KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kétperces idõkeretben nincs módom arra, hogy mondatonként cáfoljam Torgyán József úr részben ténybeli tévedéseit, részben tudatos torzításait. Úgyhogy inkább szeretnék néhány dolgot a figyelmébe ajánlani.
A kormány nem hangzatos parlamenti felszólalásokkal, nem uszító tévémûsorok szponzorálásával és nem látványos lépésekkel próbálja szolgálni a határon túli magyarság ügyét... (Taps a kormánypártok soraiban.).., mert ez ellentétes az õ érdekeikkel. Ezzel legföljebb nagyon kétes népszerûséget lehet szerezni. Türelmes diplomáciával törekszünk arra, hogy segítsünk rajtuk; építjük a kapcsolatokat, folytatjuk a párbeszédet; a problémákat ezeken a kétoldalú találkozókon vetjük föl és a nemzetközi fórumokon próbálunk ehhez támogatást szerezni. És jogi garanciákra törekszünk, ezért kötünk alapszerzõdést, ezért tárgyalunk alapszerzõdésekrõl. Ezt lehet támadni, lehet esetleg hazaárulásnak is minõsíteni - ahogy ez megtörtént -, mégsincs más eszköz a kezünkben.
Szerencsére a közép-európai és a közel-keleti helyzet között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság - de van bizonyos párhuzam. A szomszédokkal való konfrontáció vagy a szomszédokkal való megbékélés dilemmája mind a két térségben jelen van. Jichák Rabin miniszterelnök temetésén nagyon impozáns volt a külföldi részvétel; több mint félszáz állam- és kormányfõ vett részt. Ez nemcsak egy kimagasló politikus életútjának megadott tisztelet volt, de egy állásfoglalás, mégpedig nemzetközi állásfoglalás a megbékélés mellett.
Ezt az euroatlanti integrációba törekvõ Magyarországon nemcsak a kormánynak, de az ellenzéki politikusoknak sem árt figyelembe venni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)