VARGA JÓZSEF, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy az elõttem szóló Izsó Mihály képviselõtársam egy kicsit sötétre festette a jövõt. Én megpróbálok egy olyan képet adni, ami talán pontosabb ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, és nem is annyira borulátó. Annál is inkább merem ezt mondani, mert az elmúlt években is több ellenzéki képviselõtársam részérõl hallottuk azt a vádat, hogy a kormány nem folytat vállalkozásbarát politikát, nem ösztönzi kellõen a vállalkozásokat és a beruházásokat. A cáfolatok ugyan minden esetben elhangzottak akkor is, de azt hiszem, hogy éppen ez a mostani elõterjesztés, ami a társasági adóról szól, ékes cáfolata lehet mindezeknek.
A javaslat több ponton bizonyítja azt, hogy a kormány jelentõs segítséget nyújt a tisztességes vállalkozóknak, de egyidejûleg biztosítja a verseny tisztaságát a visszaélési lehetõségek kizárásával. Határozottan állíthatom, hogy a most elénk tárt tervezet számtalan olyan elemét várták már a vállalkozók, amelyek pozitív változást hozhatnak a társasági adótörvényben.
Az elsõ ilyen nagy jelentõségû üzenete, hogy bízzanak a vállalkozók, mert kiszámítható és tartós feltételek között gazdálkodhatnak majd az elkövetkezendõ idõszakban. Nem változik például a 18 százalékos adókulcs, ami a stabilitásnak az egyik elemét jelenti; a kiegészítõ adónál sem változik az adó mértéke, és a tartalma is csak a szükséges mértékben. Így például rendezi a magánvállalkozók személyi jövedelemadó törvény hatálya alá való kerülésekor fizetendõ kiegészítõ adó kérdését, ami a törvény rendelkezése alapján 1997. január 1-jéig minden magánvállalkozónál be kell hogy következzék, ha jelenleg a társasági adó hatálya alá tartozott. Ugyanakkor rendelkezik a külföldiek kiegészítõ adójáról, ami a kettõs adóztatásról szóló egyezmény hatálya alá tartozó vállalkozások esetén jellemzõen valamivel alacsonyabb, tehát 5-15 százalékos adóterhelést fog jelenteni. A nonprofit cégeket érintõ kedvezõ változás, hogy a végleges pénzeszközátadást mentesíti a kiegészítõ adó alól a törvénytervezet, és ez az intézkedés nem fog adókikerüléshez vezetni.
A változások közül viszont többen is hiányoltuk, hogy a kapcsolt vállalkozásokba történõ fejlesztési célú pénzeszköz-átcsoportosítást lehetõvé tevõ jogszabályokat most sem látjuk a tervezetben. Az igény még 1995-ben fogalmazódott meg, és így ez várhatóan képviselõi módosító javaslattal ismét a tisztelt Ház elé fog kerülni.
Az adókulcs változatlanul hagyása mellett a javaslat számtalan területen kedvezményeket fogalmaz meg a vállalkozások számára. Ezek közül elsõként említem, hogy a termelõberuházások megvalósítását több konstrukcióban is támogatja. Az egyik, hogy azokat a tõkeerõs nagyvállalkozásokat kívánja támogatni, amelyek nagyszámú munkahely megteremtésével együtt jelentõsen javíthatják majd az ország külkereskedelmi mérlegét. Az exportnöveléshez kötött támogatás kapcsán a vállalkozó megtakaríthatja számított adójának az 50 százalékát, ha 1995. december 31-ét követõen 1 milliárd forint feletti beruházást hajt végre, az exportárbevételét pedig 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal tudja növelni az elõzõ évihez képest. Erre a kedvezményre a beruházás üzembe helyezését követõ öt éven keresztül lehetõsége van a vállalkozónak.
Legalább ilyen fontosságúnak tartom, hogy a kiemelt térségekben megvalósuló beruházásokhoz az adó teljes összegét öt évig felajánlja a költségvetés. Ezekhez a kedvezményekhez enyhébb feltételek tartoznak, hiszen a cél itt elsõsorban a hátrányos helyzet megszüntetése.
A törvény fontosnak tartja, hogy a vállalkozóknak az adott térségben székhellyel vagy telephellyel kell rendelkezniük, mert így biztosítható a foglalkoztatás hosszú távú fenntartása.
Mindezek mellett fontos, hogy a beruházás az adott térségben összehangoltan fog megvalósulni, és a termelõberuházások kiegészülhetnek azokkal az infrastrukturális beruházásokkal is, amelyek révén a térség idegenforgalma jelentõsen fejlõdhet.
Úgy gondolom, hogy ezek a javaslatok megalapozzák a 15 százalék feletti munkanélküliségû térségeknek a felzárkóztatását, de mindenképpen alkalmasak lesznek arra, hogy a további leszakadásukat meggátolják.
A társasági adótörvény másik nagy áttörést jelentõ intézkedése, hogy a hosszú évek óta tabuként kezelt amortizációs kulcsokat végre megváltoztatja. A számviteli törvény 1991. évi elfogadásakor erõs volt az óhaj a vállalkozók részérõl, hogy a számviteli törvényben rögzített szabadságot tükrözze vissza a társasági adó is. A javaslat egyrészt ösztönzi a beruházást, hiszen 1995. december 31-e után beszerzett eszközökre írja elõ a gyorsabb leírást, másrészt megteremti annak lehetõségét, hogy a gyorsabb elszámolhatósággal a vállalkozók lépést tudjanak majd tartani a mûszaki fejlõdéssel, hiszen indokolt esetben az eszközök akár három vagy négy év után is cserélhetõek, a költségek között megképzõdik ennek fedezete.
A beruházások ösztönzése mellett a törvény igyekszik összhangot teremteni a hatályos joganyaggal. Ilyen összehangolás történik meg például a lakásszövetkezetek és a társasházak adózását illetõ kérdésekben, amikor elsõsorban a lakásszövetkezetek adószabályainak a szigorításával teremti meg az egyenlõséget. A lakásszövetkezetek mindazon bevételeit adófizetési kötelezettség terheli, amelyeket a társasházaknál már korábban is terhelt ilyen adófizetési kötelezettség.
A versenyegyenlõség megteremtését azonban más szabályok is szolgálják. Ezek közül kiemelésre érdemesnek tartom, hogy több kiskaput is bezár a tervezet, amikor egyes költségek elszámolhatóságát szigorítja vagy egyszerûen megtiltja. Nagyobbrészt olyan költségek tartoznak ebbe a körbe, amelyek a vállalkozások jövedelmét kivitték az országból.
Itt kívánom megjegyezni, hogy remélhetõen a társadalombiztosítási tartozások csökkentése irányában is hat majd az a rendelkezés, amely növeli az adózás elõtti eredményt a járulék késedelmi pótlékával, továbbá egyértelmûen rögzíti, hogy ebbe a körbe tartozik a rendbírság is, kivéve, ha az önellenõrzéssel kapcsolatos.
(17.00)
Csak megjegyezném, hogy a társadalombiztosítások kintlévõsége most már lényegesen a 200 milliárd forint felett van, tehát ennek csökkentése nem kis feladatot jelent a jövõben.
A gazdasági élet tisztítását szolgálja az a rendelkezés, amely a kapcsolt vállalkozások közötti szerzõdésekben rögzített árakat szabályozza. Rögzíti, hogy a szabályok csak arra a körre terjednek ki, ahol nem független piaci partnerek kötnek egymással szerzõdéseket, hanem egymás vállalkozásának irányításában, annak ellenõrzésében részt vesznek, vagy 25 százaléknál nagyobb szavazati aránnyal rendelkeznek akkor, amikor a döntéseket meghozzák.
A törvény nem kívánja az önállóságot csökkenteni, csupán az adóbevételek érdekében szabályozza azt, hogy mely esetekben kell a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével növelni az adóalapot.
A javaslat az egyértelmû elbírálhatóság érdekében rögzíti, hogy a szokásos piaci árakat milyen módszerekkel kell megállapítani, és kitér arra is, hogy mikor melyik módszert kell alkalmazni. Azt hiszem, hogy ez kellõképpen egyértelmûvé teszi az eljárást akkor, amikor az ellenõrzõ hatóság ellenõrizni lesz kénytelen az elmúlt idõszak megkötött szerzõdéseit.
A beterjesztett javaslat számol azzal, hogy lehetnek olyan helyzetek is, amelyek indokolják a szokásos piaci árnál alacsonyabb ár alkalmazását, ezért meghatározza, hogy a piaci bevezetés idõszakában ettõl eltérhetnek, de rögzíti azt is, hogy az eltérés idõszaka nem lehet több, mint a második év december 31-ig tartó idõszak.
Ebben a rövid idõben nem volt módom arra, hogy a javaslat valamennyi hatását bemutassam, de úgy gondolom, hogy képviselõtársaim - szokásuknak megfelelõen - minden részlettel foglalkoznak majd a hozzászólásaikban és módosító indítványaikban.
Kérem önöket, hogy a tervezett módosításokat közösen vitassuk meg, és támogassák azok elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)