DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A mai napirenden szereplõ, T/1474. szám alatti törvényjavaslat valóban meglévõ fontosságát és szükségszerûségét a Független Kisgazdapárt is elismeri. Ehhez kapcsolódóan néhány gondolatot engedjenek meg, hogy megfogalmazzunk e törvényjavaslattal kapcsolatosan.
A törvénytervezet a magyar jogtörténet során elsõ ízben tesz kísérletet arra, hogy várhatóan hosszabb távra meghatározza a magyar titkosszolgálati közösség struktúráját, mûködésének leglényegesebb elemeit, helyét az állami szervek rendszerében és viszonyát a társadalomhoz oly módon, hogy a demokratikus állam biztonságos mûködése megvalósuljon, ugyanakkor a társadalom és az állam alapintézményei ne sérüljenek.
Titkosszolgálati törvényt alkotni e téma rendkívül kényes volta miatt nagy feladat. Nagy konszenzuskészség és sok idõ kell az alkalmazható megoldások kiérleléséhez. Nem véletlen, hogy még az oly nagy demokratikus hagyományokkal rendelkezõ országokban is, mint Svájc vagy Nagy-Britannia, csak a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére születtek meg a titkosszolgálatok tevékenységét átfogó módon szabályozó, a társadalom számára is nyilvános jogszabályok. Ilyen sok idõnk nekünk erre nem volt, és további idõ sincs, hiszen e törvényt mindenképpen meg kell alkotnia az Országgyûlésnek, mert a mai társadalmi-gazdasági helyzetben a titkosszolgálatokat a szabályozás jelenlegi állapotában - gondolok itt az 1990. évi X. törvényre - már nem lehet, nem szabad tartani. A jelenlegi szabályozás továbbélése a szolgálatok mûködésének ellehetetlenülését eredményezné, éppen a legfontosabb vonatkozásban, a titkos információgyûjtés területén. Nem volt és nincs e téren tehát sok idõnk, így nagyfokú konszenzuskészséggel, az e körbeni érdekek föltárásával és konszenzusos érvényesítésével van esély most egy olyan európai színvonalú törvény megalkotására, amely az ország nemzetbiztonsági érdekeit a maga teljességében biztosítja és védi.
Egy titkosszolgálatokkal foglalkozó törvény csak akkor lehet jó, ha végérvényesen képes feloldani a társadalom és a szolgálatok között, valamint a biztonsággal foglalkozó szolgálatok egymás közötti, valamennyiünk által ismert okok miatt meglévõ, a múltban gyökerezõ feszültségeket.
(16.30)
Kell hogy az állampolgár megértse a titkosszolgálati munka szükségességét, ne ellenségnek, hanem a sajátjának tekintse a szolgálatokat, továbbá megértse, hogy a szolgálatok léte szükséges rossz: de ezeket az állam mint eszközt kénytelen alkalmazni külsõ és belsõ érdekeinek biztosítása, a demokratikusan mûködõ társadalom védelme érdekében.
A törvénnyel szemben támasztott követelmény az is, hogy a szolgálatokat integrálja a társadalom demokratikus mûködését biztosító intézmények sorába, rendszerébe. Társadalmi támogatottság hiányában a szolgálatok ismét elidegenednek, és végsõ soron mûködésképtelenné válnak. Kérdés, hogy a törvényjavaslat a kodifikáció leheteséges kellékeit, eszköztárát felhasználva megvalósítja-e a fenti célok elérését, és a tervezet szabályai e célok elérése irányában hatnak-e. Úgy látom, alapvetõen igen, azonban nem lehet elmenni olyan kérdések mellett, amelyek - véleményem szerint - nem kellõen rendezettek.
Mindenekelõtt megemlítem, hogy a tervezet címe és tartalma önmagában is ellentmondásos. A tervezet szándéka és címe szerint a nemzetbiztonsági szolgálatokról szól, azonban tartalmát megismerve eléggé világossá válik, hogy a leírtak csak az elhárító jellegû nemzetbiztonsági szolgálatok számára határoznak meg eljárási módokat, jogosultságokat és kötelességeket. A hírszerzõ jellegû szolgálatokra vonatkozóan puszta megnevezésükön és feladataik felsorolásán kívül a tervezetben szinte semmi nem található. Ezért e törvényjavaslat címét helyesebb lenne talán úgy meghatározni, hogy "Törvényjavaslat az elhárító szolgálatokról".
Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem tudom, feloldható-e ez az aránytalanság, féloldalúság a tervezet tartalmában.
A tervezetbõl egyébként erõsen kiérzõdik, hogy annak elkészítésekor a szolgálatok saját maguk számára határoztak meg feladatokat, ezeket nem egyeztették, vagy nem megfelelõen egyeztették egymással, aminek az lett az eredménye, hogy a feladat- és hatáskörre vonatkozó döntést úgy delegálták magasabb szintre, hogy az eltérõ véleményeket a magasabb szinttel nem közölték, ezáltal az indokolatlan párhuzamos mûködés feltételeit teremtették meg. E kérdéssel más aspektusból még foglalkozni kívánok.
Tisztelt Ház! A javaslat szövegezése néhol nem konzekvens. A fogalmak értelmezését illetõen például nem tudom, hogy a B-típusú biztonsági kérdõív 18. pontjában meghatározott "huzamosabb idõ" mit jelent. Csak vélelmezni tudom, hogy a C-típusú kérdõív szintén 18. pontjában meghatározott "hat hónapon túli idõtartam" lehet ez a hosszabb idõ.
A tervezet 29. §-ának (1) bekezdése tartalmazza "a nemzetbiztonság szempontjából különleges fontosságú állami szervek" kitételt. Sehol sem határozza meg azonban, hogy mely állami szervek minõsülnek ilyennek. A fogalmakat egységesen és értelmezhetõen kell egy tervezetben használni, a késõbbi jogértelmezési zavarok elkerülése végett.
A tervezeten végigvonul egy dilemma: ne legyen a titkosszolgálat hatóság, de közben a lehetõ legtöbb hatósági jogkört biztosítsa magának. Például: személyes szabadságot korlátozhat, lõfegyvert használhat, elõállíthat - és sorolható lenne tovább. Ez a törekvés az európai megoldásokkal szemben áll. A titkosszolgálatok feladatainak jellegébõl alapvetõen adódik a láthatatlan tevékenység, nem pedig a hatósági jogosítványok gyakorlása. A hatósági intézkedések törvényben megfelelõ módon történõ foganatosítására ismereteim szerint a szolgálatok tagjai nincsenek is felkészülve.
A törvénytervezet öt titkosszolgálatot nevez meg, ezzel tovább tagolja a jelenleg mûködõ négy szolgálatot. E felsorolás kísértetiesen emlékeztet az 1990 elõtti állapotokra. Ha összevetjük a korábbi felállással, akkor szinte teljes azonosságot látunk. Információs Hivatal - ami egyenlõ a III/I-es csoportfõnökséggel; Nemzetbiztonsági Hivatal - egyenlõ a III/II-es csoportfõnökséggel; a Katonai Biztonsági Hivatal a III/IV-es csoportfõnökséggel egyezik, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pedig a III/V-ös csoportfõnökséggel. A változás csak annyi, hogy a III/III-as csoportfõnökség helyére a Katonai Felderítõ Hivatal került.
A titkosszolgálatok számának növelése azt jelzi, hogy a funkcionális szempontok kevésbé, a financiális szempontok pedig egyáltalán nem játszanak szerepet, azaz nem igazán érdekes, hogy a szolgálatok mûködtetése mennyibe kerül. Ezt egyébként egyértelmûen támasztja alá a törvényjavaslat 9. §-ának a) pontja, amely lehetõvé teszi, hogy egyes szolgálatok fejlesztéseiket, beszerzéseiket külön-külön hajtsák végre. Úgy tûnik, mintha az élet minden területén tapasztalható megtakarítási törekvések a titkosszolgálati szférára nem vonatkoznának. Az öt szolgálat létrehozásával meghagyják, illetõleg törvény által biztosítják a szolgálatok, illetõleg azok vezetõi eltérõ érdekeinek érvényesülését. A javaslatban kísérlet sem történik ezek ésszerû integrálására.
A profil szerinti összevonás nemcsak lehetséges, de kívánatos is volna, ez jelentõs költségmegtakarítással, másrészt nagyon jelentõs hatékonyságnövekedéssel járna együtt. Az a sokszor hangoztatott vélemény, amely szerint akkor ellenõrizhetõk jól a titkosszolgálatok, ha a struktúrájuk megfelelõen tagolt és ezáltal átlátható, úgy vélem, a megszilárduló demokrácia viszonyai között már nem érv. Álláspontom szerint az országnak elég lenne egy hírszerzés és egy elhárítás. Nálunk nagyobb méretû és lakosságszámú országok kettõ vagy három titkosszolgálatot mûködtetnek - például Ausztriát vagy Németországot is említhetem.
Teljesen felesleges öt titkosszolgálatot létrehozni. Nem osztom azt az álláspontot, hogy információs túlhatalom jönne létre az egy hírszerzés, egy elhárítás megvalósulásával. Információs túlhatalom ugyanis nem a szolgálatoknál, hanem az azokat irányító, felügyelõ miniszternél vagy minisztereknél keletkezhet, akiknek nap mint nap jelentenek a szolgálatok.
Megemlítem azt is, hogy a szolgálatok számának növelésével csökken az esély arra, hogy a kormány elõtt hiteles kép alakuljon ki az ország nemzetbiztonsági állapotáról. Nem tudom értelmezni a szakszolgálatnak önálló titkosszolgálattá minõsítését, hiszen a titkosszolgálatok ismérveinek ez a szolgálat nem felel meg. Miniszter úr expozéjában említette, "megerõsítésre került a szakszolgálat szolgáltató jellege". Pont ez a csak szolgáltató jelleg teszi kétségessé azt, hogy ez a szolgálat önálló titkosszolgálatnak minõsül-e.
Engem nem nyugtat meg teljesen az, ami a miniszteri expozéban elhangzott, hogy beterjesztésre kerül a parlamentbe a szolgálatok szervezetrendszerével kapcsolatban egy országgyûlési határozati javaslat, amely azt fogja tartalmazni, hogy meghatározott idõpontig a szolgálatok szervezetét felül kell vizsgálni és esetleges ésszerû változatásokra lépéseket kell tenni. A jelen törvényjavaslat elfogadása után - mivel kétharmados a törvény, és módosítása is csak kétharmados többséggel képzelhetõ el - mindenfajta módosítást esélytelennek látok a jövõben.
(16.40)
Ez a szervezetrendszer fog hosszú-hosszú évekre konzerválódni.
Már említettem: a szolgálatok feladatait elemezve szembetûnik, hogy ezek hatáskör és illetékesség szempontjából nem különülnek el élesen egymástól, az átfedések egyértelmûek. Ez magában hordozza az egymás tudta nélkül, egyazon területen folytatott titkosszolgálati munka reális és kézzelfogható veszélyeit. Már elõre indukálja a szolgálatok közötti koordinálatlan és párhuzamosan folytatott titkosszolgálati tevékenységet.
A területi illetékesség - a belföldön, illetõleg külföldön folytatott titkosszolgálati tevékenységet értem alatta - egyértelmûen nem került rendezésre. Ez ahhoz vezet, hogy a hírszerzõ szolgálatok a könnyebb ellenállás irányába dolgozva információkat Magyarország területén fogják megszerezni. Ezzel nem a funkcionális feladataiknak megfelelõen járnak el az információszerzés terén.
A korábbi tervezethez viszonyítottan az új tervezetbõl részben kikerült a szervezett bûnözés elleni feladatkör. Miniszter úr az expozéjában külön is szólt róla, hogy a szervezett bûnözést kiemelték a tervezetbõl, nem említette meg viszont, hogy az Információs Hivatal feladatkörében a 4. § c) pontjánál a külföldi szervezett bûnözés elleni feladat megmaradt. Furcsának látom az egész problematikát, ami nem a klasszikus értelemben vett titkosszolgálati területek titkosszolgálati tevékenységi körbe való bevonásával kapcsolatos.
Mirõl is van itt szó? A bûnözés elleni harc a rendõrség hatás- és feladatkörébe tartozik. A titkosszolgálatok sok országban másodlagos szereplõként, háttérszereplõként - természetesen nyomozó hatósági funkciók nélkül - részt vesznek egyes bûncselekményfajták felderítésében. Generálisan kizárni e szervezeteket a bûnözés elleni harcból már csak azért is képtelenség, mert számos esetben a titkosszolgálati munka kapcsán olyan köztörvényes bûncselekményekre utaló információk birtokába jutnak, amelyek azonnali átadása a rendõrség részére nem lehetséges, a titkosszolgálatoknak saját hatáskörben kell még néhány további lépést tenni.
A tervezet nem is zárja ki teljesen a bûnözés elleni harcból a titkosszolgálatokat, hiszen nevesít olyan köztörvényes bûncselekményfajtákat, amelyek elleni harcban a szolgálatoknak feladatuk van. Nem értem, hogy mi különbség van e körben a külföldi szervezett bûnözés és a magyar szevezett bûnözés között, hisz az egyiket nevesíti az Információs Hivatal feladatkörében a javaslat, míg a Nemzetbiztonsági Hivatal feladatkörébõl ugyanezt kiemeli. Azt pedig végképp nem értem, hogy ha az Információs Hivatal "információkat gyûjt a nemzetbiztonságot veszélyeztetõ külföldi szervezett bûnözésrõl, különösen a terrorszervezetekrõl, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemrõl", szól az idézet, azaz a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem a szervezett bûnözés kategóriájába tartozik, akkor ugyanez szervezett bûnözés nélkül jelentkezik a Nemzetbiztonsági Hivatal elhárító tevékenységében.
A félreértések elkerülése érdekében nyomatékosan kijelentem: nem amellett vagyok, hogy a titkosszolgálatok a rendõrség konkurrens szerveivé váljanak, de azt nem tudom elfogadni, hogy a szervezett bûnözést mint fogalmat, például olyan indokkal vegyék ki a javaslatból, hogy az büntetõ-, anyagi jogi szempontból tisztázatlan. Ismereteim szerint a rendõrségi törvény is tartalmazza a szervezett bûnözés kitételét.
Mindezekkel kapcsolatban még annyit megjegyzek, hogy információm szerint a szolgálatok ódzkodnak a nem klasszikus titkosszolgálati munkától, az pedig ténykérdés, hogy arra igazán nincsenek felkészülve szervezetileg, személyileg és technikai vonatkozásban sem. Hiányzik továbbá az e téren végzendõ eredményes munka információbázisa is.
Különös problémákat vet fel a nemzetbiztonsági védelem és ellenõrzés kérdésköre is. Érthetetlen, hogy a biztonsági ellenõrzés körébõl miért maradnak ki a legfontosabb közjogi méltóságok. Érthetetlen, hogy egyes személyi körök tekintetében miért van biztonsági ellenõrzés és nemzetbiztonsági védelem is együtt, más, igen fontos személyi körök esetében viszont ilyen kettõsség nem található a törvényjavaslatban. Megfontolandó lenne az e körbeni szabályozást újra átgondolni, és a szabályanyagot pontosabbá, jobban kezelhetõvé tenni, már csak azért is, mert a törvényjavaslatnak az egyik csomópontját képezi ez a rész, hiszen mind a nemzetbiztonsági védelem, mind pedig a biztonsági ellenõrzés az érintetteket személyükben nagyon is érinti.
Az ezzel kapcsolatos mindkét melléklet átgondolásra érdemes, hiszen egyikben sem szerepel például az olyan ügyész, akinek az elõzetes jóváhagyása kell a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel szembeni nyomozás megtagadása vagy megszüntetése kilátásba helyezéséhez, ha ez a személy éppen információt szolgáltat. De nem szerepelnek az átvilágító bírák sem, akik államtitkok sorozatának a birtokába kerülnek. Gondolom, a személyi kör - természetesen nem parttalanul - még bõvíthetõ.
A hatályba léptetõ rendelkezés által megszabott idõtartam nagyon szûknek tûnik. Amennyiben a tervezet fõ szabályait tekintve a jelenlegi formában kerül elfogadásra, 90 nap semmiképpen sem elegendõ arra, hogy a szolgálatok az új, a korábbinál lényegesen bõvebb feladatok ellátására felkészüljenek, biztosítsák a szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
A többletfeladatok költségvetési szempontból is új igényeket támasztanak. Emellett szükséges a szervezeti feltételek megteremtése is. Új jogszabályokat is létre kell hozni kormány- és miniszteri szinten. Megemlítem, hogy a rendõrségi törvény pontosabb, kétszer hosszabb idõtartamot állapított meg a hatálybaléptetésnél, de a kormány ezt sem tudta betartani. A problémák sokasága keletkezik a túl korai életbeléptetésnél. Erre most is élõ példa az idegenrendészeti törvény. Erre vonatkozóan módosító indítványt nyújtottam be.
Az általam elmondottak a jobbítás szándékával hangzottak el e fontos törvénytervezettel kapcsolatosan, tudniillik a Független Kisgazdapártnak érdeke - és azt hiszem, valamennyi parlamenti pártnak is érdeke -, hogy ne egyciklusos törvény szülessék ebbõl a törvényjavaslatból, hanem egy olyan törvény, amely hosszú távú lesz, nem egyes kormányok, hanem az egész magyar társadalom, az egész magyar állampolgárság érdekeit egyformán szolgálja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)