DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A büntetés-végrehajtás szervezetérõl szóló törvényjavaslat több olyan jogalkotási folyamatba illeszthetõ, amely már több éve zajlik Magyarországon. Az egyik hosszabb folyamat, amely még 1991-ben indult, lényegében az igazságszolgáltatásban részt vevõ különbözõ szervezetek szervezeti viszonyait rögzíti alkotmányos keretek között: bírósági szervezeti törvény, ügyészségrõl szóló szervezeti törvény, az ügyvédségrõl szóló törvény, a közjegyzõkrõl szóló törvény, a végrehajtásról, a végrehajtókról szóló törvény. Ebbe a láncolatba illeszkedik a büntetés-végrehajtás szervezetérõl szóló törvény is. És szeretném önöket tájékoztatni, hogy a kormány elfogadta a szakértõi kamaráról szóló törvényjavaslatot is, amelynek tárgyalását remélhetõleg az Országgyûlés hamarosan megkezdheti. Így tulajdonképpen az igazságszolgáltatás valamennyi intézménye törvényi szintû szabályozással bír szervezeti viszonyait illetõen.
A másik folyamat, amibe szintén beilleszthetõ a büntetés-végrehajtás szervezetérõl szóló törvény, az a Magyar Köztársaságban mûködõ rendvédelmi szervek szabályozása. Ez elkezdõdött a rendõrségi törvénnyel még az elõzõ ciklusban; folytatódik jelenleg a nemzetbiztonságról szóló törvény parlamenti vitájával - remélhetõleg a közeli jövõben történõ elfogadásával -, most kezdi el az Országgyûlés a büntetés-végrehajtás szervezetének tárgyalását, és a közeljövõben még számos más, ehhez hasonló törvényjavaslat is idekerül a Ház elé.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, hogy itt tulajdonképpen azonos elvek alapján, azonos dogmatikai megközelítésbõl kerülnek törvényi szintû szabályozásra ezek a viszonyok.
Harmadsorban azt is meg kell említenem önök elõtt, hogy a büntetés- végrehajtás testületében dolgozók szolgálati viszonyaira vonatkozó szabályozás is tulajdonképpen már itt áll a parlament elõtt, hiszen a közeljövõben, a kormány döntését követõen e törvény tárgyalása is megkezdõdhet.
A büntetés-végrehajtásra vonatkozó joganyag teljes korszerûsítésének folyamatában elsõként az Országgyûlés - helyesen - a fogva tartottak jogait szabályozta, módosítva az 1979-es 11. számú törvényerejû rendeletet; összhangba hozva a fogva tartottak helyzetét, jogait az általánosan elfogadott európai elvekkel és gyakorlattal. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyították és bizonyítják, hogy a szabályozás jó irányú volt, és valóban európai színvonalra jutott a magyar büntetés-végrehajtás viszonyainak belsõ szabályozása.
Ugyanakkor a büntetés-végrehajtásban dolgozókra és a szervezetre vonatkozó joganyag korszerûsítése nem történt meg: egy 1963-ból származó jogszabály jelenti most is a szabályozás alapját. Nyilvánvalóan ezen a szinten és ezen az állapoton túl kell lépni.
(9.50)
A szabályozás tárgyának jellegére és alkotmányos súlyára való tekintettel mindenképpen törvényi szintû szabályozás indokolt, és ennek kíván a kormány a törvényjavaslattal eleget tenni.
A javaslat legfontosabb elemeit, legfontosabb részeit hangsúlyozva szeretném kiemelni, hogy az a büntetés-végrehajtási szervezet rendvédelmi jellegét határozza és alapozza meg. A rendvédelmi jellegû szervek korlátozzák a személyi szabadságot, és szigorúan körülhatárolt feltételek között kényszerítõ eszközök alkalmazására jogosultak, illetõleg kötelezettek.
Az irányítás tekintetében, a hatályos szabályozással megegyezõen, a törvényjavaslat a büntetés-végrehajtási szervezet irányítását az igazságügy- miniszter jogkörébe adja. Ennek nyilvánvalóan ismert okai vannak hazánkban. Az igazságügy-miniszter irányítási jogköre egyrészt normatív jellegû, tehát normatív jellegû szabályokon keresztül valósul meg az irányítás, másrészt felügyeleti tevékenységet végez és feladatok meghatározását is ellátja.
Az irányítás és ellenõrzés, amelyet az igazságügy-miniszter valósít meg, nyilvánvalóan nem érintheti az ügyészségnek az alkotmányban rögzített általános törvényességi felügyeletét a büntetés-végrehajtás felett.
A javaslat részletesen meghatározza a büntetés-végrehajtási szervezet központi vezetõ szervének, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának, illetõleg az országos parancsnoknak a jogkörét, tartalmazza továbbá a büntetés-végrehajtási szervek, intézetek, intézmények és a fogva tartottak foglalkoztatását végzõ gazdálkodó szervezetek feladatait, mûködésük jogi kereteit.
Ennél a pontnál szeretném külön kiemelni, hogy a büntetés-végrehajtás jelenlegi állapotában az elmúlt években az egyik neuralgikus pont a fogva tartottak tevékenységének, a fogva tartottak munkavégzésének, az ehhez szükséges feltételeknek a biztosítása, elsõsorban pénzügyi, gazdasági szempontból.
Úgy hiszem, felesleges arról érvelnem, hogy milyen indokok és milyen célok szólnak amellett, hogy a büntetés-végrehajtásban fogva tartottak minél nagyobb százalékban tudjanak értelmes munkát végezni, hogy lehetõségük legyen szakmai képzésre, és ezáltal a szabad életbe történõ visszailleszkedés feltételeinek formálásában ez a munkavégzési lehetõség milyen fontos szerepet játszik.
Jelenleg a magyar büntetés-végrehajtásban a fogva tartottak mintegy hetven százaléka rendelkezik azzal a lehetõséggel, hogy munkát végezzen. Ezt a százalékot mindenképpen szeretnénk megõrizni, megtartani, sõt amennyiben lehet, a stabilizáláson túl ennek lehetõségeit növelni. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a büntetés-végrehajtásban a foglalkoztatás, ennek hatékonysága nem ítélhetõ meg kizárólagosan a piacgazdaság szempontjai szerint. Számos olyan tényezõ motiválja az egész foglalkoztatási rendszert, aminek következtében az eredményesség és a hatékonyság nyilvánvalóan más szempontok szerint is mérlegelendõ és értékelendõ, éppen ezért a javaslat is úgy fogalmazza meg erre a problematikára szóló javaslatát, hogy a fogva tartottak foglalkozásából eredõ, nyilvánvalóan sajátos többletkiadásokat indokolt mértékig az állami költségvetésnek kell viselnie és megtérítenie, hiszen maga a fogva tartás állami feladat, ebbõl következõen a munkavégzéshez is szükséges állami hozzájárulás.
Új és örvendetes jelenség, tisztelt Ház, az elmúlt években, hogy a büntetés-végrehajtás tevékenységét sokoldalú, segítõkész társadalmi együttmûködés kíséri és övezi. Karitatív egyesületek, egyházi szervezetek mind aktívabban vesznek részt a büntetés-végrehajtás feladatainak hatékonyabb megvalósításában. Kínálkozik az alkalom, hogy a törvényjavaslat elõterjesztésekor nyilvánosan is megköszönjem mindazok áldozatos munkáját, akik idõvel, energiával nem takarékoskodva, szabadidejüket ilyen társadalmilag rendkívül hasznos tevékenységre fordítják. Még egyszer köszönöm.
A törvényjavaslatban az együttmûködés formáira vonatkozóan is néhány olyan meghatározás szerepel, ami még rendezettebbé és még hatékonyabbá teheti a különbözõ karitatív szervezetek, egyházak, börtönmissziók és a büntetés- végrehajtási intézetek közötti együttmûködést.
Rendelkezik a javaslat arról is, miután a büntetés-végrehajtási intézmények mûködése természetesen kihat arra az önkormányzati közegre is, amiben mûködik, hogy az intézet létesítéséhez, átalakításához vagy megszüntetéséhez az adott önkormányzat képviselõ-testületének vélemény-nyilvánítási lehetõséget kell biztosítani.
A javaslatban rendkívül fontos helyet foglalnak el azok a rendelkezések, amelyek a kényszerítõ eszközök alkalmazásáról szólnak. A kényszerítõ eszközök alkalmazását nagyon fontos garanciális szabályokkal kell körülbástyázni, és nyilvánvalóan minden olyan lehetõséget a törvény erejénél fogva korlátozni kell, amely a kényszerítõ eszközök jogszerûtlen alkalmazását eredményezné.
Kivételes jellegû a kényszerítõ eszköz alkalmazása. Csak akkor kerülhet sor ilyen jellegû intézkedésre, ha más, nem kényszerítõ jellegû intézkedés nem vezetett eredményre, nem hozott eredményt. A kényszerítõ intézkedések között is természetesen még szigorúbban és még pontosabban írja körül a javaslat a lõfegyver használatának esetét, amelyet végsõ esetben az élet, a testi épség megtartására, a személyes szabadságot közvetlenül sértõ cselekmények megelõzésére, elhárítására, illetõleg fogolyszökés esetén lehet alkalmazni.
Nincs helye fegyverhasználatnak fiatal korú és nõi fogva tartottak szökésének megakadályozására, továbbá az elzárást vagy idegenrendészeti õrizetet töltõk esetében az intézet engedély nélküli elhagyásának megakadályozására.
Garanciális szabályokkal kívánjuk a törvényjavaslatban körülbástyázni, körülírni a büntetés-végrehajtási szerveknél történõ nyilvántartást, adatkezelést. Úgy hiszem, ez esetben olyan különleges adatokról van szó, amelyek nyilvántartását még fokozottabb figyelemmel és körültekintéssel kell a büntetés-végrehajtási szerveknek kezelni.
Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam a törvényjavaslat leglényegesebb pontjait önök elõtt és a közvélemény elõtt ismertetni. Remélem és bízom abban, hogy önök módosító indítványaikkal mindent megtesznek azért, hogy a törvényjavaslat a késõbbi törvényi formájában még pontosabb, még precízebb szabályozást jelentsen, hiszen egy nagyon fontos szervezetrõl van szó, amely szerves részét képezi az igazságszolgálatásnak, ugyanakkor nagyon fontos közrendvédelmi funkciót is ellát. Mindez megérdemli az Országgyûlés fokozottabb figyelmét. Kérem alkotó közremûködésüket, segítõkészségüket, és egyben kérem a Házat, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm, elnök asszony. (Taps.)