DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az elmúlt hét végén két olyan rendkívüli esemény történt, amely Magyarország környezetállapota szempontjából is jelentõsnek minõsíthetõ, ezért szükségesnek tartom, hogy ezekrõl a tisztelt Háznak is rövid tájékoztatást adjak.
Az elsõ 1995. október 27-én egy kelet-szlovákiai vasmûben történt ipari baleset, amelynek következtében veszélyes szennyezõanyagok kerültek Kassa környékén a levegõbe. A baleset pénteken történt, de a magyar illetékesek - a polgári védelem, a környezetvédelmi felügyelõség és az Állami és Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat helyi szervei csak 28-án, szombaton, a délelõtti órákban szereztek tudomást róla. Az értesülést követõen haladéktalanul megtették a szükséges és koordinált intézkedéseiket. Mindhárom szervezet elvégezte a levegõminõségi méréseket az érintett határszakaszon.
A nehéz körülmények között beszerzett információkból arra lehetett következtetni, hogy a Kassa környéki baleset során egy szén-monoxid-felhõ keletkezett, amely kedvezõtlen széljárás esetén elérhette volna a magyarországi településeket is. Szerencsére azonban nem így történt. A polgári védelem és a bányamentõ-szolgálat hordozható mûszereivel, a környezetvédelmi felügyelõség pedig mérõbuszával mérte a szén-monoxid-koncentrációt. Megállapították, hogy a levegõben mért szén-monoxid-koncentráció értéke jóval a megengedett levegõminõségi határérték alatt volt, és a szélirány is kedvezõ volt a magyar határ menti települések szempontjából.
Szombat délután a Kassán tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a gázrobbanás utáni meghibásodást elhárították, és a szén-monoxid-felhõ szétoszlott. A méréseket a magyar oldalon a polgári védelem vasárnap délelõttig folytatta.
Az imént elmondottak képviselõtársaim számára is nyilvánosságot kaptak a szombati nap folyamán a sajtó útján. Azért tartom azonban szükségesnek, hogy napirend elõtt szót kérjek ez ügyben, mert alá szeretném húzni az ilyen ügyekben a szomszédos országokkal való együttmûködés fontosságát. Egyúttal kénytelen vagyok arról tájékoztatást adni, hogy a Magyarországgal szomszédos országok nagyobbik részével nem mûködik a Finnországban 1992. március 17-én aláírt, ipari balesetekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményben foglalt értesítési kötelezettség. Ez az egyezmény kimondja, hogy egy adott országban bekövetkezett és határokon átterjedõ következményekkel járó ipari balesetnél az érintett szomszédos országokat haladéktalanul értesíteni kell; meg kell mondani, hogy mi történt, és együttmûködés keretében fel kell készülni a lehetséges következmények felszámolására is.
Az egyezmény titkárságának nyilvántartása szerint Ausztria aláírta az egyezményt; velük kapcsolatban értesítési gondjaink eddig sem voltak. Ukrajna aláírta az egyezményt; Románia, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország az egyezményt még nem írta alá, holott a határokon átterjedõ ipari balesetek nemcsak az adott országban okoznak problémát, hanem a szomszédos országokban is.
Úgy ítéljük meg, hogy az Európához tartozásnak ez is egy lényeges feltétele. Emiatt a Külügyminisztérium útján sürgetni fogjuk szomszédainkat az egyezmény mihamarabbi aláírására és legalább a minimális értesítési rendszer kiépítésére és mûködtetésére.
A másik szennyezés hazai eredetû. 1995. október 29-én 11 órakor a Duna 1719-es folyókilométer-szelvényében, Esztergom térségében, 80 százalékos fedettségû olajszennyezõdést észleltek a vízfigyelõk, valamint a komáromi vízrendészet munkatársai. A szennyezés eredetének kivizsgálása során megállapították, hogy a szennyezõdés a Mahartnak az 1766-os folyókilométer- szelvényben horgonyzó T-110-es uszályából jutott a folyóba, amely Százhalombattáról Linzbe szállította volna az orsóolajat. A sérült uszályt a Mol Rt. komáromi uszálykikötõjébe szállították, ahol a sérült olajcellákból egy másik tartályba fejtették át a megmaradt olajat. A Mol Rt. szakemberei az átfejtéssel egyidejûleg a kikötõben a kárelhárítási munkálatokat is megkezdték, és a kifolyt olaj tovaterjedésének megakadályozására merülõfalat telepítettek.
A szennyezésrõl valamennyi vízhasználót, az összes vízkivételi mûvet és az összes erõmûvet - beleértve a Paksi Atomerõmûvet is - idõben értesítették. Az uszály kikötõben történt biztonságba helyezéséig mintegy 8-10 tonna jutott a Duna felszínére, aminek leszedésére - tekintettel a rendkívül nagy felületen és vékonyan, filmszerûen szétterült olajra - nincs technikai lehetõség. Emiatt az alvízi országok értesítése is szükségessé vált, amit az illetékes együttmûködõ Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség igazgatója meg is tett.
A megkezdett kárelhárítási munkálatok befejezésére, a sérülés okának kiderítésére, valamint a felelõsség megállapítására ma délelõtt az Észak- dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség kezdeményezésére helyszíni bejárás történt. A szennyezés okozója természetesen viselni köteles a kárelhárítás valamennyi költségét, és ezen kívül rendkívüli szennyvízbírságot is köteles fizetni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)