SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetekben a kulturális élet képviselõi együtt tiltakoztak, tekintet nélkül különbözõségükre, a Mûvelõdési Minisztérium tervezete miatt, ami a Magyar Könyvalapítványt érinti. Ugyanebben az idõben röppent fel újra a magyar Operaház és az Erkel Színház elválasztásának híre. Nemrégiben tudósítottak arról, hogy a Nemzeti Színház minisztérium által kiírt fõrendezõi pályázata sikertelenül záródott le. Tegnap pedig már a külföldi magyar kulturális intézetek jövõje fölé sötétlettek felhõk. Valami baj lehet itt, valami nem jól mûködik ennél a tárcánál, valami nem stimmel. Talán túl sok rossz hír kel lábra mostanság. Amikor leginkább szükségünk volna külországi jó hírünkre, ami megszûnõben van, akkor szüntetnek meg, vonnak össze olyan intézeteket, amelyek a magyar kultúrát közvetítve járulnak hozzá Magyarország jó híréhez, pont akkor, amikor újabbakat kellene nyitni. Nem tudni, hogy ez a költségvetési megszorítás jelenti-e a Római Magyar Intézet két igazgatói státuszának megszüntetését vagy összevonását, vagy ez csak a Bulgáriai Kulturális Intézet bezárását jelenti. Talán a költségvetési törvény vitája kielégítõ választ ad erre a kérdésre. Vagy a Nemzeti Színház ügye továbbra is csak ügy marad? Oka kell hogy legyen annak, hogy a most újra kiírt pályázat ismét sikertelenül záródott le. Szomorú dolog ez.
Szomorú az is, hogy még mindig nincs nyugvóponton az Operaház és az Erkel Színház közös sorsa, hiába a szakma tiltakozása, tisztázó beszélgetésre való invitálása. Úgy látszik, ebben nem érdekelt a minisztérium, és úgy látszik, hogy a fõváros vezetése sem.
Tisztelt Ház! Közösen tiltakoztak irodalmárok, mûvészek, kritikusok és mások a Mûvelõdési Minisztérium tervezete miatt. Ezt a közös tiltakozást lehet hisztérikusnak nevezni, mint tette azt a Mûvelõdési Minisztérium helyettes államtitkára, csak éppen nem szerencsés. Nem szerencsés továbbá az sem, hogyha valaki - például ugyanezen személy - úgy tájékoztatja a kuratóriumot, hogy amennyiben nem alakulnak át közalapítvánnyá, nem részesülnek költségvetési támogatásban.
Lehet ezt az eljárást zsarolásnak nevezni, és lehet, hogy csak parányi stílushibának minõsíthetjük ezt, kinek-kinek ízlése, vérmérséklete, érdekeltsége szerint. Ilyen nyilatkozatok az illetéktelen állami beavatkozás lehetõségének gyanúját keltik. Ez a gyanú akkor kel fel, amikor egyszerre beszélnek költségvetési támogatásról és a közalapítvánnyá való átalakulásban személyi változásokról. Ezért talán nem érdemes olyanokat írni egy elõterjesztésben, hogy a kuratóriumot át kell világítani. Az átvilágítás a gazdálkodásra, a közpénzek jobb ellenõrzése céljából talán jó kifejezés, ám személyekre vonatkoztatva ilyen esetben nem egy hatályos törvény alá esõ témáról van most szó, politikai találgatásokra adhat okot, olyanra is, hogy a kormányzatnak tetszõ személyeket fognak kinevezni majd. Ezt nem hiszem, mert voltak már olyan döntések, amelyek az értékegyensúlyt, a politikai egyensúlyt hozták létre, s ezek éppen minisztériumi döntések voltak.
Tisztelt Ház! Összegezve az elmondottakat: ez a politikai stílus, a megfelelõ tájékoztatás és párbeszéd hiánya bizalmatlanságot ébreszt mindenkiben. Egyszerre, egy idõben ennyi rossz hír csak a figyelmet osztja meg. Azért beszéltem tehát ezekrõl együtt, mert ismétlõdõ események sorozatáról van szó, visszatérõ jelenségrõl, nem szeretném ha elmennénk emellett szó nélkül. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Dr. Kelemen András tapsol.)