DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr, és ígérem, hogy többet nem fogok fölállni.
Likviditásszûkítés. Abban az esetben, ha a gazdaságban többlet-vásárlóerõ van akár külföldi erõforrások bevonása, akár inflációs jövedelmek kibocsátása okán, ha azt akarja a gazdaságirányítás, hogy az infláció ne legyen vágtató, akkor arra kényszerül, hogy a lehetséges eszközökkel szûkítse a likviditást.
Elnézést kérek az ábécéért, most nem azt mondom, csak azt mondom, hogy borzasztó nehéz szakmai érvekkel vitatkozni politikai felhangú hozzászólásokkal szemben. Egyetértek Surján Lászlóval: maradok a szakmánál. Az engedtessék meg nekem, hogy ha valaki téves szakmai összefüggésekkel próbál érvelni, akkor én azt itt megpróbáljam kritizálni. Ezt teszem. Egyébként az már színvonal kérdése, hogy ezek a szakmai viták milyen összefüggéseket hagynak figyelmen kívül és milyen összefüggéseket vesznek figyelembe. Ez vonatkozott most a likviditásszûkítésre is.
Ami a nyugdíjak ügyét illeti, kétségtelen tény: abban az esetben, ha a nyugdíjemelés egyetlenegy változóhoz kötött, és ez a mindenkori, abban az évben megvalósuló nominális béremelkedés mértéke, akkor a gazdaságpolitikának nincs mozgástere. Ez az, aminek a csapdájába belerohantunk 1994-ben, hiszen egy mesterségesen föltornázott, teljesítménnyel alá nem támasztott nominálbér- növekedés most már a törvény erejénél fogva húzta maga után a nyugdíjak növelését. Azt gondolom, ebben a felelõsség legalábbis közös: hogy mi ezt megcsináltuk, és hogy önök ehhez az egyetlen mutatóhoz kötötték a nyugdíjemelést, nem teremtve lehetõséget azzal, hogy a gazdaságpolitika és a nyugdíjemelés között legyen egy tisztességes kapcsolat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.)