GRÁF JÓZSEF, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága 1995. november 1-jén megtárgyalta a T/1456. számú, a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot. A bizottságban természetesen nagy vita alakult ki a törvényjavaslat teljes és részfeladatainak megítélésében. Így alakult ki a jelen helyzet, amelyben mind a többségi, mind a kisebbségi bizottsági vélemény el fog hangzani.
A többségi vélemény alapvetõ jellemzõje az, hogy megérti és támogatja a költségvetésben megfogalmazott alapprioritásokat, tehát azt, hogy a gazdasági reform folytatódjék és a költségvetési konszolidáció is. Meg kell szüntetni a túlköltekezést. 1996-ban az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 4 százalékát. További célként fogadta el, hogy az infláció ne haladja meg a 20 százalékot, a hozzáadottérték 1-2 százalékkal nõjön, és a beruházásoknál nagyobb elõrelépésre, mintegy 11 százalékos növekedésre legyen lehetõség.
Fontosnak tartotta a bizottság megjegyezni azt, hogy az 1995-ös korrekciók pozitív hatása már érezhetõ volt, azaz az út, ha göröngyös is, de valamilyen módon járható a továbbiakban.
A bizottság többsége támogatja és jelentõs lépésnek tartja az államkincstár létrehozását, amely korlátozhatja a pénzgazdálkodás fegyelmezetlenségeit.
Tisztelt Ház! Ugyanakkor természetes, hogy az általános vitára való alkalmasságnál a fõ hangsúlyt az agrárfejezetre fordította a mezõgazdasági bizottság. Az is természetes, hogy minden érintett - így az agrárium résztvevõi is - az ágazati költségvetés fõösszegét nézik elõször és arról alkotnak véleményt. Ez a fejezeti fõösszeg 81,7 milliárd forint; a különbözõ korrekciókkal, illetve áthúzódásokkal nagyjából a 90 milliárdot éri el. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ez sok vagy kevés, akkor, azt hiszem, a mezõgazdaság minden résztvevõje egyöntetûen azt mondja, hogy kevés. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi helyzetében mit ér ez a 90 milliárd forint, akkor azt kell mondanunk - és a többség véleménye is ez volt -, hogy ma ez az elvárható és az elfogadható fõösszeg.
Mire alapozódik ez a többségi vélemény? Elõször is arra, hogy azok a makroprioritások, amelyek a költségvetés gazdaságpolitikájából következnek, végigkísérik az agrárfejezetet is, és ezt igen fontos momentumnak tartjuk. A bizottság helyeslõen és egyetértéssel fogadta, hogy nõ az agrártárca felelõssége és jogosítványai is szélesednek. Azaz '95-höz képest jelentõs változás, hogy az agrártárcát érintõ összes költségvetési támogatás a XV. fejezetben jelenik meg, azaz minden elõirányzat gyakorlatilag FM-hatáskörbe kerül. Igaz - és a bizottsági ülésen ez is elhangzott -, hogy az elõirányzott összegeken belüli átcsoportosításra az FM-miniszter joga korlátozott, azt két minisztertársával, a PM-mel és az IKM-mel együtt teheti meg. Ezt a korlátozást a bizottsági tagok jelentõs része kritizálta, mert többen úgy vélték, hogy a 41 milliárdos exporttámogatás, amely a fõösszegnek több mint felét teszi ki, igazán nem a termelõk érdekeit szolgálja, az csak áttételeken keresztül juthat el hozzájuk. Volt árnyaltabb megfogalmazás is, ami azt fejezte ki, hogy azért az exporttámogatások mértéke beépül a felvásárlási árakba, és ily módon a költségvetésbõl közvetlenül a termelõkhöz is elér.
Vigyázni kell a költségvetési támogatás megvonásával, mert ezt 1992-ben egy elõzõ kormány már elvégezte, és ez soha nem került vissza az agrárfejezetbe, és 1994-ben egy olyan költségvetést kellett elindítania ennek a kormánynak, illetve átvennie, amiben az agrártámogatások összege a 40 milliárdot alig haladta meg, és a pótköltségvetésben kellett a 70 milliárdhoz közelítve igazi és pontos bázist teremteni erre az idõszakra.
Mivel az idõm már lejár, összegezésként azt szeretném elmondani, hogy a mezõgazdasági bizottság - ugyan igen jelentõs vitában - 16 igen és 8 nem szavazattal az általános vitára alkalmasnak ítélte a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)