DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A most tárgyalt két adótörvény módosítása az elõterjesztõ szerint a többi adóval az Európai Unióhoz való jogharmonizációt, valamint az adóelkerülést, a feketegazdaság megszüntetését célozza meg. Amíg az elsõnél pozitív és jelentõs elõrelépéseket tett, addig a másiknál úgy ítéljük, hogy többnyire megmarad csupán a deklaráció szintjén.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvény aktuális módosítása részben technikai pontosításokat tartalmaz, amelyek valóban az adóelkerülés kizárását szolgálják. Ilyen például a külföldre kiszállított, majd visszahozott termékek importálásánál, a módosítással, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontja egyértelmûvé válik, a teljesítéshez kötõdik. E módosítások pontosak, egyértelmûek, ezeket mi örömmel üdvözöljük.
Ami az érdemi változtatásokat illeti, itt a kereszténydemokratáknak néhány kételyét is szeretném megfogalmazni. Az adótételek a számított inflációt, a 20 százalékot el nem érõ mértékben, 15 százalékkal valorizálódnak. A mértékek emelésével mintegy 20 milliárd forint költségvetési bevételi többlettel számol az elõterjesztõ. Nekünk viszont itt fogalmazódnak meg kételyeink. Meddig emelhetõ a fogyasztási adó mértéke, hol az a küszöb, amely már olyan magas, ami miatt inkább a feketegazdaságban maradnak meg a forgalmazók. Kétségtelen ezen adók további központi szerepe, az évenkénti mértékemelés azonban nem biztos, hogy ezt a szerepet fogja erõsíteni. Úgy ítéljük meg, hogy inflációs hatása lesz, és terel a fekete- vagy a szürkegazdaságba. Ezért megfontolásra ajánljuk a fogyasztási adóval terhelt kör áttekintését és újraszabályozását. A fogyasztási adó, az általános forgalmi adó és a vámok egybevetésével indokolt lenne megvizsgálni az egyes termékek valóságos együttes és nem külön-külön számított terhelését. Így például egyértelmûvé válhatna, hogy növelhetõ-e még a gépkocsi fogyasztásiadó-tétele, amely nagyon sokszor tûnik kívánatosnak. Ám ha az egyes terheket megvizsgáljuk, már árnyaltabb lehet a mérték növelésének igénye. Különösen akkor, ha rendelkezésünkre állhatna egy körültekintõ és pontos statisztika, amelybõl megállapítható lenne, hogy helyes-e minden esetben az importált gépkocsik vámértékének megállapítása.
(16.20)
Nem túlságosan alacsony-e, mert akkor nem a mértékek emelésével, hanem a végrehajtás feltételeinek a javításával és a helyes, véleményünk szerint sokkal magasabb vámérték megállapításával lehetne fokozni a gépkocsik forgalmazásából származó fogyasztásiadó-bevételeket.
Egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet a vegyes adóterhelésû élvezeti cikkeknél csak a tételes adómértékeket növeli. Ez helyes, hiszen a százalékos adó alapja a közvetlen önköltség, ellenérték és ezek változtatásával, esetleges mérséklésével csökkenthetõ az adóteher, de bizonytalanabbul tervezhetõ a költségvetés számára. Ezt nagyon jól bizonyította az elmúlt évi módosítás által okozott, a cigarettagyártók és cigarettaforgalmazók között létrejött árháború. A biztonságosabb és ezáltal a magasabb adóbevételek elérése érdekében megfontolandó lehetne például, hogy a cigaretta esetében a 15 százalékos valorizáció inkább úgy valósuljon meg, hogy csökkenjen a jelenlegi százalékos kulcs és jobban növekedjék a tételes adóteher.
Nem értünk egyet természetesen a javaslat azon részével, amely a közlekedési szolgáltatásoknál nyújtott 75 százalékos kedvezményt most 70 százalékra csökkentené, és ezzel a tanulók és a nyugdíjasok utazási díját mintegy 20 százalékkal növelné. A tanulókat és azok szüleit sújtottuk már tandíjjal, fogjuk tovább sújtani, és természetesen tovább fognak nõni a tanuláshoz kötõdõ egyéb költségek is. A nyugdíjasok utazási lehetõségei - amikor a zömük már a létminimum körül él -, azt gondolom, megfontolandó lenne még a költségvetés bevételét illetõen, az egymilliárd forintos nagyságot figyelembe véve is, de további terhelésüket mi, kereszténydemokraták nem tudjuk elfogadni.
Az általános forgalmi adót módosító javaslat viszonylag kis terjedelmû változtatás, amely az adó mértékein nem változtat, és az egyes kulcsok alá tartozó termékbesorolásnál is csekély, ésszerû átrendezést hajt végre. A változtatások így elfogadhatóak, mivel azonos, hasonló termékek megegyezõ adóztatását biztosítják.
Ezen túlmenõen a javaslat az általános forgalmi adó alapjának szélesítésére, úgy gondolom, a visszaélési lehetõségeknek leginkább csak szûkítésére törekszik, mert a megszüntetéséhez nagyon keveset lép, és azok hatása is megkérdõjelezhetõ. Az általános forgalmi adó alapjának pontosabb meghatározását kísérli meg a 22. § átírásával. Ez szükséges és jelentõs változtatás, mivel az egyéb adóknál a támogatások jelenleg is adóalapot képeznek, és ez persze szolgálja a nemzetközi jogharmonizációt is. Így a támogatás egycsatornássá, nyilvánvalóan láthatóvá válik, de tehernövekedést nem okoz, ha az adóalap növekedésével megegyezõen növekszik a támogatások mértéke is.
Amíg az elõzõ szabályt korrektnek tartjuk, addig véleményünk szerint kevésbé vagy egyáltalán nem lesz hatásos az adó alapját érintõ másik változtatási szándék. Eszerint a szokásos piaci értéknél alacsonyabb ellenérték helyett a forgalmi érték lenne az adó alapja, ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás egy bizonyos, a törvényjavaslatban meghatározott alanyi kör számára történne. A gondolatot jónak tartjuk, a módosításra szükség is van, de még további pontosításokat igényelne.
Egyrészt: nehezen lesz értelmezhetõ a fizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló, a forgalmi értékhez hasonlított, aránytalanul alacsony ár. Egyébként hasonló rendelkezés megfogalmazására tesz kísérletet a társasági adóról szóló törvény tervezete, de ott legalább megfogalmaz magyarázó szabályokat, mintegy segítségképpen. Látható tehát, hogy az egyes jogszabályok igyekeznek tágítani a merev, tételesen leíró szabályozást, a napi gazdasági viszonyokhoz jobban igazítható, alkalmazható keretszabályokkal, de célszerû lenne végre, ha ezt összehangoltan, egymásra tekintettel tennék. Ez sokkal hatásosabban lenne alkalmazható az adóelkerülésekkel szemben is.
Másrészt: a gazdaságilag szoros kapcsolatban álló feltétel véleményünk szerint nemcsak az anya- vagy a leányvállalat, illetve a társult vállalkozás, hanem ilyen lehet például a holding is.
S végül csekélynek tûnik az érintett alanyi kör meghatározása, ugyanis ez a rendelkezés csak a személyekre utal, de termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nemcsak magánszemélyek részére történik, hanem például a tulajdonukban álló vállalkozásoknak is, és ezt meg sem említi a törvény.
A használt termékek továbbértékesítésre történõ felvásárlásánál tapasztalható visszaéléseket próbálja kizárni a javaslat a fogalmak tisztázásával, másrészt az adólevonások feltételeinek szigorításával. Itt számunkra túl alacsonynak tûnik az értékhatár, és kérdéses, hogy a gyakori esetben magánszemélytõl való felvásárlás esetén õrzi-e még a számlát a magánszemély.
A szabályozás jó, az értékhatáron változtatni szeretnénk, különösen, miután a komoly visszaéléseket lehetõvé tevõ, nagy értéket jelentõ személygépkocsit amúgy is kivonja a törvényjavaslat ebbõl a körbõl.
Az egyéb módosítási javaslatokra nem térek ki, úgy ítéljük meg, hogy elõremutató változtatást jelentenek, ezért azokat támogatni tudnánk. Szeretném megjegyezni, hogy - úgy, ahogy eddig is - az adótörvények közül az általános forgalmi adót tartottuk a leginkább kiérleltnek, a legjobban harmonizálónak az Európai Unió jogszabályaival, ez a mostani módosítás is színvonalas és korrektül elõkészített.
Végül szeretném jelezni, hogy ebben a formában a kereszténydemokraták nem fogadják el a két módosító javaslatot; amennyiben módosító javaslataink támogatásra kerülnének, úgy olyanná tehetõ ez a két módosító javaslat, amelyet el tudunk fogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)