AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalom és a politikai pártok egybehangzóan sürgetik a kormányt a fekete- és szürkegazdasággal szembeni határozottabb fellépésre, az adóelkerülés mérséklését eredményezõ intézkedések megtételére. A szükséges lépések egyik nyilvánvaló eleme a törvény tárgyánál fogva az adózás rendjérõl szóló törvény módosítása. A most beterjesztésre kerülõ javaslat fõ célja az igazságosabb közteherviselés elõmozdítása. Õszintén remélem, hogy ezzel a céllal a parlamenti pártok egyetértenek, s az ezt szorgalmazó jogos társadalmi igénybõl kiindulva fogalmazzák meg véleményüket, esetlegesen kiegészítõ vagy alternatív javaslataikat a tervezettel kapcsolatban.
A törvénymódosítási javaslat az említett fõ cél elérésére a jelenlegi törvényi keret gyakorlati mûködésének tapasztalataiból, a nyilvánvaló problémákból, az ismert adózói visszaélési szokásokból, illetve az elõírások ésszerûsítésének igényébõl indul ki. Az indítványozott módosítás fontosabb elemei a következõk:
A javaslat a fõ cél érdekében szélesíti az adóhatósági fellépés eszköztárát, az ellenõrzési jogosítványokat. A módosítások elsõsorban az adóhatóság információs bázisát hivatottak bõvíteni a meglévõ intézmények hatókörének fokozásával, például az adatszolgáltatás és a bejelentkezés terén, illetve az elrejtett, elfedett információ megszerzéséhez új jogosítványok beépítésével nyújtanak segítséget. Eközben a javaslat megõrzi a törvény egyik alapvetõ értékét, a jogállamiság követelményének megfelelõ adózói joggyakorlás garanciáját.
A ma hatályos elõírások alapján az adóhatóság egy szerzõdés valós tartalmának megállapítása érdekében csak adózónak minõsülõ és emiatt egyébként is az adózás rendjérõl szóló törvény hatálya alá tartozó személyek nyilatkozatát követelheti meg. A javaslat épp a magánszemélyek által igénybe vett gazdasági szolgáltatások ellenértékének közvetlen kiegyenlítési szokásai miatt terjeszti ki a nyilatkozattétel kötelezettségét az egyébként nem adózóra is, azért, hogy az adóhatóság információkhoz jusson a valós ellenértékekrõl, árakról.
A gyakorlatban elõfordul, hogy az adózó tevékenységének jelentõs részét az adóhatóság elõl rejtve végzi valamely kevésbé jövedelmezõ vállalkozás színlelése mellett. A helyszíni ellenõrzés mai szabályai nem teszik lehetõvé az adóhatóság számára, hogy az ilyen lepel mögé nézhessen, vizsgálati megállapításait csak az adózó által elé tárt iratok, körülmények alapján teheti meg. A javaslat szerint, ha adatok merülnek fel arra nézve, hogy az adózó nem mindenben áll az ellenõrzés rendelkezésére, az adóhatóság jogosulttá válik a vállalkozással összefüggésbe hozható helyszín, helyiség, gépjármû átvizsgálására, az elõtalált bizonyítási eszközök lefoglalására.
Az adóhatóság rendkívüli esetben a rendõrség közremûködésével is kikényszerítheti az adózó személyes közremûködése nélkül nem folytatható helyszíni eljárások esetében az adózó jelenlétét; ha pedig az adóhatóság alkalmazottaival szemben lép fel a vállalkozó fenyegetõ módon, az adóhatóságot a javaslat szerint rendõri védelem illeti meg.
A javaslat legfontosabb eleme abból indul ki, hogy sokan, kihasználva az önadózás lehetõségét és a szûkös ellenõrzési kapacitások tényét, hihetetlenül alacsony adóalapokat vallanak be megélhetésük forrásaként. Ezen a jelenlegi ellenõrzési szabályokkal és kapacitásokkal az adóhatóság nem képes érdemben változtatni, ezért a javaslat mindenki által átlátható módon segítséget jelent azoknak az adózóknak a kiválasztásában, akik bevallásuk valóságtartalmát az adóévben teljesített kiadások forrásának igazolásával nem tudják alátámasztani. Ekkor ugyanis az adóhatóság a becslés eszközével maga állapítja meg az adó alapját.
Konkrétan arról van szó, hogy a pénzügyminiszter rendeletben évente közzéteszi a kamarákkal együttmûködve kialakított jövedelemre, bevételre vonatkozó olyan differenciált határszámokat, amely alatt az adózókat az adóhatóság elszámoltatja. Nincs szó tehát a minimumadó vagy egy kreált legkisebb jövedelem becsempészésérõl, mindössze az adóhatóságot kényszeríti rá a javaslat, hogy kapacitásokat fordítson a legnagyobb számban elkövetett adórövidítések felderítésére és megakadályozására.
(11.50)
Ugyanis joggal feltételezhetõ, hogy a megadott limiteken aluli jövedelmet bevallók számottevõ része ténylegesen többet keres. Erre utalnak a vállalkozói személyi jövedelemadó-bevallások eddigi tapasztalatai is. Reményeink szerint az új szabályozás az érintetteket is arra ösztönzi majd, hogy a valósághoz közelebb esõ adóalapról adjanak számot bevallásaikban.
Tisztelt Ház! Mindenki számára nyilvánvaló, mekkora jelentõséggel bírnak az adótitok szabályai, milyen komoly érdekek fûzõdnek azok betartásához. Ugyanakkor az is indokolt, hogy szabályozott módon a közvélemény tudomást szerezzen azon adózók kilétérõl, akik nagymértékben sértették a közteherviselést s ezáltal mindannyiunk érdekeit.
A javaslatban szereplõ módosítások közül számos szabály az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében született, megszüntetve azokat a kötelezettségeket, amelyek a gyakorlati tapasztalatok alapján feleslegesnek bizonyultak, s az adózók, valamint az adóhatóságok számára is csupán indokolatlan többletfeladatot jelentenek.
Így mentesítést kapnak a bejelentési kötelezettség alól azok a jellemzõen idõskorú személyek, akik kizárólag kárpótlás vagy a szövetkezeti tulajdon nevesítése útján szerzett földterület bérbeadása révén válnának az általános forgalmi adó alanyává, de mint ilyenek, az általános forgalmiadó-törvény szerint áfafizetésre nem kötelezettek.
Megszûnik továbbá azoknak az általános forgalmiadó-alanyoknak az éves bevallásadási kötelezettsége is, akik a törvény alapján adómentesek. A havi és negyedéves bevallási kötelezettségek három-, illetve egymilliós összeghatárai hat-, illetve kétmillió forintra emelkednek, látványosan csökkentve ezzel a havi és negyedéves bevallások számát, mely nyilvánvaló könnyebbséget jelent nemcsak az adózók, hanem az adóhatóság számára is.
Ezeken túlmenõen a javaslat egyszerûsíti, nyomon követhetõvé teszi több ponton a bevallásadási elõírásokat. Mint ismeretes, még nem született döntés arról, hogy a személyi szám használata '96. január 1-jétõl vagy '97. január 1-jétõl szûnik-e meg véglegesen, ezért a javaslat - minden eshetõségre készen - olyan szövegezésben tartalmazza a majdan a személyi szám helyébe lépõ új adóazonosító szám kiosztásának és használatának, illetve a személyi számra épülõ nyilvántartási rendszerrõl történõ áttérésnek a szabályait, hogy azok a parlamenti döntéstõl függõen léphessenek hatályba.
Az adóeljárási törvénnyel szemben fennálló magától értetõdõ követelmény, hogy konzisztens legyen a hatályos adótörvényekkel. Ennek megfelelõen a javaslat tartalmazza mindazon rendelkezéseket, amelyek az idén változó jogi szabályokkal való konzisztenciát biztosítják. Az elõzõeken túl néhány jogvitára okot adó értelmezést igénylõ szabályt tesz egyértelmûvé az önök elõtt fekvõ javaslat.
Tisztelt Országgyûlés! Kérem önöket, hogy a közteherviselés alapvetõ alkotmányos elvének megvalósítása érdekében támogatásukkal, illetve konstruktív javaslataikkal növeljék az adókötelezettségek széles körû teljesítésének esélyeit, ezt a választópolgárok teljes joggal igénylik mindannyiunktól.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)