BURÁNY SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Az Országgyûlés költségvetési és pénzügyi bizottságának október 25-ei ülésén ezúttal ritka egyetértés uralkodott, midõn a törvényjavaslatot megvitattuk, és a bizottság 22 igen szavazattal, mindössze 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottság üdvözölte, hogyha bár kissé megkésve is, az államháztartási törvény tárgyalásával végre kezdetét veszi a régóta várt államháztartási reform.
Ezek után engedjék meg, hogy három kérdéskör kapcsán beszéljek a részletekrõl is. Az a három kérdéskör, amelyre utalni szeretnék: a teljes körû számadás kötelezettségét érinti; a gördülõtervezés témakörét érinti, valamint a kincstár funkcióit érinti.
Nézzük elõször a teljes körû számadás kötelezettségét! Régi alkotmányos elv, hogy Magyarországon az Országgyûlés testesíti meg a népszuverenitást, de ugyanakkor ehhez szükséges azt is hozzátenni, hogy ennek a népszuverenitásnak, az Országgyûlés szerepének érvényesülnie kell a közpénzekrõl való döntésben és e közpénzek tekintetében a teljes körû számadás körében.
Az alapok kérdésérõl államtitkár úr expozéjában már beszélt; engedjék meg, hogy egy elemre utaljak. Az eddigi gyakorlatban az elmúlt években lehetõség volt arra, hogy úgynevezett költségvetésen kívüli kötelezettségvállalások is terheljék a késõbbi kiadásokat. Ez úgy jelentkezett, hogy az adott évben ezek a kötelezettségek konkrét hiányt ugyan nem okoztak, a költségvetésben nem is feltétlenül jelentek meg, ugyanakkor a jövõ kiadásait növelték a kamatterheken keresztül. Úgy gondoljuk, hogy indokolt az a törekvés, ami a törvényjavaslatban is olvasható; nevezetesen, hogy a jövõben a törvényjavaslat elfogadását követõen ilyen kötelezettségvállalások a költségvetésen kívül nem lehetségesek.
A második, amirõl szeretnék beszélni, a gördülõtervezés, errõl is részletesen beszélt Akar államtitkár úr expozéjában. Ezért ennek a gördülõtervezésnek okaira, két indokára szeretnék csak rámutatni. Az elõbb is említettem a kamatterheket. Gondoljanak bele, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy csak az elmúlt néhány évben hogyan alakultak a költségvetés kamatkiadásai, hogyan többszörözõdtek meg, és milyen folyamatok okozták azt, hogy jelenleg, a jövõ évi költségvetés benyújtásakor már több mint 550 milliárd forint összegû kamatterhek fogják terhelni a jövõ évi költségvetést. Ha más nem is, ez önmagában is indokolja azt, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyek terhei több év múlva, több éven keresztül elnyújtva jelentkeznek, a költségvetés tárgyalásakor az Országgyûlés vegye számba. Errõl a törvényjavaslat gondoskodik.
A másik, amire szeretnék utalni: az elõrelátás szükségessége. Gondoljunk csak abba bele, hogy például a vámpótlékok '97-ben való megszûnése, a privatizációs bevételek elfogyása - hisz elõbb-utóbb elfogy az állami vagyon - csak a '97-es költségvetésben várhatóan mintegy 100-200 milliárd forint forráskiesést fognak jelenteni. És elõrelátó az az Országgyûlés, amely a költségvetés tárgyalása során ezekre a várható folyamatokra is kitekint, és ezekrõl rendelkezik. Ezért üdvözöljük azt a törekvést, hogy a költségvetés benyújtásakor, '97-tõl kezdõdõen a következõ két év fontos számait és kötelezettségbõl származó terheit is benyújtja a kormány.
A harmadik egy utolsó részletkérdés, amirõl beszélni szeretnék, ez a kincstár ügye. Errõl is az eddigi expozéban, illetve a bizottsági ajánlásokban már számos szó esett. Ezért ismét csak egy elemét szeretném kiemelni. Szeretnék rámutatni arra a gyakorlatra, amely a jelenlegi finanszírozás mellett talán az egyik legirracionálisabb eleme a finanszírozásnak, nevezetesen arra, hogy az alrendszerekben számtalanszor jelentkezik olyan többletforrás, ami az adott pillanatban nem szükséges a funkciók teljesítéséhez, és emellett a központi költségvetés hiánnyal küszködik, e hiányok fedezetéül hitelt vesz fel, adott esetben kötvényeket bocsát ki. És éppen az államháztartás alrendszerei vásárolják meg azokat a kötvényeket, amelyeket a kincstár, pontosabban a Pénzügyminisztérium ezzel foglalkozó szervezete e hitel finanszírozása érdekében kibocsát, és ezzel a finanszírozásban egy teljesen irracionális rendszer jön létre, a kamatterheken keresztül indokolatlanul tovább növelve a kiadásokat.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársaim! Ebben a néhány gondolatban szerettem volna összefoglalni bizottságunk ajánlását. Mi is javasoljuk, hogy a tisztelt Ház tárgyalja meg és fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Szocialista Párt padsoraiban.)