DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Ügyrendi javaslatom van. Arra kérem az elnök asszonyt, hogy keresse meg az ügyrendi bizottságot, indokolt volt-e, hogy ön közbeszólt Kelemen András képviselõtársam interpellációja közben. (Zaj. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Szavazzunk!) Tudniillik a tényállítás az interpelláció során nem változott. A tényállítás az volt, hogy egy beteget lelõttek. Képviselõtársam arra utalt, hogy az igazságügyi miniszter úr az expozéjában hivatkozott arra, hogy fiatalkorú, illetõleg nõi elítélt esetében még szökés esetén sem alkalmaznak lõfegyvert - és elmebeteget miért nem védenek ilyen jogszabályok. Nem tudta kimondani, a gondolatát nem tudta végigvinni, amiben nem új tényt állított, igen tisztelt képviselõtársaim, csak az interpelláció gondolatkörét akarta megvilágítani.
Ezért véleményem szerint elnök asszony indokolatlanul szakította félbe az interpelláló képviselõt... (Dr. Kövér László: Nem elõször!)..., mert nem tényállításról volt szó, az interpelláló képviselõ írásban beadott tényekhez kötve van, de az indoklását nem kell szó szerint írásban leírni - azt hiszem, tragikus lenne a Házszabály ilyen értelmezése -, hanem a szóbeli indoklás során igenis összehasonlíthat bizonyos dolgokat, múltbeli eseményekre utalhat, felszólalásokra hivatkozhat. Csak egy dologhoz van kötve: az, amit az interpelláció tárgyaként megjelölt, valóban összefüggésben legyen az általa elmondottakkal. Véleményem szerint a logikai összefüggés megállapítható, ezért sajnos egy szomorú közjátéknak lehettünk tanúi. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)