DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Én sem szívesen avatkozom bele a volt pénzügyminiszterek vitájába, de mégis úgy érzem, hogy a vitánk stílusán valahogy változtatni kellene.
Mirõl is szól ez a költségvetési zárszámadás? '94-rõl szól. Itt most már visszamentünk a múltba, és elõreszaladtunk a jövõbe. Én tudom, hogy az ellenzék sem áll túlságosan jól, a kormánypártok sem állnak túlságosan jól, sem a lakosság megítélésében, sem a gazdaságpolitika sikerességében. De olyan rosszul azért nem állnak a tisztelt kormánypárti képviselõ urak és hölgyek, hogy a higgadtságáról és szakértelmérõl ismeretes Békesi László képviselõtársam személyes hangvételben az ábécét kérje számon képviselõtársaitól.
Én azt hiszem, ez méltatlan Békesi Lászlóhoz is és méltatlan ahhoz is, hogy itt valójában a jövõrõl kellene beszélnünk, mindazokról a tanulságokról, amelyeket le kell vonni. Ezekbe pedig az is beletartozik, hogy noha elismerhetjük, hogy az államháztartási reform egyik szószólója Békesi László képviselõtársunk, azért mégis annak a frakciónak és annak az ellenzéknek a tagja volt, amely állandóan, mint egy csapat, követelte az egyre több szociális kiadást, az egyre több védelmet. És jogosan követelte, mert az állampolgárok jelentõs része folyamatosan elszegényedett, és ezt az elszegényedést mindenkor a lehetséges mértékig ki kell védeni. Hogy mi a lehetséges mérték, ez nyilván a gazdaságpolitikának és az általános politikának vagy szociálpolitikának a kérdése.
Ezekrõl érdemes szakmai és tartalmi vitákat lefolytatnunk itt a házban és azon kívül is, de egymás iránt mindenkor valamilyen megértéssel és elismeréssel. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)