DR. KRISTÓF ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság többségi véleményének elõadója: Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság november 1-jén megtartott ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló T/1456. számú törvényjavaslatot az Állami Számvevõszék T/1456/2. számon benyújtott véleményével együtt, és azokat 16 igen szavazattal, 10 ellenszavazat mellett, tartózkodás nélkül általános vitára ajánlotta. A határozathozatal során a jelen lévõ kormánypárti képviselõk kivétel nélkül támogatták a két elõterjesztést, az ellenzéki képviselõk kivétel nélkül ellene szavaztak, de ez a költségvetési törvényjavaslat sajátos jellegét tekintve természetesnek mondható.
A többségi álláspont szerint - egyetértve az elõterjesztõvel - a javaslat biztosítja a stabilizációs irányvonal folytatását, és az alábbi gazdaságpolitikai célkitûzéseket érvényesíti:
az ország nettó adósságának növekedését meg kívánja állítani azzal, hogy a folyó fizetési mérleg hiányát kétmilliárd dollárban maximálja úgy, hogy a teljes hiány finanszírozása a külföldi mûködõtõke bevonásával valósulhasson meg;
a második cél a költségvetés és az államháztartás adósságának az elmúlt években felgyorsult növekedési ütemének a megállítása;
a harmadik, de nem kevésbé fontos cél az infláció visszaszorítása, és végül
a negyedik a fenntartható növekedés feltételeinek biztosítása, a beruházási és megtakarítási hajlam növelése.
A bizottság ülésén megfogalmazódott, hogy az államkincstár létrehozásával, az elkülönített állami pénzalapok újfajta kezelésével, a közbeszerzési törvény széles körû alkalmazásának hatásaival, az önkormányzati gazdálkodás során az úgynevezett nettó finanszírozásra történõ áttéréssel jelentõs lépések történtek az olyannyira kívánatos költségvetési, illetve államháztartási reform irányában.
Tisztelt Ház! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság tagjainak a költségvetés szempontjából speciális szakértelme a vitában is felszínre került, mert ha a vita nem is koncentrálódott, korlátozódott a bizottság kompetenciájába tartozó fejezetekre, természetesnek tekinthetõ, hogy a véleményeltérések e fejezeteknél voltak, és különösen a bíróságokról szóló új fejezetnél volt a legmarkánsabban fellelhetõ, illetve fellelhetõk.
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 51/C § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Országos Bírói Tanács egyetértése szükséges a bíróságok éves költségvetési tervének az elõterjesztéséhez. Az egyik álláspont szerint az Országos Bírói Tanács fentiek szerinti egyetértési joga a legszûkebben értelmezve is azt jelenti, hogy a kormány által a parlament elé terjesztett költségvetési törvényjavaslatban a bíróságok költségvetése csak abban a változatban szerepelhet, amellyel az Országos Bírói Tanács egyetértett. Ez az álláspont a vita során kisebbségi véleményként fogalmazódott meg.
A másik álláspont szerint a konkrét kérdés csak a hatályos jogszabályi környezet alapos tanulmányozása, elemzése után dönthetõ el. Az alkotmány, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény hatályos rendelkezéseit összevetve megállapítható, hogy e törvények egyes rendelkezései egymással nincsenek összhangban, melynek következtében - a kisebbségi álláspontra helyezkedve - az Országos Bírói Tanács egyetértésének hiányában nem is lehetne elõterjeszteni az aktuális költségvetést.
Ebbõl következik, hogy az Országos Bírói Tanács egyetértése a fejezetet tervezõ és elõkészítõ igazságügy-minisztert köti. Ezt a többségi álláspontot egyértelmûen és kifejezetten alátámasztja az Alkotmánybíróság 28/1995. számú határozata, amelynek indoklása szerint "Az egyetértési jog csupán a fejezetgazda igazságügy-minisztert köti, de már a pénzügyminiszter az államháztartási törvény 48. § a) pontjában meghatározott elõkészítõ-koordináló tevékenység során eltérhet az Országos Bírói Tanács egyetértésével kialakított számoktól, s az eltérés lehetõsége még inkább adott a törvényjavaslatot elõterjesztõ kormány esetében.". Az Alkotmánybíróság ezen határozatával alátámasztott többségi vélemény szerint minden alapot nélkülöz az a kisebbségi álláspont, amely szerint a T/1456. számú törvényjavaslat elõterjesztése során a pénzügyminiszter vagy a kormány eljárása alkotmányt vagy alkotmányos jogot sértett volna.
Természetesen a többségi vélemény képviselõi is azt tartanák ideálisnak, ha a költségvetés minden fejezete az érintettek teljes megelégedésével kerülhetne elõterjesztésre, de a realitások talaján maradva tudomásul kell venni, hogy a legmegalapozottabb igények teljesítésének is határt szab az ország és a gazdaság jelen állapota. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)