DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Valószínûleg olvasták már bíráló megjegyzéseinket, amelyekre a miniszter úr is hivatkozott. Ezeket nem kívánom megismételni, de felhívnám a figyelmüket arra, hogy hihetetlenül nehéz év következik - a képviselõk és a kormány figyelmét egyaránt fel kell erre hívni.
Az államháztartási törvény megalkotása óta az 1996. évi költségvetés az elsõ, amikor is a törvényjavaslatról készített véleményünkben, valamint a szóbeli hozzászólásomban arról tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy az államháztartási reform egyik elemeként érdemi változás történik a költségvetés szerkezetében, ami azt eredményezi, hogy az államháztartás vitelében kedvezõ irányú elmozdulás várható.
Nem kívánom megismételni az írásban is átadott véleményünket, amelyben rögzítettük, hogy a kincstár felállítása, az elkülönített állami alapok által ellátott feladatok finanszírozásának módosítása valóban megteremti a feltételeket ahhoz, hogy átláthatóbb, követhetõbb, ellenõrizhetõbb legyen a központi költségvetés teljesítése. Ezek az intézkedések évek óta húzódtak, mindenki számára világos volt, hogy szükségesek, a döntés azonban csak most született meg. Éppen emiatt önmagában a döntést is eredménynek kell tekinteni.
Arra is fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a végrehajtás, a zavartalan mûködés érdekében igen sok még a teendõ. Az év hátralevõ két hónapjában még ki kell dolgozni, s tovább kell gondolni a részleteket. Az a kimondva is túlságosan jelentõs változás, hogy a kincstár kizárólag jóváhagyott, engedélyezett elõirányzatok alapján teljesíthet kifizetéseket, meglehetõsen eltérõ ügymenetet kíván az érdekelt szervezetektõl.
Megnövekszik a fejezeteknél a pénzügyi apparátus feladata, hiszen az intézményi bevételek csak akkor használhatók fel, ha ezek terhére az elõirányzatokat a fejezetet felügyelõ vezetõ engedélyezi, méghozzá minden hónapban.
Helyszíni ellenõrzésünk tapasztalatai szerint az államháztartásban tervezett változtatások elõkészítése meglehetõsen késõn kezdõdött meg. Az érintettek még nem tudják pontosan, mi lesz a teendõjük, pedig január 1-je hamarosan itt lesz, amikor a pénzügyi mûveleteket a kincstáron keresztül kell lebonyolítani. Óriási a felelõsség tehát, hogy a jó döntés végrehajtása is megfelelõen megtörténjen, az elõkészítés hiányosságaiból fakadó problémák nehogy megkérdõjelezzék magát a döntést.
A jövõben a kincstár lesz a költségvetéshez kapcsolódó szervezetek pénzügyi motorja. Mindenféle fennakadás, tévedés, késedelem az intézmények mûködésében komoly zavarokat okozhat. Éppen emiatt az Állami Számvevõszék a kincstár megalapításának elsõ pillanatától kezdve kiemelt figyelmet kíván fordítani a mûködés rendjére, az informatikai rendszerre.
A napokban jelentették be a hírt, hogy a közalkalmazottak további béremelése napirendre kerül, ami az általunk véleményezett költségvetési javaslatban még nem szerepelt. Ennek finanszírozására fedezetet kell találni.
Az ÁSZ alkotmányos kötelezettsége, hogy az elõirányzatok megalapozottságáról véleményt mondjon. Én itt az elõirányzatokkal kapcsolatban mindössze a bevételeket érintõen két tételre hívnám fel a tisztelt Országgyûlés figyelmét. Az egyik a privatizációtól remélt 107 milliárd forintos bevétel, melynek teljesülése véleményem szerint kétséges.
Nem kívánok afelõl vitába bocsátkozni, hogy milyen tényezõk szólnak ellene, illetve mellette, hogy ez a bevétel teljesülhet-e. Mindössze arra hívom fel a figyelmet, ha ez a bevétel nem teljesül, év közben kell a szükséges intézkedéseket kezdeményezni.
A másik bevételi tétel, amelyre felhívom a figyelmet, a vámbevételek között megtervezett 33 milliárd forint vámbiztosíték összege. A költségvetési törvényjavaslat a vámbiztosítékot bevétellé minõsíti, holott az éppen az e napokban megszületõ új vámtörvény szerint vámbiztosíték-letét.
Ismét született egy hosszabb távra szóló szabályozás, amelyet a rövid távú érdekek miatt fel kívánnak rúgni két ellentmondó, szinte azonos idõben keletkezõ törvényi szabályozással. Meg kell tehát gondolni, hogy az ellentmondó törvényi szabályozásra, illetve a rövid távú érdekeket szolgáló korrigálással célszerû-e 33 milliárd forint olyan bevételt elõirányozni, ami csak papíron létezik, s amirõl néhány év múlva kiderül, hogy valahonnan elõ kell teremteni.
Még egyszer figyelmükbe ajánlom azt az alapvetõ tételt, hogy csak reálisan befolyó bevételek alapozhatják meg a költségvetési gazdálkodást, az egy évre elõre kiszámítható költségvetési politikát.
(11.00)
Valószínûleg nem kell figyelmeztetnem sem a kormányt, sem a parlamenti képviselõket hihetetlenül nagy felelõsségükre. Hiszen ha egy kormány bejelenti, hogy a következõ periódusban mintegy négy százalékos életszínvonal- csökkenéssel kívánja a gazdaságot stabilizálni - s ha ezt, mondjuk, meg lehet tenni -, akkor nagyon fontosnak tartom a társadalmi érdekegyeztetés szerepét. Mert nagyon valószínû, ha négy százalékkal fog csökkenni úgy általában az életszínvonal, nem mindenkinek fog négy százalékkal csökkenni.
Ilyen körülmények között igenis megnõ a társadalmi érdekegyeztetés szerepe, megnõ a szakszervezetek szerepe. Hiszen igazán nem mindegy, hogy a kormány vagy a parlament bevezet valamit, és a lakosság ezt hogyan fogadja.
Többször felmerül, hogy kompromisszumok nélkül kellene ezeket a javaslatokat megvalósítani. Kérem, elég idõs vagyok ahhoz, hogy úgy higgyem, kompromisszumok nélkül nemigen lehet ezeket megvalósítani. Nem lehet eleve kiindulni abból, hogy igen, logikailag minden rendben van, ha mindezt megcsináljuk. De ha nem figyelünk arra, hogy a társadalom elviselhetõ-elviselõ képessége mennyi, akkor azt hiszem, hibát követünk el, ha logikailag a dolgok rendben is vannak.
Felmerült a társadalombiztosítás reformja. Kérem, nagyon szükségesnek tartom, hiszen a hatodik évben vagyunk, amikor mindig mondjuk, hogy majd lesz, majd lesz. Most már nagyon bízom abban, hogy elõbb vagy utóbb a társadalombiztosítás reformját valóban megvalósítják.
Szeretném az önök figyelmét felhívni az önkormányzatokra. Már egyszer itt elmondtam, de megismétlem, most ugyanis valamivel többen vannak itt. Ellenõrzéseink alapján elhibázottnak tartom, hogy Magyarországon több mint háromezer önkormányzat van, amikor Angliában - tudjuk, kicsikét kisebb, mint Magyarország - csak négyszáz.
Elhibázottnak tartjuk azt is, hogy megalakul egy önkormányzat, akkor mintegy kétmillió forintot kap csak azért, mert megalakult. Tehát direkt ösztönözzük arra, hogy alakuljon meg az önkormányzat, és utána töprengünk azon, hogy van-e olyan polgármester, van-e olyan jegyzõ, van-e egyáltalán olyan csapat, amely képes ezt az önkormányzatot vezetni.
Azért hívom fel erre a tisztelt képviselõ urak és a kormány figyelmét, mert megítélésem szerint, ha valahol a demokráciának meg kell erõsödnie, az éppen az önkormányzatoknál van. Az önkormányzatokra ezért igenis komolyabb figyelmet kellene fordítani, mint ami eddig történt.
Megemlíteném azt is, mindenki tudja, hogy az Állami Számvevõszék képtelen háromezernél több önkormányzatot ellenõrizni. Ezért meg is hozták a tisztelt képviselõk azt a törvényt, hogy a kétezer fõnél nagyobb önkormányzat belsõ ellenõrzést hozzon létre. Ellenõrzéseink igazolják, hogy az esetek kilencven százalékában, ahol belsõ ellenõrzésnek kellene lennie, nincs.
Ennek hihetetlenül kemény következményei vannak: hogy rosszul mûködnek az önkormányzatok, hogy... Szóval azt hiszem, mindenki tudja, milyen problémák vannak az önkormányzatok mûködésében. Érdemes lenne ezt végiggondolni.
Felmerült múltkor a számvevõszéki bizottságon: méltányosságból javasoljuk, hogy néhány önkormányzatnak ne kelljen visszafizetnie azt a pénzt, amely nem illette meg. Kérem, a méltányosság fontos kategória. De ha nem kötjük valamihez, akkor levegõben lóg.
Ezért, ha úgy gondolják, hogy érdemes lenne a belsõ ellenõrzést megerõsíteni, akkor a méltányosságot ahhoz kötném - lehet, hogy nem most, de majd idõvel -, hogy az önkormányzatnak van-e belsõ ellenõrzése. Az már valami olyan, ha legalább a belsõ ellenõrzést megcsinálta - akkor azt mondom, ehhez tudom kötni, valamire ösztönzöm azzal, hogy méltányosságot gyakorlok. De akkor legalább a törvények betartására kényszerítem.
Arról nem is akarok beszélni, arról nincs gondoskodás, hogy ki képezi ki ezeket a belsõ ellenõröket, ki képezi ki a jegyzõket, de a belsõ ellenõröket különösen. S milyen a fizetési viszonyuk.
Bizonyos okok miatt az utóbbi idõben elég gyakran találkozom orvosokkal a kórházban. Itt is felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy bizony nagyon jó kórházakban idõnként nincs WC-papír. Szóval, komoly problémák vannak a kórházakban. Ezt is végig kell gondolni, hogy mit bírnak ki a kórházak. S fõleg azért - kérem -, mert nemcsak kórházakba járok, hanem gyógyszertárakba is. Bizony tapasztalatom azt, hogy idõnként idõsebb emberek megkérdezik, hogy ez mennyibe kerül. Ott, a gyógyszerész elõtt széttépi a receptet, mert a gyógyszert nem tudja kifizetni.
Kérem, el tudom képzelni, hogy ezt meg lehet valósítani, de hogy majd mi lesz a lakosság egészségügyével néhány év múlva, ezt is végig kellene gondolni.
Úgy gondolom, nagyon komoly az a törekvés, amelyre a kormány most készül, de ez még nagyon sok munkát jelent, hogy ez tényleg funkcionáljon, és nagyon sok gazdasági, gazdaságpolitikai kérdést is érint, amelyre nekem tulajdonképpen nincs jogom kitérni, mert a politikától el vagyok tiltva.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)