DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A büntetés- végrehajtás szervezetérõl szóló törvényjavaslat általános vitájában a címet kifogásolta Szájer József képviselõtársunk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl. A cím valóban furcsa, mert ez a törvény tulajdonképpen két nagy szervezeti egységre oszlik: egyrészt a büntetés-végrehajtás szervezetére, másrészt pedig a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos részre. Én mind a két dologgal kapcsolatban - ígérem, hogy rendkívül röviden, az ismétlések elkerülésével - szeretnék felszólalni.
Szeretném elõrebocsátani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslatot támogatja, és kisebb módosításokkal, de mindenféleképpen el fogja fogadni.
Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az elsõ szervezeti egységgel kapcsolatos különösebb gondom a következõ:
1963-ban került az igazságügyi tárcához a büntetés-végrehajtás, azóta ennek szervezeti részei pontosan, törvényi szinten nem kerültek szabályozásra. Most megtörtént ez a törvényi szabályozás - helyesebben a javaslat ezt tartalmazza -, rendkívül részletesen és rendkívül precízen.
(12.30)
Pontosan körülírásra került a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság feladata, az, hogy mit és hogyan kell biztosítani, csupán csak az az egy kérdés marad, hogy megvannak-e az objektív feltételei ennek a kötelezettségnek, amelyet a törvény a büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságára hárít. Engedjék meg, hogy hadd olvassam fel a törvénytervezet 5. § b) pontját, miszerint a parancsnokság különösen a fogva tartás biztonságával, a fogva tartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával kapcsolatos teendõket köteles ellátni. Tudomásom szerint - és itt statisztikai adatok állnak rendelkezésre - a fogva tartás biztonsága terén igen nagy hiányosságok vannak.
A miniszteri expozét, majd Szájer József képviselõtársam elõbb hivatkozott felszólalását követõen volt egy részletesebb vita a börtönhelyzet felmérésérõl, amit az igazságügy-miniszter úr akkor úgy értelmezett, mintha a testület tevékenységét kritizálná az ellenzék. Nem errõl van szó, tisztelt Igazságügyi Minisztérium! Arról van szó, hogy megítélésünk szerint - és ez az elmúlt ciklusban is komoly gondot okozott - tulajdonképpen tûzoltómunka folyt az elmúlt négy esztendõben, ahogyan errõl Balsai képviselõ úr is szólt az elõbb. Ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, csak a fogva tartottak jogaival törõdtünk, és tulajdonképpen elmulasztottuk a büntetés-végrehajtás objektív feltételeinek megvalósítását.
Nagyon komoly gondot okoz például az elõzetes letartóztatásoknál, hogy biztosítani kellene a büntetõeljárás-jog szerint az elõzetes letartóztatottak egyenkénti õrzését. Ez szinte lehetetlen a férõhelyek alacsony száma miatt. Engedtessék meg, hogy olyan adatokra hivatkozzam, melyek szerint a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben összesen 10 500 férõhely van, és ehhez képest 14 és fél ezer ember volt 1994 decemberében a büntetés- végrehajtási intézetekben. Következésképpen ez a hihetetlen nagy túlzsúfoltság nem ad lehetõséget arra, hogy a parancsnokság a törvényben és az általunk megszabott kötelességét pontosan és jól tudja teljesíteni.
Az 1971-es, büntetés-végrehajtás tárgyában megjelent törvényerejû rendelet a fogva tartottaknak alanyi jogként biztosítja, illetve az intézeteknek kötelességként írja elõ a foglalkoztatást. A miniszteri expozéból tudjuk, hogy a foglalkoztatás körülbelül 70 százalékban van csak biztosítva. Ennek egyéb, a rendszer jellegébõl adódó akadályai is vannak. Igen komoly akadályt jelenti az, hogy az a tizenkét gazdálkodó szervezet - amelyek tudomásom szerint jelen pillanatban már korlátolt felelõsségû társaságként tevékenykednek - igen komoly anyagi problémákkal küzd.
Gondok voltak az átszervezéssel, és természetesen gondok vannak ezzel az üzemeltetéssel. Itt az elõzõ feladatokhoz képest van egy lehetõség a BV- parancsnokság számára, mivel a foglalkoztatás terén jelentkezõ többletkiadásokat a költségvetés tartozik a BV felé megtéríteni. Igen ám, de nem ilyen egyszerû ez a kérdés, mert ugyanakkor az egész büntetés-végrehajtás 1995-ös költségvetési támogatása tudomásom szerint 9,5 milliárd forint volt. A 9,5 milliárd forintnak mintegy 50 százaléka jelentett dologi költséget, és a másik 50 százalék volt csak az, ami a személyzet munkabéreként és ellátásaként került felhasználásra. Ezek így nagyon nagy számnak tûnnek, de döbbenetes adatok jönnek ki belõle.
Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1994. december 31- én a büntetés-végrehajtás személyi állományának jövedelmi viszonyai a következõképpen alakultak: a tiszti állományban lévõ bv-dolgozók átlag bruttó jövedelme 28 648 forint; ugyancsak az õrzést végzõ tiszthelyettesi állomány bruttó jövedelme 18 341 forintos átlagot mutat, míg a bv területén dolgozó közalkalmazottak bruttó jövedelme is csak 22 900 forint. Ezekre azért szeretnék hivatkozni, mert igen szigorú feltételeket írunk elõ a bv országos parancsnoksága felé, és megítélésem szerint a következõ költségvetési vitában erre feltétlenül oda kell figyelni. Azt hiszem, ilyen jövedelmi viszonyok mellett különösen komoly munkát nem várhatnánk el.
Szóltam már a büntetés-végrehajtási intézetek mûszaki állapotáról. Olyan problémák vannak, hogy a bv-intézetek õrtornyai az esetek mintegy 50 százalékában közvetlenül közterületre nyílnak, ebbõl adódóan igen nehezen védhetõk ezek az épületek. Ez azért jelenthet most különösebb problémát, mert a szervezett bûnözés elharapózásával komoly veszélynek vannak kitéve azok az intézetek, ahol a maffia jellegû csoportok tagjait õrzik.
Tisztelettel ennyit szerettem volna elmondai a szervezeti részérõl; és most egy nagyon furcsa dolgot szeretnék mondani a kényszerintézkedésekkel kapcsolatban. A tegnapi vita során, amikor a nemzetbiztonsági szervezeti törvényrõl hangzott el vezérszónoklat, dr. Dávid Ibolya MDF-es képviselõ asszony azt kifogásolta, hogy miért nem látta azt a törvényt az Igazságügyi Minisztérium, mert akkor nyilvánvalóan nem kerülhettek volna bele téves megfogalmazások. Most hadd kifogásoljam én a jelen törvény szövegezését! Ezzel kapcsolatban fenntartom és egyetértek ugyanazon gondolatokkal, amelyeket Szájer József képviselõ úr elmondott. Szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon furcsa dologra.
A lõfegyverhasználatot mint jogi kategóriát a büntetés-végrehajtási törvény is a nemzetbiztonsági szervezetrõl szóló törvénnyel azonosan definiálja. Magyarul azt mondja, hogy lõfegyverhasználatnak - és most jön a magyarázat - csak a szándékos, személyre leadott lövés minõsül. Ugyanez a szakasz, a javaslat 22. § (2) tovább folytatja: nem minõsül lõfegyverhasználatnak a figyelmeztetõ lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés. Ez tulajdonképpen egyértelmûnek tûnik. Igen ám, csak utána a törvény 27. § 4. pontja pedig azt mondja, hogy tömegoszlatásra lõfegyver nem használható. Egy törvényen belül! Egy törvényen belül egyszer kimondjuk, hogy nem minõsül lõfegyverhasználatnak, ha tömegoszlatásra használják, majd öt szakasszal késõbb arra hivatkozunk, hogy tömegoszlatásra lõfegyver nem használható. Ez természetesen csak egy adalék, példa a pontatlanságra. Ez a pontatlanság megítélésem szerint kellõen átgondolt módosító indítvánnyal korrigálható.
Változatlanul azt adom elõ, amivel a felszólalásom elején kezdtem. A figyelemfelhívás mellett tulajdonképpen csak a törvény fontosságára és a költségvetési vita során ismételt végiggondolására szerettem volna felhívni a figyelmet. Emellett azonban az elõterjesztet módosító indítványokkal együtt az Országgyûlés jó törvényt fog alkotni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)