VEÉR MIKLÓS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Alelnök Asszony! Képviselõtársaim! A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló T/1456. számú törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági állásfoglalások sorában a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság jelentésében olvashatjuk - eltérõen a többi bizottság összesített véleményétõl -, hogy a törvényjavaslatot a bizottság - döntõen a munkaerõpiaci alapról szóló törvény hiányában - általános vitára nem tartotta alkalmasnak. Egy támogató, négy nemleges, valamint nyolc tartózkodó szavazattal fejeztük ki ezt a véleményünket. Úgy gondolom, egy demokratikusan mûködõ parlamentben, egy demokratikusan mûködõ pártban ez természetes.
Az 1995. november 1-jei ülésen kialakított többségi véleményünk, fõként a nyolc tartózkodás, nem a törvényjavaslat ellen, hanem az 1996. év szakmailag jobban alátámasztott költségvetéséért szól. A bizottság kormánypárti képviselõi egyetértenek a munkaerõpiaci alap létrehozásával, a szolidaritási, foglalkoztatási, bérgarancia-, rehabilitációs, valamint szakképzési alapok összevonásával. Ezt korábban az Állami Számvevõszék is javasolta, hisz így biztosítható lenne a foglalkoztatáspolitikai célokhoz rendelt pénzeszközök hatékonyabb felhasználása.
Sajnos a munkaerõpiaci alap mûködésének szabályozásához szükséges törvénytervezetet a bizottság ülésének idõpontjában nem ismertük, tehát nem rendelkeztünk a döntéshez szükséges információval. Tudomásom szerint - sajnos csak tegnap - az Érdekegyeztetõ Tanács is foglalkozott ezzel a témával, így remény van arra, hogy a kormány a közeli napokban benyújtja a szükséges törvényjavaslatot az alap létrehozása érdekében.
Az említett alapok összevonásához részletes számítások, körültekintõ elemzések is szükségesek. Az állami foglalkoztatáspolitikát, a munkanélküliek ellátását, a munkaerõpiaci célok megvalósítását az ezen célokhoz kapcsolódó források, eszközök ilyen módon összehangoltabban, rugalmasabban segíthetnék. Mi beleértjük a szakképzési célokat is.
Azt sem közömbös itt figyelembe venni, hogy ki kell dolgozni: a munkaerõpiaci alap milyen módon illeszkedjen az államháztartáshoz, az eddig elkülönített pénzalapok változó mûködési rendjéhez. Itt a befizetések rendjére, a források felhasználásának módjára, a munkaerõpiac szereplõinek, mint befizetõknek, a döntésekbe való beleszólási lehetõségeire is gondolok.
Tisztelt Országgyûlés! A bizottság ülésén még szó volt a közalkalmazottak bérhelyzetérõl, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 87. § (3) bekezdésében foglalt szabályok hatálybaléptetésérõl is.
(12.50)
Itt a közalkalmazottak korábbi munkaviszonya utólagos beszámításának ígéretérõl van szó.
A költségvetés általános vitájában figyelemmel fogjuk kísérni a szakképzés állami támogatásának alakulását és az adott választókörzetekben lévõ központi irányítású intézmények költségvetési támogatása tervezett változtatási elképzeléseit is.
A bizottság nevében elmondott indoklásom végén egy megjegyzést teszek. A demokráciát nem elviselni, hanem gyakorolni kell, ez pedig idõigényes, sürgetni nem lehet. Rousseau az ifjúság nevelésével összefüggésben mondta a következõ gondolatot: "Ha egyszer is tekintéllyel helyettesítitek a gondolatot elméjében, nem fog többé gondolkodni, mások játékszerévé válik mindörökre."
Az ország jelenlegi helyzete kikényszeríti az átgondolt döntéseket, a közös, együttmûködõ cselekvést az általunk képviselt állampolgárokért. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)