Bernáth Varga Balázs Tartalom Elõzõ Következõ

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm szépen a szót.

Tisztelt Képviselõtársaim! Hogy a vita tovább folytatódjék, Keller képviselõ úrnak néhány gondolatot azért szabadjon elmondanom.

Tudniillik, hogy amit a Független Kisgazdapárt vezérszónoka elmondott... Gondolom, nem vonja kétségbe egyetlen képviselõtársam sem, hogy alaposan felkészült képviselõ és frakcióvezetõ. Minden alapot nélkülözõen mondhatom, hogy nemcsak felkészült, hanem át is nézett minden, idevonatkozó iratot, különösen az ÁSZ-jelentéseket. És ha részletesebben nem is tudta kifejteni elõadói beszédének egy-egy ténykérdését, az idõhiányra való hivatkozással történhetett.

Másrészt pedig az Állami Számvevõszék oly pontos és részletes ellenõrzési anyagot adott át, amelybõl - gondolom - a frakcióvezetõm is tanult és átdolgozta.

Ezen túlmenõen azonban mindannyian tudjuk, egy ellenõrzés nem biztos, hogy mindazokat a részleteket át tudja vizsgálni, amelyek ténykérdésként szerepelhettek volna jelentésében.

Az én megállapításom szerint frakcióvezetõnk még ezen túlmenõen a sajtóból és egyéb hírközlõ eszközökbõl is tudomással bírhatott olyan dolgokról, amelyeket itt állított frakcióvezetõi minõségében, beszédében.

Mindezekre figyelemmel azt mondom Keller képviselõ úrnak, hogy ezek figyelembevételével úgy hiszem, különös gond nem lehetett, mert ha egy dolgot az Állami Számvevõszék ugyan nem tudott leírni, mert nem észlelt vagy finoman fogalmazott, attól még a tények tények maradhatnak, legfeljebb látensen kezelendõk.

Köszönöm szépen. Ez volt a Keller képviselõ úr által elmondottakhoz az észrevételem.

(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke

foglalja el.)

Most pedig a napirenddel összefüggésben, az 1994. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatosan ennek a feladatnak egy részét szeretném kiemelni, mégpedig a helyi önkormányzatok 1994. évi kiegészítõ támogatásának és a központosított elõirányzatok felhasználásának módjára, megállapításaira vonatkozó részt. Megállapításaim, következtetéseim, javaslataim pedig az alábbiak szerint történnek.

A központosított elõirányzatok és az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatása az önkormányzatok forrásorientált normatív szabályozásának kiegészítõ elemét képezik.

A szabályozás bevezetésekor elsõsorban az önkormányzatiság kialakulásából, a szabályozórendszer változásából adódó problémák, a normatívák által nem kezelt egyedi helyzetekbõl, helyi sajátosságokból fakadó eltérõ feladatok megoldásának segítését szolgálták.

A szabályozás bevezetésétõl eltelt idõszakban a pénzügyi szabályozás feltételeinek változása következtében szerepük lényegesen módosult, felértékelõdött, aminek okai igen összetettek.

A helyi önkormányzatok által felhasználható központosított elõirányzatok terhére történõ finanszírozás lényegét, alapjait tekintve feladat- finanszírozásnak minõsíthetõ. Mûködésével kapcsolatosan kifogásolható, hogy túlzottan szétaprózódott, sokféle jogcímen lehet hozzájutni. A konkrét feladatok ellátásához a költségvetés által biztosított központosított elõirányzatok egy része nem a feladattal kapcsolatos kiadás egészére nyújt fedezetet. Más része pedig azáltal, hogy azt az önkormányzatnak meg kell elõlegeznie, jelentõs saját pénzeszközök folyamatos lekötését igényli. Így elsõsorban az egyébként is hátrányos helyzetben levõ önkormányzatok terheit növelik.

A központosított támogatások olyan feladatok finanszírozásához járulnak hozzá, amelyekhez az önkormányzatok egyéb pénzügyi forrásaira, a polgármesteri hivatalok többlet-adminisztrációjára, szervezõ tevékenységére, helyi ismereteire van szükség. E sokirányú adatszolgáltatási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettségnek, a törvények, rendeletek elõírásainak azonban az önkormányzatok többsége - részben szakmai felkészültség és technikai feltételek hiányában - nem tudott eleget tenni.

A központosított elõirányzatok igénylésénél az önkormányzatok nem mindig tartották be a jogszabályban foglaltakat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a törvényekben, rendeletekben az egyes támogatási formák igénybevételének, elszámolásának feltételei nem mindig egyértelmûek, illetve hiányosak. Ezért a minisztériumok esetenként egymásnak is vagy a törvény szellemének ellentmondó állásfoglalásokat, útmutatókat adtak ki. Ennek ellenére a vizsgálatok során több olyan problémát állapítottak meg, amelyekre az állásfoglalások sem tértek ki.

A központosított elõirányzatokon belül a közmûfejlesztések támogatása ösztönözte a lakosságot a közmûhálózati infrastruktúra kiépítésére. Ugyanakkor az önkormányzatok bevételeire és kiadási struktúrájára is kihatással volt. A kedvezmények miatt csökkentette a helyi adóból származó bevételt s az önkormányzati intézményeket érintõ hozzájárulással növelte a kiadásokat.

A nevelési segély kiegészítésének rendszere a kedvezõtlenebb pénzügyi helyzetben levõ önkormányzatokat - amelyek megfelelõ saját forrást nem tudnak biztosítani - kizárja e központi támogatásból. Ezért a jelenlegi formában történõ mûködését nem látom hatékonynak. A kapott támogatásokat több esetben az elõirányzatnál mérsékeltebb saját forrás felhasználása miatt nem tudták teljes mértékben igénybe venni.

Tisztelt Képviselõtársaim! A közalkalmazotti törvény bevezetésével összefüggõ többletkiadások egységes kiszámításánál a sokoldalú, körültekintõ elõkészítõ munka ellenére az F-kategóriába való sorolást esetenként a jogszabálytól eltérõen értelmezték. Ezért akik nem vették figyelembe a megváltozott törvényi elõírásokat, jogtalanul jutottak elõnyhöz azokkal szemben, akik a törvényi szigorításokat betartva, saját forrásból rendezték az F, lehetséges kategória miatti többletkiadást.

A közalkalmazotti törvény illetményrendszerének bevezetésébõl adódó éves többletbérigény felmérését követõen az önkormányzatok támogatását is éves szinten nem a pénzforgalmi szemléletû finanszírozásnak megfelelõen határozták meg, ami a központi költségvetésben 1,2 milliárd forintos szükségtelen többletkiadást eredményezett a kimutatott ellenõrzések szerint is.

Az önkormányzatok a gyermeknevelési támogatás és a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának igénylésénél és elszámolásánál a kormányrendeletnek nem egyértelmû elõírása, illetve a jogszabályok pontatlan alkalmazása miatt többször szabálytalanul jártak el.

A költségvetési törvény elõírása szerint, ha az önkormányzat a központosított támogatást nem a megjelölt feladatra használja fel, illetve a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékû támogatást vesz igénybe, köteles a támogatást visszafizetni.

Mindezeket figyelembe véve a 7. számú melléklet szerinti önkormányzatok a megjelölt jogcímen és összegben vettek igénybe jogtalanul támogatásokat.

Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatása is a szabályozás állandó elemévé vált. Átmeneti csökkenés után az elõirányzat jelentõsen növekedett. Ennek oka részben az is, hogy elmaradt az állam és az önkormányzat feladatainak elhatárolása.

A régi struktúrára, az évtizedek alatt kialakult ellátásra, elért színvonalra és szerkezetre telepített forrásszabályozás, az állami támogatás, hozzájárulás reálértékének csökkenése, az önkormányzatok döntési problémái az önkormányzatok költségvetésében egyre több egyensúlyi problémát okoznak, amelyeket a saját bevételek még a vagyon mobilizálásával együtt sem képesek feloldani.

A költségvetések egyensúlyban tartása, a jelentkezõ likviditási gondok enyhítése érdekében megnõtt az igénybe vett hitelek mértéke, az önkormányzatok harmada pedig kiegészítõ támogatásra benyújtott pályázattal kívánta - fõként saját döntése következtében adódó - pénzügyi gondjait mérsékelni.

(18.50)

Ezt elõsegítette az a körülmény is, hogy a szabályozás 1994-ben bõvítette a kiegészítõ támogatás igénybevételi lehetõségét, de az 1993. évihez képest kiszámíthatatlanabbá vált, mind az elbírálók, mind az önkormányzatok számára.

Az önkormányzatok az elbírálás szempontjait elõzetesen nem ismerték. A támogatási igények elbírálásánál a döntés-elõkészítést végzõk együttmûködésének hiánya, az elõzetes megállapodástól eltérõ döntés további problémákat okozott, és indokolatlan átcsoportosításhoz vezetett a központosított elõirányzatok és a kiegészítõ támogatás között. A kiegészítõ támogatások odaítélésénél a tákiszok kikapcsolása a rendszerbõl nagyon megnehezítette a kormányzati szervek munkáját. Az önkormányzatok a támogatást sok esetben nem a megfelelõ jogcímen igényelték, és a benyújtott pályázataik dokumentáltsága hiányos volt. Több önkormányzat a kizáró feltételek megléte ellenére nyújtott be igényt, a kiegészítõ támogatásra mégis kedvezõ elbírálásban részesült. Számos önkormányzatnál sem forráshiány, sem egyéb, a mûködést akadályozó körülmény nem állt fenn, hanem a törvénnyel ellentétesen különbözõ fejlesztési feladatok megvalósításához, illetõleg saját döntésbõl fakadó erõn felüli elkötelezettségek miatt kértek és kaptak támogatást. Az 1994. évi támogatási igények elbírálásánál változatlanul alapvetõ problémát jelentett, hogy nincs pontos minõsítési szempont, és ehhez igazodó statisztikai bázis, aminek az alapján általános érvénnyel meg lehetne állapítani, hogy melyik önkormányzat tartozik az önhibáján kívül hátrányos helyzetû kategóriába.

A támogatásokkal a forráshiányt kiváltó okok nem szûntek meg, a gazdasági szempontokat nélkülözõ önállósági törekvések eredményeként a kistelepülések egy része csak úgy képes a központi támogatással létrehozott intézményeit mûködtetni, ha ehhez további központi támogatást kap.

Ugyanakkor a kiegészítõ támogatási forma megléte, az elosztás módja az önkormányzatok egy részét indokolatlan igények benyújtására készteti, és nem a hatékony, takarékos gazdálkodást ösztönzi. Az önkormányzati forrásszabályozás fogyatékosságát is mutatja, hogy 1994-re közel megötszörözõdött az elõzõ évhez képest a kiegészítõ támogatás iránti igény, melynek azonban csak harmadát lehetett kielégíteni.

A támogatás összegét a megnövekedett igények miatt 1994. év közben kétmilliárd forinttal fel kellett emelni, ami arra is enged következtetni, hogy a normatív hozzájárulások fajlagos mértékének változatlanul hagyása tovább nem tartható. Már az elmúlt évi vizsgálat alapján is, vagy annak során javaslatot tehettek kiegészítõ támogatás alkalmazott formájának a megváltoztatására s szabályozó rendszer felülvizsgálatára arra illetékesek. A szükséges korrekciók elvégzése nem következett be. Ennek ellenére '95-ben a költségvetési törvény a mûködésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítõ támogatására nagy összegû elõirányzatot tartalmazó, több mint négy- és félmilliárd forinttal meghaladó összeget tervezett és használt fel erre.

Kifogásolható továbbá, hogy nem növekedett a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott települések által normatív alapon igénybe vehetõ kiegészítõ támogatás összege.

A költségvetési törvény alapján, amennyiben az önkormányzat valótlan adatot szolgáltatott, köteles a támogatást visszatéríteni. A helyszíni vizsgálatok megállapítása szerint az önkormányzatok olyan esetben is igényeltek és kaptak kiegészítõ támogatást, amikor nem álltak fenn annak törvényi feltételei, sem forráshiány, sem egyéb, mûködést akadályozó körülmény. Az ilyen esetek többségében az igénybejelentésbõl a döntéshozók számára ez látható volt, így az önkormányzatok adatszolgáltatása nem minõsíthetõ valótlannak.

Az ÁSZ vizsgálati megállapításai alapján a Pénzügyminisztériumnak és a Belügyminisztériumnak az alábbi javaslatokat tudnánk tenni:

Az államháztartási reformhoz kapcsolódóan a jövõben nem indokolt fenntartani az önkormányzati pénzügyi szabályozó rendszer részeként a központosított elõirányzatokat ilyen szerkezetben, jogcímen és összegben. A jogcímek egy része beépíthetõ lenne a minisztériumok, a központi szervek költségvetésébe, másik része a normatív hozzájárulások összegébe, illetve több jogcímen idõszerûtlensége miatt megszüntethetõ lenne. Mindaddig azonban, amíg fennmarad e támogatási forma, a szabályozási pontatlanságok megszüntetésével egyértelmûvé kell tenni a központosított elõirányzatok igénybevételének valamennyi feltételét és szabályát.

Az önkormányzati gazdálkodás biztonsága érdekében érvényesíteni kell az önkormányzati törvény azon elõírását, hogy a meghatározott feladatokon felül csak olyan kötelezettségeket állapítsanak meg az önkormányzatok számára, amelyekhez egyidejûleg az Országgyûlés biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet is.

Az önhibáján kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok támogatását az önkormányzati csõdtörvénnyel összhangban kellene felülvizsgálni. Enélkül, illetve az államháztartás reformja nélkül az eddigi rendszer kezelhetetlenné válik, módszerében és finanszírozásában egyaránt.

A rendelkezésre álló anyagi erõforrásokkal továbbra is a kiegyenlítõ rendszer normativitásának az erõsítését, az egyedi elbírálás lehetõségének jelentõs, a rendkívüli esetekre való leszûkítését tartjuk célszerûnek, utólagos elszámoltatás mellett. Ehhez azonban az elbírálási szempontok, a döntések nyilvánossága s a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradt települések rendelkezésére álló normatív források bõvítése is szükséges. Erre vonatkozóan az Állami Számvevõszék által készített jelentések igen alaposan határozták meg az önkormányzatisággal kapcsolatos feladatokat.

Mindenekelõtt köszönöm szépen a türelmüket e késõ órákban.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage