KÖRÖSFÕI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükrözõdik abban, ahogy az állatokkal bánik. Ez az igazság Mahátma Gandhitól származik, és sajnos azt kell megállapítani, hogy ebbõl a megközelítésbõl hazánk igen alacsony erkölcsi fejlettséget mutat.
Az emberi butaságnak, kapzsiságnak és közömbösségnek egyre nagyobb tömegben válnak szenvedõ alanyaivá és áldozataivá a környezetünkben élõ állatok. Egyre több az országutakon magukra hagyott kutyák száma, amelyeket egyszerûen kilöknek az autóból; de nincs jobb sorsuk azoknak az ebeknek sem, amelyek egyméteres láncon élik le az életüket. Egyre szaporodik a nem egyszer halállal végzõdõ tragédiák száma, amelyeket a harci kutyák, a harcra kiképzett - törvényellenesen kiképzett - kutyák okoznak. Ezektõl a kutyáktól meg kell védeni az embereket, mint ahogy más állatoktól is meg kell védeni, például azoktól a méhektõl, amelyeket a lakóterületen belül tartanak, és a szomszédban játszó gyerekeket veszélyeztetik. De mindez esetben nem az állatok a felelõsek ezekért a támadásokért, hanem az állattartók.
Ismeretes az is, hogy a kozmetikai iparban az állatkísérletekkel állapítják meg az új anyagok ártalmatlanságát, és közben mérhetetlen szenvedéseket okoznak az állatoknak. Azt is tudjuk jól, hogy a Fõvárosi Állatkertben minden évben számtalan olyan eset fordul elõ, amikor állatok szenvednek, nem egyszer el is pusztulnak azért, mert a látogatók butasága miatt veszélybe kerültek. Ma már nyugodtan mondhatjuk azt is, nem túlzás, hogy az állatkertben legalább annyira kell megóvni az állatokat a látogatóktól, mint a látogatókat az állatoktól.
Sorolhatnám tovább a példákat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy nagyon sürgõs lenne az állatvédelmi törvény benyújtása.
Kérdezem ezért államtitkár asszonyt, benyújtja-e a tárca még ebben az évben az állatvédelmi törvényt, és szerepel-e benne az állatok tartásának a szabályozása.
Tisztelettel várom a válaszát.