DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Örömmel élek a lehetõséggel, hogy az Állami Számvevõszék fennállása óta elsõ alkalommal közvetlenül a plenáris ülésen szólhatok a Számvevõszék kollektívájának éves munkájáról, tapasztalatairól. Ez örömmel tölt el még akkor is, ha mérsékelten lehet ezt az ülést plenárisnak nevezni, de hát azt mondják, ilyenkor ez már így szokásos...
Engedjék meg, hogy ezúttal is hangsúlyozzam: az Állami Számvevõszék tevékenysége alapvetõen az önök bonyolult és felelõsségteljes tevékenységének segítésére irányul. Elsõdleges számunkra az Országgyûlés törvényhozó és ellenõrzõ munkájának elõmozdítása. Évente mintegy ötven központi vizsgálatot végzünk - a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenõrzésén túl. A vizsgálatok kapcsán az ellenõrzött szervek figyelmét felhívjuk a hibák kijavításának módjaira és esetenként az eredményesebb munkavégzés lehetõségeire.
Jelentéseink egy részét a bizottságok megvitatják. Önöktõl és a kormányzat illetékeseitõl mind többször kapunk arról visszajelzést, hogyan hasznosítják tapasztalatainkat, javaslatainkat. Több jelentésünk az Országgyûlés plénuma elé is kerül.
Mi azt is szívesen vesszük, ha jogos kritikát kapunk, ha hiányolnak valamit jelentéseinkbõl. Ez is azt jelenti ugyanis, hogy figyelnek ránk. Ezért is fektetünk nagy súlyt munkánk, jelentéseink széles körû nyilvánosságára. A nyilvánosság, a közvélemény szerepe a demokrácia elválaszthatatlan része, a számvevõszéki tevékenység hasznosításának fõ színtere. Feladataink teljesítése során egyértelmûen és teljes határozottsággal jut érvényre a Számvevõszéknek az államszervezetben elfoglalt helyébõl, rendeltetésébõl adódó sajátossága, nevezetesen az, hogy alapfeladata a köz szolgálata. Igen: az adófizetõ állampolgárokat, a társadalmat szolgáljuk.
Erre indít, erre ad lehetõséget, jogot és kötelezettséget a kibontakozó, erõsödõ s valóságosan mûködõ, kisebb hibákkal mûködõ demokrácia.
Ilyen körülmények között arra kap bátorítást az ellenõrzõ szervezet, hogy mindig tárgyszerûen, a szakmai szempontok következetes érvényesítésével, szükség esetén a végrehajtó hatalom kritikusa is legyen. Tapasztalhatták legutóbb a '94-es zárszámadással kapcsolatban, hogy kritikai tevékenységünk nem csökken.
Akár az 1994. évi tevékenységünkrõl szóló jelentésünkben foglaltakat, akár az 1995. év során az önökhöz eljuttatott jelentéseink tartalmát vesszük szemügyre, rávilágíthatunk arra, hogy a Számvevõszék megállapításai és ajánlásai messzemenõen alátámasztják a kibontakozó változásokat. Azokat, amelyek az államháztartás újraelosztó szerepének mérséklésére, deficitjének csökkentésére, a vállalkozói szféra mozgásterének bõvítésére irányulnak, és ennek érdekében, más irányú lépések mellett, az államháztartási reformra összpontosulnak.
Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Az elmúlt évi, de inkább mondhatnám, fennállásunk óta megszerzett ellenõrzési tapasztalataink alapján született több száz ajánlásunk, javaslatunk végsõ soron mind-mind az államháztartás megreformálásának szükségességére mutat. A tapasztalatok példái helyett egy- két megjegyzést fûzök az államháztartási reform elõkészületeihez, kialakulóban levõ elgondolásaihoz, amelyekkel az ÁSZ is hozzájárul vagy részt vesz az államháztartási reformbizottság munkájában.
(17.20)
Elõször is arra gondolok, bármilyen szép célokat fogalmaz meg a kormány gazdasági stratégiája, a modernizációs program, a pénzügyi reform, az elgondolásoknak ki kell állniuk a gyakorlat, a valóság próbáját.
Ide tartozik annak hangsúlyozása is - s ezt vizsgálataink határozottan alátámasztják -, hogy mondhatnám, újjá kell építeni mind a vállalkozói, mind a költségvetési, valamint az önkormányzati területeken a belsõ ellenõrzést.
Gondolom, magánvállalkozók majd gondoskodnak a tulajdonosi érdeknek megfelelõ ellenõrzésrõl. Abban azonban kevésbé hiszek - s ezt tapasztalataink alátámasztják -, hogy tudatos ráhatás és kezdeményezés nélkül az állami szférában mintegy önmagától kibontakozna és megerõsödne a belsõ ellenõrzés.
A másik témakör, amelyhez rövid megjegyzést fûzök, a soron levõ pénzügyi intézkedések lakossági hatásával, fogadtatásával függ össze. Munkánk során a legkülönfélébb helyekre jutunk el. Vizsgáljuk a fejezetek, a minisztériumok gazdálkodását, a vagyonkezelést, az adók, valamint a vámok beszedését végzõ szerveket, a társadalombiztosítást és a helyi önkormányzatok széles körét is.
A mi tapasztalataink is jelzik: az eddigieknél kiszámíthatóbban, körültekintõbben, nagyobb szociális érzékenységgel kell törekedni arra, hogy a pénzügyi egyensúlyhiány elengedhetetlen és következetes mérséklését oly módon és ütemben valósítsuk meg, hogy a lakosság, az állampolgárok, különösen a nehéz helyzetben levõ polgártársaink és családjaik mindennapi életvitelét, megélhetési kilátásaikat a lehetõ legkevésbé terheljük. Ebben látunk problémákat.
Az átalakuló társadalombiztosítás, valamint a helyi önkormányzatok rendszere keretében biztosítandó szolgáltatások mûködését tükrözõ ellenõrzési tapasztalataink sajnos gyakran ennek ellenkezõjét jelzik.
Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés számvevõszéki bizottsága véleményének figyelembevételével kialakított s az ÁSZ elnöke által jóváhagyott éves ellenõrzési terv alapján dolgozik. A tervbe beállítandó feladatainkat az alkotmány, a számvevõszékrõl szóló törvény és más törvények szabják meg.
Az utóbbi évek nagy ívû társadalmi mozgásai, a polgári demokrácia lassú kibontakozása, a gazdasági környezet számottevõ változásai és kihívásai nyomán egyre több és egyre újszerûbb feladatokkal találja szemben magát a Számvevõszék is.
E társadalmi és gazdasági változások körülményei között érthetõ, hogy az éves ellenõrzési feladatainkon kívül is mind gyakrabban kérnek fel minket egyes parlamenti bizottságok soron kívüli ad hoc vizsgálatokra is.
Munkánk, erõfeszítéseink magas szintû elismerése, a tisztelt parlamenti képviselõk irántunk megnyilvánuló bizalma jut kifejezésre ebben. E feladatoknak feltétlenül igyekszünk eleget tenni. Úgy véljük azonban, helyénvaló lenne valamilyen tudatosan, intézményesen kézben tartott rendszer és eljárás kereteiben megvalósítani a hasonló felkéréseket. Elképzelhetõ lenne a számvevõszéki bizottság mint az ÁSZ szempontjából hatáskörrel rendelkezõ bizottság közremûködése az ad hoc feladatokra, esetleg az országgyûlési határozathozatala, a megvalósítás személyi és anyagi feltételeinek meggondolásával együtt.
Említhetném munkánk hasznosításának sokoldalú példáit. Mégis, súlya és idõszerûsége miatt ezúttal csupán arra a két feladatra, a számvevõszéki jelentésre utalok, amelyekkel mostanában találkoznak, hölgyeim és uraim.
A központi költségvetés zárszámadásához, valamint a jövõ évi költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó munkánkra gondolok. Országunk jelenlegi helyzetében ezek kétségkívül meghatározó jelentõségûek.
Egyébként éves rendszerességgel visszatérõ feladatokról van szó, amelyek nem pusztán az Országgyûlés ellenõrzési, hanem egyidejûleg törvényhozási munkáját is segítik, annak tulajdonképpen részesei. Elõfeltételét képezik ugyanis a nagy jelentõségû törvények megalkotásának.
Felelõsségünk teljes tudatában tettük és tesszük meg megjegyzéseinket, következtetéseinket és ajánlásainkat a zárszámadás és a költségvetési törvény javaslatának tárgyalásakor.
Érthetõ, hogy segítõ szándékú megállapításaink, ajánlásaink élénk vitát is kiváltanak. A tartalmas vita minden bizonnyal elõmozdítja a lehetõ legjobb megoldást. Természetesen nemcsak a központi költségvetésre, hanem a Társadalombiztosítási Alapok zárszámadására, az állami vagyon sorsáról szóló beszámolókra, jelentésekre is gondolok.
(17.30)
Talán nem veszik rossz néven, ha jelzem, megítélésünk szerint a sorra múló évekrõl ezek az elszámolások nem mindig kapják meg a jelentõségüknek megfelelõ figyelmet. Néha azt is érezzük, hogy tapasztalataink hasznosításában nehézséget és bizonytalanságot okoz, ha az ellenõrzött szakmai tévedését, hibáját el nem ismerve, megállapításainkat mereven visszautasítja.
Tudom, a szabályok nem ritkán ellentmondásosak, s lehet hivatkozni a törvények betûje és szelleme közötti egyenetlenségekre is - mint ahogy ezt már tapasztaltuk. Mégis arra kérem önöket, hogy bízzanak bennünk, hiszen nekünk egyetlen érdekünk van csak, s ez a valóság politikai motívumoktól független, pontos bemutatása.
Kedvezõ változást jelez: a bizottsági elnökök értekezletén a közelmúltban lehetõségem volt arra, hogy véleményt cseréljünk a számvevõszéki tapasztalatok még hatékonyabb hasznosításáról. Kiemelkedõen fontos, rendezett és további perspektívával biztat a számvevõszéki bizottsággal való kapcsolatunk. Közösen keressük azokat a lehetõségeket, célszerû megoldásokat, amelyek révén a számvevõszéki tevékenység még közvetlenebbül és célzottabban mozdíthatja elõ a parlamenti képviselõk munkáját.
Felfogásunk szerint, amit eddigi, közel hatéves munkánk is alátámaszt, ellenõrzéseink hasznosítása mindenekelõtt azzal mérhetõ, hogy mit és mennyit használ fel abból az Országgyûlés, a kormány és az önkormányzatok. Ez a hasznosítás kétségkívül arra épül, hogy milyen átfogó irányítási, érdekeltségi, mûködési összefüggésekre tudnak rámutatni az ellenõrzések. Igen nagy eredménynek tartjuk, hogy a jogalkotás folyamatában az új törvények paragrafusaiban is közvetlenül testet öltenek tapasztalataink, javaslataink. Sok példa van erre. Nem törekedhetek a teljességre, így csak megemlítem az új privatizációs törvényt, az elkülönített állami pénzalapok mérlegének, továbbá a helyi önkormányzatok költségvetési beszámolójának auditálására vonatkozó elõírásokat, a politikai pártok gazdálkodására irányuló szabályozás fejlesztését, a közbeszerzési törvényt, a számviteli törvényt, a banktitokba való számvevõszéki betekintés lehetõségének megteremtését.
Jog és kötelezettség az ÁSZ számára, hogy a vizsgálatai során felszínre kerülõ jogsértések esetén következetesen éljen a rendelkezésre álló eszközökkel. Ám a kiragadott példastatuálás jellegû fellépés nem lehet jellemzõ a Számvevõszékre. Az alkalomszerû fellépések általános visszatartó erejében a magam részérõl csak korlátozottan hiszek. Mindemellett a jogsértéssel járó egyedi ügyek megoldása, a jog eszközeivel megtehetõ lépések megfelelõ figyelmet kapnak munkánkban, még akkor is, ha nincs különösebb nyilvánossága azoknak az ügyeknek, ahol éppen fegyelmi vizsgálat vagy büntetõeljárás folyik.
Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, bátran mondhatom, legjobb tudásunk szerint igyekeztünk ellátni feladatainkat. Ha feltesszük a kérdést: vajon változott-e az ÁSZ súlya megalakulása óta, akkor a válaszunk határozott igen. Ezt részben a rendszerváltás kibontakozásának tulajdonítjuk, továbbá annak, hogy feladataink, kötelezettségeink skálája az adott törvények keretei között sokkal szélesebb, mint amit induláskor feltételeztünk. Felkészült és szakmailag elkötelezett munkatársaink is mind több tapasztalatra tesznek szert. Fejlõdtek kapcsolataink a vizsgált szervekkel. A több mint fél évtizedes mûködés során ellenõrzési, szervezési és metodikai tapasztalatokkal is gazdagodtunk.
Engedjék meg, hogy a jövõre vonatkozóan mindössze két kérdést említsek befejezésül.
Az egyik az, hogy nem kétséges, idõszerûvé válhat majd a feladatainkat meghatározó törvény aktualizálása, finomítása, módosítása. Ezt indokolják az 1989-ben elfogadott törvény életbe lépése óta végbement társadalmi és gazdasági változások, nem kevésbé az elõttünk álló újszerû feladatok, ezek sorában az államháztartási reform is. Keressük a megoldásokat, amelyek révén az ÁSZ még tudatosabban követheti nyomon a nemzetgazdaság fõbb vagyoni és pénzfolyamatait. Nagyobb figyelmet fordíthat a fiskális és monetáris szféra kölcsönkapcsolatainak a számvevõszéki ellenõrzések szempontjából fontos elemeire. Továbbá megnyugtató megoldást kellene találnunk a nemzetközi összehasonlításban viszonylag szétforgácsolt, a helyi önkormányzatok mûködését segítõ, s érdemben kontrolláló ellenõrzésekre is.
A másik kérdés, amelynek kapcsán az önök idejét még igénybe veszem, az Állami Számvevõszék mûködési feltételeinek feszültsége, gondjai. Ezekre írásos jelentésünk is utal. A jelentés összeállítása óta eltelt idõszakban is vázolt feszültségek, problémák tovább mélyültek, miközben újabb és újabb bonyolultabb feladatokkal kell megbirkóznunk, egyre nehezebbé válik az ezekhez szükséges magasan képzett szakemberek megtartása vagy megszerzése. Ismeretes, hogy a rendkívül szigorú összeférhetetlenségi elõírások következtében gyakorlatilag munkatársaink számvevõszéki tevékenységükön kívül nem juthatnak jövedelemhez. A bérversenyben, amennyiben - az önök segítségével is -, nem történik változás, végérvényesen lemaradunk. Figyelnünk kell arra is, hogy létszámunk, technikai felszereltségünk, elhelyezési feltételeink és feladataink között ne legyenek törvényes kötelezettségeink eredményes ellátását veszélyeztetõ szakadékok.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Most, amikor megköszönöm azt a lehetõséget, hogy jelentésünket beadhattuk, éves jelentésünket a parlament plenáris ülése elé terjeszthettük, engedjék meg, hogy az ÁSZ egész kollektívája nevében annak a meggyõzõdésemnek adjak hangot, hogy ez a mai alkalom az elsõ, de nem az utolsó. Megítélésünk szerint egy folyamat kezdetén vagyunk. Ez minden bizonnyal odavezet, hogy az Országgyûlés, s annak pénzügyi, gazdasági ellenõrzõ szerve, az Állami Számvevõszék közötti kapcsolat, s - talán megengedhetem - együttmûködés, olyan tartalmat kaphat, amelynek révén még jobban tudjuk segíteni az önök felelõsségteljes munkáját. Annál is inkább, mert mi önökben, tisztelt képviselõk, a köz szolgálatának letéteményeseit látjuk. Úgy gondoljuk, ha az önök törvényhozó és ellenõrzõ munkáját közvetlenül is segítjük, akkor az egész magyar társadalmat szolgáljuk. Ez a mi feladatunk. Ehhez kérem további szíves támogatásukat.
S ha megengedik, egy gondolatot még felvetnék. A legtöbb országban a számvevõszék költségvetését a számvevõszéki bizottság hagyja jóvá. Tudniillik, ha a Pénzügyminisztérium hagyja jóvá mint a kormány szerve, nem vagyok benne bizonyos, hogy nem abban érdekelt, hogy minél kevesebben legyünk, vagy minél kisebb fizetéssel dolgozzanak az embereink. Kérem, érdemes azon elgondolkozni, hogy nem kellene-e nálunk is valami ilyenre törekedni, mert esküszöm, ha nem fognak növekedni a jövedelmek nálunk vagy a létszámunk nem nõ, akkor nem tudjuk megtartani azokat a magasan kvalifikált okleveles könyvvizsgálókat, akik a magánszférában lényegesen többet tudnak ma már keresni, mint az Állami Számvevõszéken. Hát kérem, ezen is érdemes lesz elgondolkozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(17.40)