TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kérem elnök asszonyt, engedje meg, hogy a társasági adóról, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl szóló, valamint az általános forgalmi adóról és a helyi adókról szóló törvény módosításához egy hozzászólásban fûzzem hozzá a gazdasági bizottság véleményét, az elõterjesztõhöz kapcsolódva. (Az elnök bólintással jelzi hozzájárulását.) Köszönöm.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság 1995. október 25-én tárgyalt a T/1504. számon benyújtott, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.
A bizottság a törvényjavaslat tárgyalása során megállapította, hogy a változások nem rendezik át a társaságiadó-törvényt, nem mondhatók olyan kardinális mértékûnek, mint az 1995-ben megfogalmazódott, az osztott adókulcs révén.
A társaságiadó-törvény módosítása a beruházások ösztönzésére nyújtott adókedvezményeken kívül két célt szolgál: a jogharmonizáció megteremtését a nemzetközi és a belföldi jogszabályokkal, más törvényekkel, illetõleg a törvény célul tûzi maga elé, hogy az úgynevezett kiskapukat, az adóelkerülés lehetõségét megpróbálja bezárni, megszüntetni mint lehetõséget.
A törvénytervezet elsõdleges célja továbbra is a beruházások ösztönzése, az úgynevezett gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatását célzó kedvezmények beépülésével. Két ilyen térséget jelöl meg az adótörvény. Az egyik a már ismert kiemelt térség, ami a munkanélküliséghez kötötten differenciálja a térséget, a másik az úgynevezett vállalkozási övezet, amelyet nem az adótörvény definiál, hanem egy külön törvény rendelkezik majd arról, hogy mely területeket lehet ide sorolni.
(11.10)
A bizottsági ülésen kérdésekre válaszolva elhangzott, hogy a kiemelt térségre, illetve a vállalkozási övezetre megfogalmazott kedvezményrendszer nem egyértelmûen a beruházás nagyságához kötött, leginkább az exportnövekményhez kapcsolódik. Ezért azoknál a vállalkozásoknál, melyek ezekben a térségekben már jelenleg is exportbevétellel rendelkeznek mintegy 1,6 milliárd forintos kihatással számolhatunk. A legalább egy milliárd forint értékû termékelõállítást szolgáló beruházás kedvezménye körében a bizottságban vita alakult ki arról, hogy mire vonatkozik a "legalább", a beruházásra, vagy a termelt volumenre. A bizottság nem tartja egyértelmûnek a törvényalkotó megfogalmazását. Ma Magyarországon 267 olyan vállalkozás van, amely legalább 600 millió forintos exportbevétellel rendelkezik és 80 olyan vállalkozás, amely egy milliárd forintos beruházást kezdett el, illetõleg valósított meg 1994-ben, így ezt a kérdést a bizottság mindenképpen tisztázandónak tartja a részletes vita során.
A bizottság ülésén a törvénytervezetet érintõen más témakörben vita nem alakult ki, a gazdasági bizottság a T/1504. számon benyújtott, társasági adóról szóló törvénymódosítást 6 tartózkodással, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta.
A szavazás után a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõje kifejtette azon álláspontját, miszerint ezt az adótörvény-csomagot nehéz kezelni ilyen rövid határidõn belül. Szerencsésebbnek tartotta volna, ha ezek a törvények hamarabb kerültek volna a tárgyalási menetrendbe. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt nevében amellett foglalt állást, hogy nem támogatja a tárgysorozatba-vételt, illetve tartózkodik a szavazásnál, ami az adótörvényekre a továbbiakban is vonatkozik.
A bizottság a továbbiakban tárgyalt a T/1503. számon benyújtott fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról. A bizottsági tárgyalás során elhangzott, hogy a fogyasztásiadó- rendszerben alkalmazott tételes adók sajátossága, hogy magas inflációs körülmények esetén azok reálértéke csökken, tehát idõrõl idõre szükségessé válik a valorizálásuk. Erre kerül sor most a törvényjavaslat szerint, legalábbis erre, a tételes adók, tehát a termékek mennyiségi egységére megállapított fix összegû adók átlagos 15 százalékos emelésére tesz javaslatot a kõolajtermékek és az élvezeti cikkek esetében a szeszes italoknál, a sörnél és a dohánytermékeknél.
A 15 százalékos emelés az 1996. évre számított várható infláció mértéke alatt marad két megfontolásból. Egyrészt a kisebb adóemelés kisebb forgalomcsökkenéssel, a feketepiac kisebb elszívó hatásával járhat, így biztosabban realizálható adóbevételi többletet eredményezhet. Másrészt az üzemanyagok esetében az adóemelés révén a termelõ szférában jelentkezõ inflációs hatás ily módon kisebb mértékû lehet, amit a bizottság üdvözöl. 1996-ban, mint elhangzott, az adótételek valorizálása mintegy 21-21,5 milliárd forintot eredményezhet.
A bizottsági tárgyalás során vita alakult ki arról, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének új módon való megközelítése során a javasolt módszer szerint az értékesítés teljesítése keletkezteti a fogyasztásiadó- fizetési kötelezettséget, míg jelenleg a számla kiállításához kapcsolódik az adófizetési kötelezettség. Hogy miként szervezhetõ meg a számla adása, hogyan lesz összehangolva, milyen bizonylatolás szükséges az új szabályozás befejezése után, errõl az elõterjesztõ a bizottság elõtt elmondta, hogy jelenleg a vámon visszajött árura nem történik meg a fogyasztási adó kivetése, hanem rábízza az ügyfélre, hogy önadózás keretében rendezze ezt a kötelezettségét. Ezen változtatna ez a módosítás, miszerint a vámhatáron behozott, visszahozott áru esetében az adót kivetik. Természetesen a számla továbbra is egy megkövetelt bizonylat lesz. Ugyanakkor a bizottság elõtt továbbra sem sikerült tisztázni, hogy ez az egyébként is tetten érhetõ dolog hogyan fog mûködni a gyakorlatban.
A bizottsági ülésen kisebbségi véleményként a kõolajtermékek fogyasztási adójával kapcsolatban elhangzott, hogy elfogadhatatlan az a kormányálláspont, mely a tüzelõolajat megszüntette és csak a gázolaj létezik, melybõl 30-40 milliárd forint hasznot húz a pénzügyi kormányzat és most még ezen kívül fogyasztási adót emel ezeken a kõolajtermékeken.
Ugyancsak felmerült, hogy a mezõgazdaság nehezen tudja ezeket az üzemanyagárakat kitermelni, amikor a mezõgazdasági termékek árszintje igen alacsony. A bizottsági ülésen jelen lévõ meghívottak közül a Magyar Gépjármû Importõrök Egyesülete kérte, hogy a bizottság a személygépkocsik fogyasztási adójára vonatkozóan kidolgozott módosító javaslatukkal egészítse ki a kormányelõterjesztést, melyben a viszonylag alacsonyabb árfekvésû gépkocsik megvásárlásának elõsegítése érdekében kedvezõbb adókulcs bevezetését kérik, illetve ellentételként javaslatukban nehezítenék a korszerûtlen és használt gépjármûvek behozatalát. A bizottság a kérdéssel nem tudott érdemben foglalkozni ezen az ülésen, viszont a részletes vita során tárgysorozatába tudja venni.
A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl szóló törvénytervezetet 2 ellenszavazat és 2 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A T/1502. számon beterjesztett általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról a bizottsági ülésen elhangzott elõterjesztés alapján az áfatörvényben javasolt változtatások három csomópont köré tagolódnak. Az elsõ, hogy az adómértékek változatlanok maradnak, tehát nem számolhatunk jövõre az adómértékek emelésével, az adóbevételek forrását az adóalap szélesítésével és bõvítésével kívánja a kormány megvalósítani. A második fõ csomópont, hogy a jelenlegi szabályozás mûködése során feltárt visszaéléseket, kiskapukat a törvény bezárja, illetve ennek kapcsán egyszerûsítéseket is be kíván vezetni. A harmadik csomópont pedig az, hogy olyan módosító javaslat kerüljön a tisztelt Ház elé, hogy az az Európai Unióval kapcsolatos harmonizációs kötelezettségeinknek teljes mértékben megfeleljen, illetve az a jelenlegi jogszabályi viszonyok közé beilleszthetõ legyen. A bizottság az elõterjesztõ szándékaival teljes mértékben egyetértett.
Kérdésként felvetõdött, hogy a sajtóban azok a közgazdászok, akik az alternatív gazdaságpolitika kidolgozóinak vallják magukat, azt az álláspontot képviselik, hogy a fogyasztási adó és az általános forgalmi adó emelésével meg lehetne oldani a költségvetés problémáit. A bizottságban ezzel szemben az a vélemény alakult ki, hogy a fogyasztási adókulcsok emelkedése, vagy egy bizonyos mértéken felüli emelkedése a forgalom visszaesését eredményezi, tehát az adóbevétel nem nõne az adókulcsok emelésével. A forgalmi adókulcsok emelése mindenképpen inflációt gerjesztõ hatású, tehát az közvetlenül megjelenik a fogyasztói árakban, ami viszont más oldalról nem kívánatos.
Ugyancsak felmerült, hogy egyes vállalkozások ma Magyarországon csak jelentõs importtartalommal tudják megtermelni az exportképes terméket, ehhez nyilván importot használnak fel és az ez után befizetett általános forgalmi adó visszaigénylése túl hosszú idõt vesz igénybe. Magyarul: az állam használja a vállalkozók szabad pénzeszközeit. A jogszabály szerint az importhoz kapcsolódó általános forgalmi adót meg kell fizetni, a megfizetést követõ másnaptól lehet levonásba helyezni és az adóhivatalnak a bevallástól számított 30 napon belül kell az összeget visszautalni. Az adózás rendjérõl szóló törvény kizárja, hogy az importáfához kapcsolódóan lehessen fizetéshalasztást vagy részletfizetést kérni. A vitában válaszul elhangzott, hogy a pénzforgalmi adatokban a költségvetési bevétel 80 százalékát az importáfa adja, és ez egy olyan magas szám, amitõl a pénzügyi kormányzat nem tud eltekinteni, tehát ezen a téren nem tervez változást a törvénytervezet. A bizottságban viszont felmerült, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozni kell.
A bizottsági vitában továbbá elhangzott a használtcikk-kereskedelem kapcsán, hogy a használt autó a továbbiakban nem minõsül használt cikknek, pontosabban az nem minõsül használt cikknek, amire nem fizették meg az általános forgalmi adót.
(11.20)
És ha ezt - teszem azt - megfizették, például esetünkben az autóra, akkor miért nem minõsül használt cikknek? Ezen az anomálián folyt a vita. Ugyanakkor a bizottság elõtt tisztává vált, illetve tény, hogy a visszaélések egyik csapját zárja el az, hogy az autó nem lesz használt cikk, ami egyértelmûen arra hat, hogy a visszaigénylésekbõl ne lehessen óriási többletjövedelemre szert tenni.
A gazdasági bizottság a T/1502. számon benyújtott, általános forgalmi adóról szóló törvénytervezetet végül két tartózkodással tartotta általános vitára alkalmasnak.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításának általános vitára való alkalmasságáról folytatott vita során a bizottság megállapította, hogy a helyi adókról szóló törvény hatálybalépése óta eltelt közel öt év tapasztalata szerint évrõl évre erõsödik az önkormányzatok saját bevétel iránti igénye, egyre több önkormányzat él az adómegállapítás jogával. Jellemzõje: a nagyobb települések állapítanak meg helyi adót, így a városok 90 százaléka mûködtet egy vagy több helyi adónemet, ugyanakkor az önkormányzatok harmadát kitevõ kistelepülések jelentõs hányada nem él ezzel a lehetõséggel.
Az önkormányzatok saját adóbevétel iránti erõsödõ igényük ellenére is csak korlátozottan tudnak élni az olyan kézenfekvõ megoldással, mint a magánszemélyek tulajdonában lévõ ingatlanok megadóztatása. Ennek fõ okai, hogy a helyi adókról szóló törvény indokolatlanul széles körû kedvezményeket, mentességeket biztosít a magánszemélyek részére, ugyanakkor a bizottság elõtt elhangzott, hogy a helyi adót mûködtetõ önkormányzatok többsége a jelenlegi adómaximumoknak csupán 50-60 százalékát használja ki.
Az ülésen a helyi adókról szóló törvénytervezettel kapcsolatban elhangzott, hogy a tervezet két címen is tervezi az idegenforgalmi adó emelését. Egyszer a jelenlegi 100 forintról 300 forintra emeli a mértéket vendégéjszakánként és személyenként, másodszor pedig, mert eddig csupán a második éjszakától számítva kellett fizetni ezt a díjat, ezzel a javaslattal viszont már az elsõtõl. A Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke tájékoztatta a bizottságot, hogy Magyarországon három éjszaka az átlag tartózkodási idõ a kereskedelmi szálláshelyeken. Ezen a címen így gyakorlatilag 30 százalékos áremelés valósulhat meg. Jelenleg Magyarország idegenforgalmi versenyképessége ezt véleménye szerint nem viseli el; különösen nem január 1-jétõl, hiszen a szakma természetébõl adódóan minden árajánlat kinn van, a szerzõdések meg vannak kötve, s azokon már nehéz változtatni. További észrevételként ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy ha most még megemelkedik a szállásdíj, egyszerûen nem lesz érdeke a külföldi állampolgárnak Magyarországra jönni, hiszen már az élelmiszer, és egyéb árak is majdnem vetekszenek a nyugati árakkal. Ezzel tehát csak árthatnánk az idegenforgalomnak, és nemhogy több, inkább kevesebb hasznunk lesz ebbõl, kevesebb valuta érkezhet az országba.
A bizottság úgy foglalt állást e kérdéskörben, hogy amikor a törvényjavaslat megszüntet bizonyos kedvezményeket és megemel bizonyos mértékeket, az nem jelenti törvényszerûen azt, hogy valóban, az egyes településeken emelkednie kell az adótételnek. Errõl az önkormányzatnak kell dönteni. Azon a településen, ahol úgy látják, hogy az idegenforgalomhoz igen nagy érdek fûzõdik és az érdekeltség nagyobb, mint ami a bevételhez fûzõdik, akkor ott a képviselõ-testület nyilván nagyon mérsékelten fogja emelni ezt a tételt. A törvényjavaslat tehát csak a lehetõségeket bõvíti, de azt tartalommal az önkormányzatnak kell kitölteni.
A gépjármûadóval kapcsolatban az ülésen felvetésre került, hogy a gépjármû- tulajdonosokra és fõként a fuvarozókra, akiket nagyobb súlyú gépjármûvük kapcsán ez nyilván erõteljesebben érint, igen sok teher hárul. Félõ, hogy nagyon sok gépjármû-tulajdonos, fuvarozó nem bírja elviselni a gépjármûadót, a kötelezõ biztosítást, a magas üzemeltetési költségeket. Ugyanakkor az is felvetõdött, hogy a gépjármûadó a többi költségnemhez képest kis terhet jelent, s az úthasználathoz, az út igénybevételéhez, így az önkormányzati fejlesztésekhez való hozzájárulás formájában fokozottabban részt kell vállalniuk a gépjármû-tulajdonosoknak is.
A bizottság a helyi adókról és a gépjármûadóról szóló törvénytervezetet 2 ellenszavazattal, 4 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a szót. (Taps.)