nem minden áron. Sem a kormány, sem én nem tudjuk megígérni, hogy egy év alatt felére csökkentjük a költségvetési hiányt. Ez valóban kimerítené a társadalom tûrõképességét, és óriási szociális és gazdasági feszültségeket keltene."
Ezek után már csak néhány megjegyzésre szeretnék utalni. Amikor Bokros miniszter úr kiment Amerikába, még a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásnak a rendkívül komoly esélyét latolgatta, majd, már szeptember végén, egy újabb MH Extrában a miniszterelnök úr elmondta, hogy a Nemzetközi Valutaalap további radikális reformokra biztat bennünket, nekünk azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a reformok ne teremtsenek végképp elviselhetetlen helyzetet Magyarországon. És egy nagyon érdekes mondat: ami Magyarországon történik, azért nem a Nemzetközi Valutaalap felel, hanem a Magyar Országgyûlés és a kormány.
Ennek következtében egy létrejött megállapodás elmaradásának csúcspontja már az volt, amikor megkaptuk Russo úr levelét. Öt címzettje van ennek, ha a levélbõl jól olvasom. Az egyik, hogy reformok hiányoznak a társadalombiztosításban - címzett a tb; reformok hiányoznak a privatizációban - címzett a privatizációs miniszter; önmérsékletet kérnek a bérekben; és a parlament döntéseitõl teszik függõvé a megállapodást.
Tisztelt parlament! Nagy utat tettünk meg azóta, hogy ez a dolog a létkérdéstõl a nem minden áron való megállapodáson át a meg nem kötött megállapodásig jutott. De azt hiszem, ez az utóbbi levél - ennyit engedjenek meg még hozzátenni, bizonyos kapcsolatok a Valutaalapnál még megvannak - nagyon célzottan íratott a miniszterelnök úrnak, és csak késõbb járult hozzá Russo úr ahhoz, hogy a szocialista képviselõk részére nyilvánosságra hozzák, kifejezetten olyan célzattal, hogy a költségvetést zavartalanul megszavazzák.
Ennyit az IMF-fel kapcsolatos szerzõdésrõl. (Taps a jobb oldalon.)