NAHIMI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Kérem, engedjenek meg nekem egy találós kérdést, a kérdés pedig így hangzik: Mi a teendõje a parlamentnek, hogyha "a legtöbb visszaélés ezen a területen, tudnillik a használt személygépkocsi kereskedelmi jellegû forgalmazásának területén tapasztalható?" A válasz pedig így hangzik: "Törvényt kell hozni arról, hogy mától nem minõsül használt terméknek az egyébként használt személygépkocsi." Mindez, azon kívül, hogy egy történelmi jelentõségû fordulat, hiszen ezzel a kormány és a kormányjavaslat alapján a parlament meg tudja oldani a valóban nagyon lerongyolódott magyar gépjármûpark egy jogszabályi rendelkezéssel való általános felújítását, ezen kívül azonban a plágium jeleit is hordozza, hiszen ezt a törvényjavaslatot olvasva lehetetlen nem gondolnunk arra a csodarabbira, aki szombati napon egy pénztárcát találva egy fohásszal tud arról gondoskodni, hogy az õ egyméteres körzetében vasárnap legyen, s ezt a pénztárcát fel tudja venni.
Akkor, amikor az Országgyûlés egy hatályos törvény módosításához hozzányúl, meggyõzõdésem, hogy három kérdésre kell választ keresnünk. Az elsõ kérdés, hogy jól teszi-e az elõterjesztõ, ha javasolja az illetõ törvény módosítását; a másik, hogy jó irányban gondolkodik-e az elõterjesztõ, s végül a harmadik, hogy az a kodifikációs munka, amelyet ilyenkor az Országgyûlés elé terjeszt, megfelel-e a kívánalmaknak.
Az elsõ kérdésre:" Helyes-e a törvény módosításával foglalkoznunk?" - a válasz egyértelmûen igen, sõt szükséges is, hiszen a fogyasztási adótörvényben szereplõ adótételek módosítása ilyen infláció esetében elkerülhetetlen. A második kérdésre szeretném szánni ezt a mostani vezérszónoki felszólalásomat; a harmadik kérdésre, a kodifikáció kérdésére idõ hiányában ezúttal nem térnék ki.
A kormánynak ebben a törvényben vannak olyan politikai törekvései, amelyek helyeselhetõk, s vannak olyan törekvései, amelyek nem.
Helyeselhetõk mindazok a törekvések, amelyek a jogszabályok egyértelmûsítésére irányulnak. Helyeselhetõk azok a törekvések, amelyek az EU- jogharmonizációnak felelnek meg, s helyesek azok a törekvések is - mert vannak ilyenek is ebben a törvényben -, amelyek a vállalkozóknak valóban gondot okozó eljárási szabályok kiküszöbölését célozzák. S van még egy helyeselhetõ törekvés, amely különösen üdvözlendõ: ez pedig az a típusú törekvés, amikor a kormány az egy évvel ezelõtt módosított adótörvények kapcsán az azóta eltelt egy esztendõben a való életben felvetõdõ kérdések kiküszöbölésérõl úgy gondolkodott, látszik az elõterjesztésben, hogy ezeket mondjuk nem APEH- irányelveknek kell meghatározni, nem APEH-irányelveknek kell e területeken orientálniuk a gazdaság szereplõit, hanem ezek a kérdések olyan súlyosak, hogy törvényi szabályozást kívánnak.
Éppen ezért értelmezhetetlen és érthetetlen számunkra - és itt térnék át a törvényjavaslat napos oldalának elemzésérõl az árnyékokra - azok a javaslatok, amelyek az APEH-nek egyfajta ármegállapító szerepét célozzák. Engedjék meg, hogy idézzem. Az áfatörvényt módosítani igyekvõ törvényjavaslat 4. §-ában "...a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételérõl..." szól a javaslat. Ugyanennek a törvénynek egy késõbbi helyén: "az ellenérték helyett az értekesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló forgalmi érték az adó alapja akkor, ha..." következik a felsorolás.
(15.50)
Újra a forgalmi érték a fogyasztási adótörvényben, és végül maga a definíció: "E törvény alkalmazásában a termék forgalmi értéke a terméknek az az ára, mely független felek között, normális piaci körülmények között általában elérhetõ lenne."
Ebben a felszólalásban nem szeretnék most arról beszélni, hogy mennyire tekinthetõ normális piaci környezetnek a mai Magyarország, 1996 Magyarországa. Arról viszont annál inkább, hogy helyes-e ilyen jogosítványokat az Adó és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe utalni, nem pedig magában a törvényben kellene teljesen tisztázott helyzetet teremteni.
Elöljáróban szeretném leszögezni: a Magyar Demokrata Fórumnak szent meggyõzõdése, hogy az átmenet idõszakában, különösen a gazdasági átmenet idõszakában, ami az állam ellenõrzõ szerepét illeti, erõs államra van szükségünk. Erõs állam alatt azt értem, amely képes a törvények meghozatalára, képes a törvények betartatására, s ha a sors és a szükség úgy hozza, képes a törvényszegõk példás megbüntetésére is. Erõs állam erõs hatóságokat is jelent, köztük erõs adóhatóságot, tehát erõs APEH-et is. Álláspontunk szerint az erõs APEH-et az jellemzi, hogy a méltányos, részrehajlásoktól és joghézagoktól mentes törvények alapján törekszik azok betartására és betartatására, nem pedig az, hogy a szinte szándékosan a számára megnyitott joghézagok területén, terén szinte ellenõrizetlenül tevékenykedik.
Adódik a kérdés: egyetért-e a Magyar Demokrata Fórum a törvények ilyetén módosításával? Egyetért-e a Magyar Demokrata Fórum azzal, hogy ezek a törvények - a fogyasztást, a forgalmat terhelõ törvények - meglehetõsen magas adóterhekkel sújtsák a forgalmat, illetve a fogyasztást. A Magyar Demokrata Fórum számára elképzelhetõ olyan konstelláció, amelyben erre a kérdésre igennel válaszol. Elképzelhetõ olyan konstelláció akkor, ha a fogyasztást terhelõ törvények súlyos adóterhei mellett a jövedelmet kevés adó terheli. Közismert, most már közhely is, hogy mennyire elõtérbe kellene helyezni a jövedelmet terhelõ adókat a fogyasztást terhelõ adókkal szemben; ezer ok mellett például azért is, mert a feketegazdaságban realizálódott jövedelmeket is a fogyasztást terhelõ adók tudják rendesen megfogni. Ugyanakkor amiatt is - ez is közhely most már -, mert a jövedelmet terhelõ adók révén a vállalkozók, a magyar gazdaság szereplõi, sõt az adófizetõ állampolgárok is valahol a jövõt élik fel, szemben a fogyasztást terhelõ adók következményeivel.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezeket a különös felvetéseket a törvényben éppen a feketegazdaság elleni harc jelszava, logikája sugalmazta. Csakhogy! Kérem, tisztelt Országgyûlés, legyenek a partnereim abban, hogy tekintsük végig ezt a modellt! Azt a modellt, amelyet az APEH ilyen jellegû jogosítványai fémjeleznek! Ugyanis két eset lehetséges.
Az egyik eset: az APEH csendben van és várja, hogy a vállalkozók milyen értéken számolják el ezeket az ügyleteket. Ebben az esetben a vállalkozó természetesen úgy fog eljárni, hogy megpróbálja azt az árat elszámolni, amely számára még a lehetõ legnagyobb profitot hozza, de úgy, hogy azt várja el tõle: e mellett a szám mellett õt az APEH nem vagy nem nagyon fogja majd nyaggatni. Ezt az állapotot jogbizonytalanságnak hívják. Nemcsak azért nem értünk egyet ezzel az állapottal, mert ez ilyen szempontból keresztbeveri a Magyar Szocialista Párt programjában rengeteget hangoztatott "kiszámítható jövõ" szlogent, hiszen a kiszámítható jövõnek részét képezik a kiszámítható piaci viszonyok is, hanem azért is, mert ennek következtében újra meg fog jelenni, és egyre nagyobb tömegben fog megjelenni hivatalaink, hatóságaink elõszobáiban az a kalapját gyûrögetõ állampolgár, aki tulajdonképpen teljesen ki van szolgáltatva a hatóság pillanatnyi döntéseinek.
Melyik a másik út? A másik út az, amikor az APEH nem burkolózik csöndbe, amikor az APEH egy iszonyatos publikációs tevékenységbe kezd, és tulajdonképpen minden, ilyen szempontból számba jöhetõ ügyletben nyilvánosságra hoz általa elfogadandó árat. És akkortól fogva az illetõ vállalkozó, aki egy üzletbe bele szándékozik fogni, pontosan tudja, hogy az APEH számára mondjuk a 6 éves, használt Lada Samara betört szélvédõvel milyen áron elfogadható.
Ez az eset nemcsak azért rossz, mert lehetetlen, teljességgel lehetetlen megvalósítani, hanem azért is, mert veszélyesen emlékeztet minket, emlékeztet bennünket a hatóságilag megállapított árak és a hatóságilag szabályozott piac ismérveire.
Abban, hogy a feketegazdaság megfogása, a feketegazdaságban, vagy mondjuk inkább a szürkegazdaságot: a szürkegazdaságban keletkezett jövedelmek megcsapolása, megadóztatása fontos, azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk. Egy azonban biztos: ez elég kényes kérdés ahhoz, hogy csak nagy felelõsséggel lehessen hozzányúlni.
Nagyon jól példázza mindezt az áfatörvény eddigi története. Az áfatörvény meghozatalakor egyszerre funkcionált hozzáadott érték típusú és fogyasztási típusú adóként, a módosítások hatására egyre inkább a fogyasztásiadó-szerep került elõtérbe az áfatörvény kapcsán. Azzal együtt, hogy természetesen mi is tudjuk: a hozzáadott érték adótípusú adók mennyivel kedvezõbbek a gazdaság számára. A nemzetközi példák viszont azt mutatják, hogy minden ilyen típusú adó elcsúszott a fogyasztási adók irányába. Viszont ezzel együtt jár a fogyasztásiadó-terhek csökkenése is. Magyarországon ez nem jár vele együtt. Ha viszont nem jár vele együtt, akkor hiába célozná az áfa a szürkegazdaságban keletkezõ jövedelmek megcsapolását. Pontosan fordított eredményt hordoz, hiszen a magas kulcsok mind a vevõ, mind az eladó számára kívánatossá teszik egy ügylet során, hogy az ügyletet bizonylaton kívüli formában realizálják, sokkal nagyobb a szürkegazdaság csábítása, és ezért könnyen engedhetnek annak.
Végezetül - az idõ lejárt -, tisztelt Országgyûlés, mindent egybevetve: a Magyar Demokrata Fórum országgyûlési képviselõcsoportja, bár a parlament elõtt fekvõ két törvényjavaslatot módosító javaslatokkal korrigálhatónak és korrigálandónak tartja, de a jelenlegi formában elfogadhatónak nem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)