DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársam! Mindenekelõtt szeretném önnek megköszönni, hogy azonnali kérdés helyett interpellációt nyújtott be, mert ez ad módot arra, hogy a tragikus eseményrõl és annak kapcsán néhány kérdésrõl egy kicsit bõvebb idõkeretben szólhassak.
Mindenekelõtt el kell azt mondanom, hogy mély megrendüléssel, de ugyanakkor némi értetlenséggel fogadtam a rumi híreket. A Népjóléti Minisztérium is elrendelt ebben az ügyben egy vizsgálatot, ami még nem zárult le, azonban a rendelkezésre álló adatok birtokában a történtek majdnem pontosan rekonstruálhatók.
Természetesen, hölgyeim és uraim, a beteg személyiségi jogai, amelyek õt a halála után is megilletik, nem teszik lehetõvé számomra a betegségére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát. Általában a hasonló betegségben szenvedõk kórházi kezelések közötti rendszeres ideggondozói ellátása megoldott mindaddig, ameddig ezt a beteg igénybe veszi. Ugyanakkor a szakemberek által ismert tény, hogy sok esetben a betegségtudat elégtelen, hiányzik a betegségbelátás, az elõírt gyógyszereket a beteg nem szedi, kezelõorvosát vagy az ideggondozót nem keresi fel, és ezzel állapota fokozatosan, vagy ahogy a betegség természetébõl adódik, rohamosan romlik. A változás kezdeti jeleit a szakemberek és a környezet többnyire észlelik. Azt gondolom, nagy a felelõsségük, hogy a beteg érdekében ilyenkor mindent elkövessenek azért, hogy a beteg lehetõleg önként alávesse magát a gyógykezelésnek.
A jogi helyzet a következõ:
A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása a törvény rendelkezése szerint járóbetegként, illetõleg fekvõbeteg-szakellátó intézetben történhet. Kórházba csak orvosi vizsgálat alapján kerülhet beteg. Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, sürgõsség esetén, ha a beteg saját vagy mások életére, testi épségére, illetõleg környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, bármely orvosnál lehet kezdeményezni. Sürgõs szükség esetén a gondozó szakorvosa vagy a veszélyeztetõ tüneteket észlelõ orvos közvetlenül is intézkedhet a kórházba szállításról. A pszichiátriai osztályra történõ beutalást a hatályos szabályozás orvosi vizsgálathoz köti, és ezt követi sürgõsség esetén is a módosított törvényben elõírt bírói felülvizsgálat. Mindez szolgálja a beteg érdekét és védi jogait.
A konkrét esetre térve azt állapíthatjuk meg, hogy a rumi esetben a mentõhívást közvetlenül megelõzõ órákban orvosi vizsgálat nem történt, jóllehet, a beteg magatartásának változásáról a környezetének és közvetve a háziorvosnak is tudomása volt. A mentõ szakápolókkal, de orvos nélkül érkezett a helyszínre. Nem lehetünk ugyan biztosak abban, hogy amennyiben orvosi vizsgálatra hamarabb nyílik lehetõség, a tragikus kimenetel elkerülhetõ lett volna, de ezt valószínûsíteni lehet.
Kérdésére azt válaszolhatom, tisztelt képviselõtársam, hogy a népjóléti tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elõ. A betegjogok, valamint a kóros elmeállapotú betegek jogainak törvényi szabályozása - mint ön is tudja - készül, és 1996 elején egy külön törvényjavaslatban a parlament elé kerül.
A rumi eset ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ezen szabályozás kapcsán az egészségügyi személyzet és más hatóságok, jelen esetben a rendõrség, szükség szerinti együttmûködésének a jelenleginél részletesebb és körültekintõbb szabályozására is feltétlenül szükség van.
(15.50)
Végül tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy a Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére a megyei tiszti fõorvos folyamatban levõ vizsgálata nemcsak a tények feltárására, hanem a személyes felelõsség megállapítására is irányul. Ennek eredményérõl képviselõtársamat tájékoztatni fogom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)