BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány napja múlt el az a nap, amikor itt, Európában, legalábbis annak szívében minden család rendbe hozta elhunyt szerettei sírját - a halottak napján -, egy szál virágot, koszorút helyezett el, és mécsest gyújtott az elhunytak emlékére.
Kötelességemnek érzem azt - és, gondolom, sokan -, hogy az elhunytak emlékét õrizzük. Így számíthatunk arra - gondoljuk mi, élõk -, hogy az utódok nekünk is megadják majd e tiszteletet. Ez a kötelesség elsõsorban a hozzátartozót, az emlékhely tulajdonosát illeti. Jelen esetben az államot.
Az elmúlt évszázadokban Székesfehérváron több alkalommal nekiláttak, nekiláttunk Európa, Magyarország és Székesfehérvár régi adósságának rendezéséhez, hogy azt a királyi tömegsírt, amelyet dúlt török, tatár, osztrák és mi, magyarok is, méltóképpen rendbe hozzuk, és emléket állítsunk a magyar állam alapítóinak, fejedelmeknek és az itt eltemetett pórnépnek egyaránt.
A közvélemény sajnálattal és szomorúsággal vette tudomásul, hogy a honfoglalás 1100. évfordulóján Székesfehérvár és az itt megálmodott nemzeti emlékhely nem szerepel a kiemelten helyrehozandó emlékhelyek között. A kövek, az ereklyék csak csendben porladnak Óbuda, Esztergom, Visegrád és Székesfehérvár falai között.
Örömmel és köszönettel vettem miniszter úr levelét, amelyet Bokros Lajos pénzügyminiszter úrnak írt, hogy az 1996. évi költségvetésben 250 millió forintot javasol a terület konzerválására, a mûemléki értékek rehabilitációjára, a feltárt ereklyék további vizsgálataira és bemutatására. A jövõ évi költségvetésben ismét nem szerepel e páratlan értékek megóvásához szükséges összeg.
Tisztelettel javasolom, adjuk meg a lehetõséget késõbbi korok számára, hogy megérinthessék azokat a köveket, ahol Szent István törvénylátó napokat tartott, ahol a magyar parlamentarizmus bölcsõje ringott, ahol Mátyás király harmadszorra a magyar királyság szokásjogának megfelelõen megkoronáztatott, fényes házasságot kötött és ahol eltemették.
Befejezem, tisztelt Elnök Asszony.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel kérdezem, kapott-e választ arra a levelére, amelyben pénzt kért, és gondolkodik-e a minisztérium azon, hogy a pályázat befejezését követõen a költségvetésben szerepeljen a székesfehérvári nemzeti emlékhely ügye. Köszönöm.